Kránitz Tamás július 8-án, hétfő este 18.30-kor érkezett a Mosonszolnoki Nagybányatóhoz, bekarikázta a napot a fogási naplójában, majd elővette a 3 méteres, 125 grammos harcsázó pergetőbotját, rajta 4000-es orsóval.
A bivalyerős bot végére egy kétrészes wobblert akasztott, majd célba vette a harcsákat, 19 óra 20 perc körül pedig máris érzett egy tompa ütést.
„Behajlott a botom, azt hittem, elakadtam, de aztán óvatosan megindult a 10-15 perces fárasztás” – mesélte a Pecaverzumnak Tamás, hozzátéve, hogy amint megérezte a hal mozgását, arra gondolt, hogy harcsa küzd a horog végén.
De aztán érzékelte, hogy más hallal lehet dolga.
„Nem indult meg olyan hirtelen, mint egy harcsa, inkább szép lassan, mint a nagy pontyok. Úszni kezdett, aztán, ahogy fel akartam húzni, elkezdte csinálni a hacacárét. A nagyságához képest hamar kiszedtem” – fogalmazott a pecás, kérdésünkre pedig azt válaszolta, látatlanban, az ereje alapján 8-9 kilós harcsának gondolta volna a csukát.
Tamás a csalit gyorsan kiszedte a csuka szájából, lefertőtlenítette a sebet, majd egy gyors fotó után visszatette a vízbe.
„Nagyon tetszett a fogás, nem gondoltam volna, hogy ekkora csukát is tartogat a tó” – mondta a pergető.
A bányatóban ritkán fog csukát, idén egy 60 centis, 3,5 kilóssal hozta össze a sors. Inkább harcsás-süllős pecásnak tartja magát, előbbiből jellemzően 8-9 kilós példányokat akaszt.
A mostani csukájára már csak azért is büszke, mert ekkorát még sohasem fogott. A méretei imponzánsak, a 120 centis hosszhoz 10 kiló feletti tömeg társult.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: Kránitz Tamás/Pecaverzum)
