2024. május 6. hétfő | Frida, Ivett
Halgazdálkodás

Sikeresen ívott a magyar bucó a mohácsi Duna-szakaszon – fotókkal

Sikeresen ívott a magyar bucó a mohácsi Duna-szakaszon – fotókkal

Sikeresen ívott a magyar bucó a mohácsi Duna-szakaszon idén tavasszal – igazolta Szalóky Zoltán, Maroda Ágnes és Sály Péter, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) halökológusai.

Az ÖK kutatói immár harmadik éve végeznek halállomány-felmérést a kutatóközpont közcélú monitorozási projektje keretében, Tóth Balázs (Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság) és Mórocz Attila (Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság) szakmai közreműködésével – emlékeztet az ELKH által az MTI-hez szerdán eljuttatott közlemény.

Mint felidézik, június végén Mohácsnál számos, idei szaporulatból származó, 32-42 milliméter közötti testhosszú magyar bucó-ivadékot fogtak a kutatók. 

Ez örömteli meglepetésnek számít, ugyanis a Magyarországon fokozottan védett őshonos halfaj csak ritkán kerül szem elé – emlékeztetnek.

A magyar bucó (Zingel zingel) a Duna és a Dnyeszter vízgyűjtőjén őshonos, fenéklakó sügérféle halfaj. Teste hosszan elnyúlt orsó alakú, szája alsó állású, pikkelyei a bőrében mélyen ülő, úgynevezett fésűs pikkelyek, ezért kézbe véve – a többi sügérféléhez hasonlóan – érdes tapintású.

A felnőtt egyedek testhossza jellemzően 20-30 centiméter. A nagy folyók kavicsos, homokos aljzatú, gyors sodrású mederfenekén gerinctelenekkel és kisebb halakkal táplálkozik. Szaporodása a vizek tavaszi melegedésével márciusban, áprilisban történik. 

Mivel jellemzően a parttól távolabbi mederfenéken tartózkodik, a Duna-parti életterében végzett tudományos halállomány-felmérések során csak néha kerül szem elé, ha mégis, akkor többnyire növendék, illetve felnőtt példányokkal lehet találkozni.

Az ELKH közleménye szerint a kutatók a Duna főágában éjjel a parti, nappal a mélységi életteret mintázták.

A mélységi mintákban nagy számban fogták a magyar bucó közeli rokonának, a szintén fokozottan védett német bucónak (Zingel streber) a felnőtt egyedeit is. 

A magyar bucó mellett előkerültek a védett selymes durbincs (Gymnocephalus schraetser) idei ivadékai is. E faj élőhelye és életmódja hasonlít a bucófajokéhoz, de jobban kötődik a homokos aljzathoz és a mérsékeltebb áramláshoz – áll az ELKH közleményében.

Fotók:

Még több friss hírért KATTINTS IDE!

fotók: ELKH-ÖK)