A törökbálinti Nádas-tó rehabilitációja sikeres példája annak, hogyan állítható helyre a természetes hínáros, átlátszó víz egy korábban algás, inváziós halakkal terhelt tóban. A 2025 nyarán indított árpaszalmás kezelés és a hínártelepítés hatására a víz átlátszósága több mint másfélszeresére nőtt, a hínárborítás jelentősen bővült, és a foszfátkoncentráció eltűnt a vízből, visszaállítva a tó ökológiai egyensúlyát.
A Nádas-tavat 2023-ban alakította ki a Törökbálint önkormányzata egy mélyen fekvő nádas élőhely kotrásával, a tó területe mintegy 0,6 hektár, átlagos mélysége 1,5 méter volt. A tó vize főként talajvízből és időszakos patakból táplálkozott.
Létrehozását követően gazdag hínárvegetáció fejlődött ki: elsősorban az érdes tócsagaz (Ceratophyllum demersum) és a bodros békaszőlő (Potamogeton crispus) vált dominánssá.
2024-ben azonban a hínárnövényzetet kikotorták, ami után algák és cianobaktériumok tündököltek a vízben, és a tó „turbid alternatív stabil” állapotba került. Ezt súlyosbította, hogy idegenhonos halakat (például amurt és ezüstkárászt) telepítettek be, amelyek tovább rontották a vízminőséget: az algák és cianobaktériumok dominanciáját az amur folyamatos hínáretetése stabilizálta.
A beavatkozás célja és módszere
A helyzet rekonstrukciója után a törökbálinti önkormányzat rehabilitációs beavatkozást kezdeményezett a planktonikus eutrofizáció visszaszorítására és a hínáros, átlátszó vízű (“clear state”) állapot helyreállítására – olvasható a megjelent tanulmányban.
Ennek érdekében 2025. július 7. és október 10. között árpaszalmás kezelést alkalmaztak a tóban. Ez a módszer környezetbarát és hatékony algagátló technika: a kezdeti algásodást 3–4 hét alatt csökkenti, hatása pedig 3–4 hónapig kitart.
A kihelyezett árpaszalma lebontását végző baktériumok és gombák egy részben kivonják a lebontáshoz szükséges növényi tápanyagokat (elsősorban foszfátot) a vízből, valamint algagátló anyagokat szabadítanak fel. A víz átlátszóságát Secchi-koronggal követték, és szükség esetén laboratóriumi mérőkkel is ellenőrizték a víz fizikai-kémiai paramétereit (pH, vezetőképesség, ammónium, nitrit, nitrát, foszfát).
Változások a kezelés során
Az árpaszalmás kezelés hatásai jól nyomon követhetőek voltak a vízminőségi és hínárborítási mérésekből. A kezelés előtt és alatt meghatározott kulcsadatok a következők szerint alakultak:
2025. július 7.
A beavatkozás kezdetén a felmérés szerint a tóban mindössze 4 négyzetméter bodros békaszőlő- és 6 négyzetméter érdes tócsagaz-állomány volt jelen. A víz átlátszósága ekkor 31 centiméter volt, a vezetőképesség pedig extrém magas értéket mutatott (3180 mikrosiemens). Ekkor kilenc helyszínen összesen 40 Raschel-zsákban 112 kilogramm árpaszalmát úsztattak a víz felszínén; a zsákokat lebegtetőeszközökkel és betonnal rögzítették az algagátló hatás biztosítása érdekében.
2025. július 24.
Két héttel a kezelési kezdet után a bodros békaszőlő gyakorlatilag eltűnt a vízből – feltehetően a halak és a pontyok zavaró hatása miatt –, ugyanakkor az érdes tócsagaz borítása 7,5 négyzetméterre növekedett három nagyobb foltban. A víz átlátszósága 23,2 centiméterre csökkent. A kezdeti visszaesés részben a planktikus algák átmeneti virágzásával magyarázható.
2025. augusztus 8.
Augusztus elejére tovább nőtt a tócsagaz borítása, elérve a 10 négyzetmétert, miközben a víz átlátszósága 34,7 centiméterre emelkedett. A vezetőképesség 2060 mikrosiemensre csökkent, de továbbra is magas maradt. A víz ammóniumkoncentrációja jelentősen emelkedett (0,33 milligramm per literre), azonban az alacsonyabb vízhőmérséklet és pH miatt nem alakult ki a vízi élővilágra veszélyes mennyiségű szabad ammónia.
2025. augusztus 22. (hínártelepítés)
Bár eredetileg nem volt része a megbízásnak, augusztus közepén hínártelepítést is végeztek a rehabilitáció sikerének növelése érdekében. A gödöllői Babati-tóból 10 Raschel-zsáknyi, megközelítőleg 400 liter őshonos érdes tócsagaz-hínárt gyűjtöttek be, amelyet a tó több pontján, elsősorban a kifolyás közelében és a belső nádasöblökben helyeztek el.
2025. augusztus 26.
A kedvező tendencia folytatódott: a tócsagaz borítása 12 négyzetméterre nőtt, a víz átlátszósága pedig 47,5 centiméterre javult.
2025. szeptember 10.
Szeptember közepére az érdes tócsagaz borítása elérte a 14 négyzetmétert, az átlagos vízátlátszóság pedig 41,7 centiméter volt. Jelentős vízminőségi változásként a foszfát már nem volt kimutatható a vízből, ami az árpaszalmás kezelés egyik ismert hatásának tekinthető.
2025. szeptember 29.
Szeptember végére a hínárborítás több mint kétszeresére nőtt, elérve a 30 négyzetmétert, miközben az átlagos átlátszóság 54 centiméter lett. Ez jelentős javulás a kezelés előtti 6 négyzetméteres hínárborításhoz és 31 centiméteres átlátszósághoz képest.
2025. október 10.
Október 10-én eltávolították az árpaszalmás zsákokat a tóból. Ekkor a víz átlátszósága 56,3 centiméterre emelkedett, ami részben az őszi lehűlés miatti algavisszaszorulással magyarázható. A hidegebb idő hatására a hínárborítás visszaesett az egy hónappal korábbi szintre, megközelítőleg 12 négyzetméterre.
A zsákok egy része időközben megrongálódott a napsugárzás és állati zavarás – például szürkegémek és teknősök – következtében, több zsákban pedig az árpaszalma nagyrészt lebomlott.
Megfigyelésként rögzítették, hogy a zsákokon és rögzítőzsinórokon nagy mennyiségű szivacs telepedett meg, amelyek szintén hozzájárultak a víz tisztulásához.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: Tavirózsa Egyesület)
