A jéghegy területe akkoriban majdnem hatezer négyzetkilométer volt – írta a BBC hírportálja.
Mára azonban a műholdfelvételen alapján a gigajéghegy számtalan kis darabra töredezett, az amerikai National Ice Center jégkutató központ úgy ítélte meg, nincs értelme tovább követni.
Az A68 az Antarktiszi-félsziget szélén lévő Larson C-selfjégről szakadt el, egy éven át alig mozdult. Ezután egyre növekvő sebességgel kezdett észak felé sodródni az erős áramlatok és szelek segítségével.
A milliárd tonnás tömb az ismert útvonalon haladt tovább, az Atlanti-óceán déli vizein a brit tengerentúli területekhez tartozó Déli-Georgia-sziget felé sodródott, ahol a legnagyobb jéghegyek szokták végezni úgy, hogy a sekély vizekben lassan elolvadnak.
Ezt azonban az A68-nak azonban valahogy sikerült megúsznia, végül a hullámok, a meleg tengervíz és a levegő emelkedő hőmérséklete végzett vele, egyszerűen kis darabokra töredezett szét.
„Lenyűgöző, milyen sokáig kitartott” – mondta Adrian Luckman, a Swansea-i Egyetem kutatója a BBC-nek.
Az A68 a műholdak korának jéghegye, ezért valószínűleg az első, amelyik a közösségi média sztárja lett. Különösen akkor beszéltek róla sokat, amikor félő volt, hogy Déli-Georgia partjainál megfeneklik, elvágva ezzel a pingvinek útját a táplálékhoz, az emberek pedig aggódni kezdtek az állatokért.
(MTI, fotó: wikimedia.org)
