Régen haltartó bárkákban őrizték a halakat akár hetekig, hónapokig, ma pedig szákokat használnak erre a célra. Zsin Géza megmutatta, hogyan működtek a régi bárkák, és miért fontos a haltartó megfelelő lesúlyozása.
Nem is olyan túl régen, még a 60-as, 70-es években minden horgásztanyán mindennapos látvány volt egy ilyen haltartó bárka.
A horgászok ebbe tartották a halat hetekig, hónapokig, mert a szerkezetéből adódóan a belehelyezett hal keveset mozgott, nem vesztett energiát, nem vesztett a testsúlyából, ezért sokáig élve maradt – hangzik el Zsin Géza videójában.
Voltak úgynevezett állóbárkák is, mint amilyen a felvételen is látható. Ezeket a parton fixen rögzítették, és némelyikbe akár 200 mázsa hal is belefért.
A messzi falvakban is tudták, hogy ha halra volt szükségük, akkor egy ilyen állóbárkához kellett elmenniük, ahol halat vásárolhattak – idézi fel Zsin Géza.
Napjainkban ezek az állóbárkák már megszűntek, a horgászok pedig szákban tartják a halat. A legkülönfélébb száktípusok vásárolhatók, amelyek közül „egyik jobb, mint a másik” – hangzik el a videóban.
A megfelelő haltartásra azonban ma is érdemes figyelni. Zsin Géza arra hívja fel a figyelmet, hogy minél tovább tudjuk eltartani a halat, annál fontosabb, hogy a szák le legyen súlyozva, ezáltal ugyanis az oldala feszes marad.
Ha a szák nincs kikötve és nincs lesúlyozva, a hal elpusztulhat. Ezt a videóban is megmutatja: a nem megfelelően rögzített szákban lévő hal megdöglött.
Ha viszont lesúlyozzuk, akkor a haltartó szák „majdnem, hogy úgy működik, mint egy haltartó bárka” – magyarázza Zsin Géza.
Nézd meg az egyetlen fennmaradt tiszai haltartó bárkát, a Potykát, és tudd meg a történetét ITT.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: opusztaszer.hu)
