Mint arról a Pecaverzumon beszámoltunk, jelentősen átalakul jövőre a Ráckevei–Soroksári Duna (RSD) horgászrendje, a többi között az amurra vonatkozó szabályok is. A Ráckevei Dunaági Horgász Szövetség (RDHSZ) a döntés hátteréről és az idegenhonos amur természetes vizekre gyakorolt ökológiai hatásairól is részletes tájékoztatást adott.
Mint arról a Pecaverzumon beszámoltunk, jelentősen átalakul jövőre a Ráckevei–Soroksári Duna (RSD) horgászrendje, a többi között az amurra vonatkozó szabályok is.
2027-ben megszűnik az amurra vonatkozó darabszám-korlátozás, és nem lesz kötelező az amur visszaengedése még rekordlistás fogás esetén sem.
Ezáltal az amur nem számít bele a napi és az éves kvótába, vagyis korlátlanul elvihető (természetesen a fogási naplóba bejegyezve), de az inváziós fajokkal ellentétben nem lesz tilos visszaengedni.
„Ezt a döntést a Pest Megyei Kormányhivatal halgazdálkodási tervet elfogadó határozatában lévő, Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság által megfogalmazott szakvélemény is alátámasztja, mely nem ért egyet az amurra vonatkozó fogási korlátozásokkal” – közölte RDHSZ.
A 2027-es jegyárakat és horgászrendi változásokat az RDHSZ az Új Duna-ági Híradó féli számában jelentette be, ahol a Gyakran ismételt kérdések rovatban megválaszolták a Miért káros az amur természetes vizeink ökológiájára? kérdést is. A válasz alább tartalmi változtatás nélkül közöljük.
Az amur (Ctenopharyngodon idella) egy Kelet-Ázsiából származó, növényevő halfaj, amelyet eredetileg a túlszaporodott vízinövényzet gyérítésére és hústermelés céljából telepítettek be Európába az 1960-as években.
Bár a zárt horgásztavakban hasznos lehet a makrofita (hínár) vegetáció visszaszorítására, a természetes vizekbe – folyókba, természetes tavakba, holtágakba – kerülve súlyos ökológiai károkat okoz.
Az amur rendkívül mohó növényevő; egy kifejlett példány naponta képes a saját testtömegével megegyező mennyiségű vízinövényt – hínárt, nádat, sást – elfogyasztani. Emésztése viszont nem túl hatékony, a megevett növények jelentős részét (mintegy 70 százalékát!) félig emésztetlenül, magas tápanyagtartalmú ürülékként üríti vissza a vízbe.
Ez a felhalmozódó szerves anyag és foszfor felgyorsítja a víz algásodását (eutrofizációját), ami rontja a vízminőséget, csökkenti az átlátszóságot, és végső soron oxigénhiányhoz, halpusztuláshoz vezethet.
A növényzet pusztításának számos negatív hatása van. Őshonos halfajaink (például a csuka, a ponty vagy a compó) a vízinövényzetre, hínárosokba ívnak, a növendék halak számára pedig a vegetáció búvóhelyként szolgál, így az amur tevékenysége csökkenti a szaporulatot.
A vízinövények között gazdag makrogerinctelen-közösség él (szitakötőlárvák, rákok, csigák), amelyek sok őshonos faj fő táplálékát jelentik, a növényzet csökkenése tehát a táplálékláncra is rossz hatással van.
A víz zavarosodása ezen felül problémát jelent a zsákmányszerzéshez a szemüket használó ragadozó halak számára (pl.: csuka, süllő). A vegetációnak komoly szerepe van a szennyeződések megkötésében, a víz szűrésében, vagyis a vízminőség javításában is, az elszaporodott növényzet tehát jellemzően a szennyvízterhelésre adott természetes reakció eredménye.
„Tisztában vagyunk vele, hogy bizonyos vízterületeken a hínár túlszaporodott, ami a horgászat megnehezítésén túl akár helyi oxigénhiányos állapotokat is előidézhet, azonban erre nem az amur a megoldás, hanem a növények burjánzását okozó túlzott szervesanyag-terhelés (szennyvíz, műtrágyák) csökkentése” – zárták a választ.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: Pecaverzum)
