Egyszer hatalmas víztömeg hömpölyög benne, máskor alig csordogál: az Ipoly kisvízi és árvízi vízhozama között csaknem kilencszázszoros különbség is lehet. A Fiatalok Palócföldért Egyesület látványos videóban mutatta meg a folyó két arcát, és arra keresi a választ, miként lehetne több vizet megtartani a térségben.
„Ez itt az Ipoly. És ez is az Ipoly” – hangzik el a Fiatalok Palócföldért Egyesület közel hétperces videójának elején, miközben a felvételeken egészen eltérő vízállapotokban látható ugyanaz a folyó.
A különbség valóban rendkívüli. A Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságának tájékoztatása szerint az Ipoly kisvízi és árvízi vízhozama között csaknem kilencszázszoros eltérés is előfordulhat. Ennél nagyobb különbséget a Kárpát-medencében csak a Tiszán tapasztalnak.
A folyó szélsőséges vízjárásának természetes okai is vannak, a múltbeli folyószabályozás azonban jelentősen átalakította a víz lefolyását és a környező területek vízháztartását.
Mintegy ötven kilométerrel rövidítették meg az Ipolyt
A videó egyik legfontosabb megállapítása a folyószabályozás következményeivel foglalkozik.
Az Ipoly számos kanyarulatát levágták, a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságának leírása szerint ezzel mintegy ötven kilométerrel rövidítették meg a folyót.
A kiegyenesített szakaszokon felgyorsult a víz lefolyása, a meder pedig az évtizedek során egyre mélyebbre vágódott. A nemzeti park tájékoztatása szerint ezzel együtt a környező településeken a talajvízszint is jelentősen lesüllyedt.
A folyamatnak a vízparti és ártéri élőhelyek is kárát láthatják. A mélyebbre kerülő meder miatt romolhat a kapcsolat a folyó és a környező vizes területek között, ami megnehezítheti azok természetes vízutánpótlását.
A probléma a halállomány szempontjából sem elhanyagolható. A tartósan alacsony vízállás csökkentheti a rendelkezésre álló élőhelyek kiterjedését, a sekélyebb és felmelegedő vízben pedig növekedhet az oxigénhiány kockázata.
A nemzeti park arra is felhívja a figyelmet, hogy az Ipolyon épített duzzasztók akadályozhatják a Duna felől érkező halak vándorlását, így egyes ívóhelyek elérését is.
Rengeteg víz érkezik, de mennyit lehetne megtartani?
A Fiatalok Palócföldért Egyesület videójában elhangzik, hogy évente közel 500 millió köbméter víz folyik le az Ipolyon a Dunába. A készítők szerint a nagyobb vízhozamú időszakokban a jelenleginél jóval több vizet kellene megtartani a térségben.
Az éves vízmennyiség azonban a vizsgált időszaktól és mérési helytől is függ, a Dunába jutó víz pedig a folyó természetes vízháztartásának része. A vízvisszatartás célja ezért nem a teljes lefolyás megakadályozása, hanem a megfelelő helyen és időben történő vízmegőrzés lehet.
Az Ipolyon jelenleg is működnek vízgazdálkodási létesítmények. A folyó hivatalos vízgyűjtő-gazdálkodási terve szerint például Rárospusztánál évente mintegy négymillió köbméter vizet emelnek át a Komra-völgyi tározóba, stratégiai ivóvíztározási céllal.
Ez ugyanakkor más feladatot szolgál, mint a folyó menti árterek vízellátásának javítása vagy a talaj vízkészletének utánpótlása.
„A legnagyobb tározó nem a tó, hanem a talaj”
A videó készítői nem kizárólag egy nagyobb víztározó építésében látják a megoldást. A mederrehabilitáció, a kisebb tározók kialakítása, a patakok természetesebb állapotának helyreállítása és az ártéri vízvisszatartás együttes alkalmazását szorgalmazzák.
„A legnagyobb tározó nem a tó, hanem a talaj” – fogalmaz a felvétel megszólalója.
Az elképzelés lényege, hogy a vízbőség idején a megfelelő területekre kivezetett víz egy része beszivároghat a talajba, hozzájárulva a talajnedvesség és a felszín alatti vízkészletek utánpótlásához.
A talajban tárolt víz sem őrződik meg veszteség nélkül, hiszen a növényzet felhasználhatja, és párolgás útján is távozhat. A megfelelően megtervezett táji vízvisszatartás azonban mérsékelheti a száraz időszakok kedvezőtlen hatásait.
A beavatkozásoknál a természetvédelmi szempontokat is figyelembe kell venni. Az Ipoly ártere értékes élőhelyeket őriz, ezért a vízmegtartást úgy kell megoldani, hogy az ne veszélyeztesse a folyó ökológiai állapotát és a halak vándorlási lehetőségeit.
Szlovákiában hatalmas energetikai beruházást készítenek elő
A videó a szlovákiai Málinec víztározóval is foglalkozik. A meglévő tározót egy új, magasabban fekvő tározóval összekapcsolva szivattyús-tározós vízerőművet terveznek létesíteni.
A Málinec–Látky projekt hivatalos honlapja szerint a beruházás több ütemben, 600 és 2400 megawatt közötti beépített teljesítménnyel valósulhat meg. A tervezett építési időszak 2030 és 2035 közé esik, vagyis a projekt jelenleg még előkészítés alatt áll.
Az erőmű elsődleges célja a villamos energia tárolása és az elektromos hálózat kiegyensúlyozása, nem pedig az Ipoly-völgy vízhiányának közvetlen kezelése.
A folyó határon átnyúló vízgyűjtője miatt ugyanakkor a magyar és a szlovák fél együttműködése a vízgazdálkodásban is meghatározó jelentőségű.
A gazdák is segíthetnek a víz megtartásában
Az egyesület a videóban felhívja a figyelmet az Országos Vízügyi Főigazgatóság Vizet a tájba programjára is.
A kezdeményezés keretében az ingatlantulajdonosok önkéntesen ajánlhatnak fel területeket vízvisszatartásra. A bejelentett igényeket vízügyi, agrár-, természetvédelmi és jogi szempontból is megvizsgálják.
A felajánlás ugyanakkor nem jelent automatikus elárasztást: a megvalósításhoz megfelelő vízkészletre, műszaki lehetőségekre és a szükséges egyeztetésekre is szükség van.
A Fiatalok Palócföldért Egyesület a felvétel végén a helyiek, a földtulajdonosok és a gazdálkodók véleményét is kéri arról, hogy az Ipoly mentén hol és milyen módon lehetne több vizet megtartani.
A teljes, közel hétperces videó alább tekinthető meg.
Nyitókép: Gróf Gyula / Akik szeretik a Börzsönyt Facebook-csoport.
