Szekér Jozef gyerekkora óta horgászik úszós módszerrel. Spiccbotozással kezdett, majd jöttek a matchbotok, aztán a rakós botos őrület. Most visszatért a kezdetekhez, annyi – nem elhanyagolható – különbséggel, hogy a most kipróbált „ultramodern” spiccbotjával nem apró halakat, hanem testes pontyokat vett célba.
„Jó ideje kacsingattam már ezzel a módszerre, megnéztem rengeteg filmet, videót. Az őszi PontyShow-n kézbe is fogtam egyet a Top Mix-standon. Hát, meglepődtem, amikor a vödöremelésnek kezdtem” – írta az egyik Facebook-oldalon Jozef, aki a beszámolóját és a fotóit a Pecaverzummal is megosztotta.
Nemrégiben beszerzett egy rövidebb méretű, 540-es botot.
„A barátnőmnek vettem, ugyanis most ismerkedik a horgászattal” – az ajándéknak aztán az ajándékozó talán még jobban örült.
„Izgatottan néztem át otthon az új szerzeményt. Igényes részletekkel találkoztam a boton. Nem hagyott nyugodni a gondolat, szinte kísértett a kis bot, hogy próbáljam ki. Egy délutáni kis botpróbára készültem minimálcuccal: pár szerelékkel, bottal, merítővel, pontybölcsővel, csalikkal, fejlámpával. Ahogy lenni szokott, a Vadas-tóban épp egy verseny zajlott, így megvártam, amíg végeznek a fiúk” – mesélte Jozef.
Miután mindenki elment a tóról, csak ő maradt és a halak.
„Már nagyon izgatott voltam: gyors szerelés, vízmérés. A szélső stégre ültem. A stég bal felére pelletmixet dobtam a part mellé, míg a stég jobb oldalát a parttól 5-6 méterre szórtam meg. Nem etettem egyszerre sok pelletet, fontosabbnak tartom itt a folyamatosságot – az valahogy jobban csalogatja a halakat. A tervem az volt, hogy váltogatom a helyeket, vagy ha fogok az egyik helyen, és elriadnak a halak, akkor átfordulok a stég másik oldalára” – és mivel a vízmélység mindössze 80 centiméter volt, a pecás nem tudta biztosan, mire számíthat a spiccbotos horgászattól.
Abban mindenképpen bízott, hogy sikerül horogra csalnia egy-két kárászt, de azért a pontyban is bízott.
„Főzsinórnak 0,30-as monofilt használtam, horogelőkének 0,25-as, 15 centi hosszút, hurokba akasztva. Úszónak egy 1,5 grammos vastagantennás modellt választottam, amit a sötétben jobban láttam. A szereléket úgy állítottam be, hogy a 10-es horgom a csalival a fenéken pihenjen” – közben pedig a nap már lenyugvóban volt, amikor egy kis kapásra bevágott Jozef, és egy naphalnak örülhetett.
Ezt követte egy sneci, majd nemsokára egy szebb kárászt sikerült fognia.
„Gondoltam, most már jöhet a pontyika, de persze nem az jött, hanem egy szép vörösszárnyú keszeg. Közben, szépen lassan rám sötétedett. Még jobban úrrá lett rajtam az a gyermeki izgalom, amit régen éreztem, még kölyökkoromban” – nem volt azonban sok ideje nosztalgiázni, ugyanis az úszója elmerült.
„Határozottan bevágtam neki, és elindult a nótaszó! Brutális élményekben volt részem, amíg küzdöttem a hallal. Le se lehet írni! Pár intenzív kör után már a merítőben volt az első »kínai spiccbotos« pontyom” – nagy volt tehát az öröm, Jozef pedig nem is érezte a hideget, helyette inkább úgy döntött, marad még a vízparton.
Ezt követően 10 percenként jöttek a kapások a part menti helyről.
Kézzel folyamatosan szórta nekik a tápot, miközben a fejlámpája fényében látta a pontyok burványlásait és az iszapfoltokat, amiket felkavartak.
„Nagyon izgalmas helyzet volt ez, főleg ezzel a kis kínai vesszővel. Érdekes volt, hogy a fejlámpám fénye nem riasztotta el a halakat. Sikerült még fognom pár pontyot, de a 0,25 mm-es előke végül megadta magát a hurkos összetoldásnál. Nem gondolkodtam sokat: a 10-es horgot direktben felkötöttem a 0,30-as főzsinórra” – de vajon jól döntött?
A válasz hamar kiderült.
A sekély víz miatt a pontyok nagyon erősen, agresszív kirohanásokkal védekeztek a megakasztás után, ezért a pecás beerősített, és egy kicsit a horgászott helyhez lopakodva horgászott tovább.
Ezzel nyert 1-2 méter zsinórt, ami most nagyon jól jött.
Megérkeztek ugyanis a nagyobb példányok.
„A kapások továbbra is sorra jöttek, sikerült fognom egy 6 kiló körüli pontyot, amelyet pár percen belül követett egy 4 kilós forma. A hőmérséklet fagypont alá csökkent, a kezeim kezdtek zsibbadni, egyre nehezebb volt a csalizás – és ugye a botot is kézben tartottam. Nem akartam pakolni, még fél órát adtam magamnak” – de miben bízhatott, egy még nagyobb pontyban?
„Kicsivel fél nyolc előtt újabb úszómerülés, bevágás... És éreztem, hogy ez valami más. Nagy, lomha, erős hal volt. Szerencsére sikerült megfordítanom. A kis bot búgott a kezeim között, éreztem, ahogy a hal úszik és hajtja magát az uszonyaival. Tudtam, hogy ez is nagyobb hal lesz. Jó pár kört leúszott előttem, de mindig közelebb tudtam terelni. Majd a lámpám fényében megláttam a hatalmasan felbukkanó pontytestet. Elsőre sikerült megmeríteni, ami mutatja, hogy a botban még volt tartalék. Ugyanis elég határozottan kellett bánnom a hallal, hogy a merítőbe tudjam húzni. Amikor kiemeltem, szembesültem vele, hogy bizony ez a ponty bőven 10 kiló felett van” – és igen, egy spiccbottal kifárasztva és partra terelve.
A Pecaverzumnak elárulta, hogy akár 11-12 kilós lehetett a ponty, de nem mérte meg, ezért fogalmazott úgy, hogy 10 pluszos bajszost akasztott.
„Első pecára már annak is örültem volna, ha egy pontyot fogok. Álmaimban sem gondoltam, hogy az első alkalommal ezzel a kis bottal sikerülhet egy ilyen szép pontyot kifogni – télen, este, fagyban, fejlámpa fényénél. Nem is tudom, mit mondjak. Köszönöm! Kiskorom óta horgászom úszós módszerrel. Jómagam is a spiccbotozással kezdtem, aztán jöttek a matchbotok, majd a rakós botos őrület. Nem hittem volna, hogy ez a »kínai spiccbot« ekkora élményekkel fog megajándékozni. Szerintem sok lehetőség rejlik ezekben a botokban – gondolok itt a folyóvízi úsztatásra vagy akár a vízfelszíni horgászatra. Aki teheti, próbálja ki! Maradandó élmény, az biztos. Görbüljön, mint a »kínai spiccbot«” – zárta szavait a felejthetetlen élményekkel gazdagodó horgász.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(fotók: Szekér Jozef/Pecaverzum)
