A halfajok egyharmada idegenhonos a Nagykunsági-főcsatornában

A Debreceni Egyetem kutatói négy különböző szakaszon térképezték fel a Nagykunsági-főcsatorna halállományát, ahol összesen 23 halfajt és 3458 példányt azonosítottak. Bár a csatorna mesterséges vízfolyásnak számít, a vizsgálat alapján változatos halközösségek élnek benne, köztük két védett fajjal: a halványfoltú küllővel és a szivárványos öklével – idézi a Magyar Haltani Társaság (MHTT) honlapja a Pisces Hungarici kiadványt.

A szakemberek az EU Víz Keretirányelv 500 méteres mintavételi előírása mellett a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer 600 méteres módszerét is alkalmazták. Mindkét protokoll elektromos halászaton alapult, de a kutatók egy harmadik eszközt is bevetettek: az elektromos kecét, egy speciálisan fejlesztett bentikus halgyűjtő szerkezetet.

„A kecével olyan fajok kerültek elő, amelyek a part menti elektromos halászattal rejtve maradtak volna” – hangsúlyozták a kutatók.

A módszer valóban új eredményeket hozott: például a védett halványfoltú küllőt és a vágódurbincsot is sikerült regisztrálni, amelyekről korábban nem létezett adat a főcsatornából.

A négy helyszín közül mindegyiken eltérő halközösség élt, de több faj rendszeresen felbukkant. A küsz adta a legtöbb egyedet (632), mögötte a fekete törpeharcsa (549) és a bodorka (533) következett.

A vízrendszerben nyolc idegenhonos faj él: a fekete törpeharcsa, az ezüstkárász, az amur, a naphal, valamint négy pontokaszpikus gébfaj – a kaukázusi törpegéb, a folyami géb, a tarka géb és a feketeszájú géb.

Utóbbi csoport több magyarországi folyóban is látványos terjeszkedést mutatott az elmúlt években, és a főcsatornában is markánsan megjelent.

Az elektromos kece fogásai jól rámutattak az inváziós fajok jelenlétére: a módszerrel több szakaszon is hatalmas túlsúlyba kerültek a feketeszájú és folyami gébek, valamint a fekete törpeharcsa.

„Ez az eszköz egyértelműen hatékonyabb a fenéklakó fajoknál. A gébekre szinte mágnesként hatott” – jegyezték meg a kutatók.

A halközösség-alapú ökológiai minősítés szerint három szakasz közepes, egy pedig gyenge állapotot mutatott – mindkét vizsgált index (HMMFI és EQIHRF) ezt jelezte.

A kutatók szerint a gyengébb eredmény hátterében elsősorban az idegenhonos fajok nagy aránya, valamint az egyes funkcionális guildek közötti egyensúly felbomlása áll.

Több mintavételi helyen előfordult, hogy magas diverzitás társult gyengébb ökológiai állapottal.

„A fajgazdagságot sokszor az inváziós fajok növelték meg, ami megtévesztő képet adott. Ez a klasszikus pszeudodiverzitás jelensége” – magyarázták.

A két mintavételi protokoll összevetése nem mutatott jelentős különbséget. A kutatók szerint az EU-s 500 méteres szakasz is megfelelően reprezentálta a halközösséget. A hosszabb, NBmR-es mintavétel viszont több ritkább faj előkerülését tette lehetővé.

A kunhegyesi szakaszon a plusz 100 méteres ráhosszabbítás hozta meg a compót, míg Kuncsorbán ezen a kiegészítő mintaszakaszon került elő az amur, a balin és a folyami géb – ezek egyikét sem mutatta az első 500 méteres mintavétel.

A vizsgálat alapján a főcsatorna – mesterséges eredete ellenére – meglepően gazdag élővilágot tart fenn, benne több olyan fajjal, amelyek más élőhelyeken visszaszorulóban vannak.

„A csatorna alkalmas élőhelyet kínál ritka és védett halfajok számára is. A kece ráadásul olyan adatokkal szolgált, amelyek nélkül sok fontos információ rejtve maradt volna” – hangsúlyozták a tanulmány készítői.

A szakemberek a szerzett tapasztalatok alapján javasolják, hogy az elektromos kecét más alföldi csatornákon is használják, mert jelentősen javíthatja a halközösségek feltárását és a víztestek valódi ökológiai állapotának megismerését.