241 centis tiszai harcsával vált valóra a több éve kergetett álom

Több mint egy évtizednyi harcsázás és számos két méter feletti fogás után Pintye Róbert idén szinte teljes egészében a kuttyogatásnak szentelte idejét, hogy valóra váltsa régi álmát. Október 4-én a Tiszán, egy közös horgászat során végül egy 241 centiméteres, hatalmas harcsát sikerült partra segítenie.

Pintye Róbert több mint egy évtizede kergeti a harcsákat szinte minden megengedett aktív és passzív módszerrel, és az évek során számos bajszost fogott már, köztük bőven kettő méter felettieket is.

„De régi nagy álmom volt egy teljes küzdelmet végigvinni egy igazi tiszai szörnnyel, azon belül is kuttyogató módszerrel. Sikerült már több 200-220 centiset fognom így, de titkon mindig bíztam benne, hogy talán egy igazán nagy is vár rám” – kezdte a történetet kissé távolabbról a Pecaverzum megkeresésére Pintye Róbert.

Ezért ezt az évet szinte teljes egészében a kuttyogatásnak szentelte, hogy tökélyre fejlessze tudását, és túljárjon „öreg harcosok” eszén.

„Több, de inkább kevesebb sikerrel sikerült is. Megtaláltam őket, sikerül is horog csalni, de sajnos rövid küzdelem után ők nyertek. Egyszerűen úgy éreztem, hogy átok ül rajtam. Nagyon sok harcsát sikerült megfognom idén 100 és 160 centi között. Volt olyan délutánom, amikor 11 darab is összejött. De valahogy a jobbak mindig megléptek…” – így teltek a hónapok egészen október 4-ig.

Megismerkedett ugyanis egy harcsahorgásszal, akivel megbeszéltek egy közös pecát a Tiszára, egy közösen kiválasztott helyszínre.

Aznap reggel hatkor találkoztak a vízparton, és rövid eszmecsere után meg is kezdték a horgászatot, és elindultak a kiszemelt pályára.

„Talán egy órát sem lehettünk vízen, amikor néhány két méter alatti harcsa után megmutatta magát ezen szakasz királya. »Ezt a lehetőséget nem szalaszthatjuk el, ki tudja, mikor mutatja meg magát újra« – mondtam a barátomnak. Nem is késlekedtem, és rövid trükközés után elementáris rávágással jelentkezett a kapás. Rögtön éreztem, hogy valószínűleg ő lesz az a harcsa, amire eddig vártam, és sok-sok álmatlan éjszakát okozott” – mesélte Pintye Róbert.

Ezt követően jöhetett a tízperces fárasztás, ami elmondása alapján neki valahogy sokkal többnek tűnt.

„Többször is forgatta és húzta velünk a csónakot hosszú métereken keresztül. Végig az járt a fejemben, hogy rendben van-e felszerelésem, hogy vajon jól akadt-e a horog. »Nem engedhetem a kövek közzé és az akadóba sem. Most nem hibázhatok! Most nem!« – mormolta magában.

A harcsa nagyon sok trükköt bevetett a küzdelem során, amiket egy ekkor matuzsálemtől el is várt Pintye Róbert.

„De végül megmutatta magát a víz felszínén. A társammal csak meredt szemekkel néztük, hogy valójában mekkora is ő. Mert sejtettük, hogy nagy hal, de a fárasztás alatt végig csak tippelgettünk. A hosszát felül múlta, hogy iszonyat vastag volt. Még néhány szokásos kirohanás után végre meg tudtam fogni. El sem tudtam hinni. Megcsináltam!” – lelkendezett.

Az erőpróba végén siettek egy közelben lévő homokpadhoz, hogy néhány fotó után visszaengedhessék a folyóba a 241 centiméteres harcsát, amelyet 90-100 kiló közé tippeltek.

„Annyira tombolt benne még az adrenalin, hogy kétszer is le kellett mérnünk a halat, mert nem akartam elhinni, hogy 241 centi. Ami valójában közelebb volt a 250-hez, mert a nagy kapkodásban a felső szájrésztől mértük, nem az alsótól, ahogy ilyenkor szokás. De szerintem nem is ez számít, hanem hogy valóra vált egy álmom, amit már régóta kergetek” – összegzett, biztatva mindenkit, hogy soha ne adja fel, mert a befektetett munka egyszer megtérül.

Végezetül köszönetet mondott barátjának: „Ez nem valósulhatott volna meg, ha nincs velem a társam, Bárfalvi Balázs. Végig kézben tartott mindent, és profin kezelte a helyzetet, ami által én is megfontoltabb tudtam végigvinni a csatát!”