Sólyom Norbert és Csépes Eduárd a Pisces Hungarici 2025. évi 17. számában megjelent tanulmányukban a Villogó-főcsatorna aktuális halfaunáját és a halközösséget befolyásoló tényezőket mutatták be. A kutatás a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (Kötivizig) működési területén található, többcélú mesterséges csatornára irányult.
A Villogó-főcsatorna elsődleges feladata a belvizek elvezetése, a halastavak tápvízellátásának biztosítása, valamint a mezőgazdasági öntözési vízigények kielégítése. A csatorna teljes hossza 37,47 kilométer, kialakítása egykori mélyvonulatok összekötésével történt. A mesterséges alföldi csatornák halfaunájáról általában kevés szakirodalmi adat áll rendelkezésre, ugyanakkor korábbi kutatások alapján ezek a víztestek ökológiai szempontból is fontos halélőhelyek lehetnek.
A Villogó-főcsatorna halközösségére vonatkozó első adatokat a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság (HNPI) közölte 2006-ban. A 2005-ös felmérés során 10 halfaj 191 egyedét mutatták ki, köztük a szélhajtó küszt, a dévérkeszeget, a razbórát, az ezüstkárászt, a pontyot, a fehér busát, a fekete törpeharcsát, a naphalat, a süllőt és az amurgébet.
A 2006-os vizsgálat során már 14 halfaj 141 egyedét rögzítették, ekkor új halfajként jelent meg a vörösszárnyú keszeg, a jászkeszeg, a karikakeszeg és a sügér.
2008-ban a Kötivizig munkatársai hajtottak végre halfaunisztikai felmérést Karcag térségében, a torkolati szivattyútelep előtti szakaszon. A munka során 19 halfaj összesen 2472 egyedét mutatták ki. A fajlistában újként szerepelt a bodorka, az amur, a balin, a csuka és a tarka géb. Ezek az adatok korábban nem publikált formában állnak rendelkezésre.
2019-ben a Vaskos Csabak Bt. és a HNPI elektromos kece alkalmazásával folytatták a mintavételezést Karcag térségében, három mintavételi szakaszon. Ekkor 14 halfajt mutattak ki, amelyek közül új adatnak számított a réticsík, a vágódurbincs, a széles durbincs, a folyami géb és a kaukázusi törpegéb.
Sólyom Norbert és Csépes Eduárd vizsgálatait 2024 augusztusában végezték el a Villogó-főcsatorna három mintavételi szakaszán. A mintavételek 500 méteres szakaszokon, csónakból történtek, Samus 725 MS típusú elektromos halászgép alkalmazásával. A helyszíneken mérték a pH-t, a fajlagos elektromos vezetőképességet, az oldott oxigén mennyiségét és telítettségét, valamint a vízhőmérsékletet, továbbá meghatározták a vízmélységet is. A halközösségek ökológiai értékelését a Magyar Multimetrikus Halindex (HMMFI) rendszer alapján végezték el.
A felmérés során összesen 13 halfaj 308 egyedét mutatták ki. A kifogott fajok közül a szivárványos ökle védett, míg hét faj – az amur, a razbóra, az ezüstkárász, a fehér busa, a fekete törpeharcsa, a naphal és a tarka géb – tájidegennek minősül.
A bánhalmai mintavételi szakaszon 8 halfaj 112 egyede került elő. A HMMFI alapján ez a szakasz rossz ökológiai potenciálú minősítést kapott, amelynek hátterében az ezüstkárász magas aránya állt.
A Kisújszálláshoz közeli szakaszon 9 halfaj 47 egyedét mutatták ki, az ökológiai potenciál itt mérsékelt volt. A leggyakoribb fajok a szélhajtó küsz és a süllő voltak, és csak ezen a szakaszon jelent meg az amur.
A torkolati szivattyútelepnél található alsó szakaszon 11 halfaj 149 egyedét rögzítették. Ez a terület bizonyult a legfajgazdagabbnak, ugyanakkor a fajkészlet közel felét tájidegen és inváziós halfajok alkották, az ökológiai potenciál itt is mérsékelt minősítést kapott.
A fizikai és vízminőségi vizsgálatok alapján a mederszélesség és a vízmélység a felső szakasztól az alsó irányába fokozatosan növekedett. A vezetőképesség a felső szakaszon volt a legmagasabb, míg a pH és az oldott oxigén értékei a teljes csatornaszakaszon megfelelőnek bizonyultak. A vízhőmérséklet magas volt, amit a nyári mérési időszak és a felső vízrétegben végzett mérések magyaráznak. Az átlátszóság a felső szakaszon volt a legalacsonyabb, amit a sekély vízben nagy mennyiségben jelen lévő ezüstkárász és ponty okozott.
A tanulmány szerint a csatornából hiányzik a mocsári- és hínárvegetáció. A parti sávot szinte kizárólag az inváziós gyalogakác borítja. A hínár hiányát a pontyok bioturbációja és az amur növényfogyasztása együttesen okozza. A síkvidéki vízfolyásokban közönségesnek számító halfajok mint a csuka vagy a bodorka vélhetően ezért nem kerültek elő a felmérés során.
A kutatás kitér arra is, hogy a horgászközösségek által a közösségi médiában közzétett fogásfotók kiegészíthetik a tudományos adatgyűjtést. Ezek alapján a Villogó-főcsatorna halfajlistája 15 fajra bővíthető. Az új adatok között szerepel a harcsa és a sügér, közülük a harcsa teljesen új adatnak számít a csatornáról.
Friss hírekért látogass el a Pecaverzum főoldalára!
(nyitókép: Pisces Hungarici/Csépes Eduárd)
