Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) friss jelentése szokatlan egyenességgel írja le, miért jutott odáig a Velencei-tó, hogy a vízpótló rendszer megléte mellett is tartóssá vált a vízhiány.
A dokumentum szerint 2021-ben már készült olyan kormány-előterjesztés, amely a vízpótló rendszer rekonstrukcióját javasolta és készítette elő, hároméves kivitelezési idővel. A döntés viszont elmaradt: az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) és a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság (Kdtvizig) 2021-ben (a kormány 2021. július 28-i ülésére) is készített előterjesztést, de nem született döntés; 2022-ben és 2023-ban új előterjesztések készültek, ezeknél sem lett végrehajtási döntés – írja az aHang.
A halogatás közben durván megdrágította a helyreállítást. A jelentés szerint 2021-ben a vízpótló rendszer rekonstrukcióját még nagyjából 6,3 milliárd forintra becsülték hároméves kivitelezési idővel, a 2024 végére elkészült fejlesztési tervekben viszont már 24,5 milliárd forintos forrásszükséglet szerepel.
Az ÁSZ azt is leírja, hogy bár több előterjesztés és tervanyag készült, a szükséges irányítói döntések az ellenőrzés lezárásáig nem születtek meg.
A Velencei-tó ügye 2025 tavasza óta erős civil nyomás alatt van, többek között az aHang oldalán indult petíciónak köszönhetően. A petíciót az Alba Natura Civil Alapítvány, a Nagy Tavak és Vizes Élőhelyek Szövetsége és a Sukorói Összhang Civil Társaság kezdeményezte, az aHang támogatta.
Az aláírók hónapok óta azt követelik, hogy a tó vízpótlása és ökológiai védelme ne kommunikációs, hanem ütemezett, számon kérhető állami feladat legyen. A most nyilvánosságra került ÁSZ-jelentés tartalma egyértelműen igazolja: a probléma régóta ismert, a késlekedésnek pedig mérhető ára van.
Az ÁSZ végre kimondta, amit a helyiek régóta látnak: a Velencei-tó ügye nem azért csúszott évekig, mert nem volt terv, hanem mert nem születtek meg a döntések. Most már néven nevezhető, hol volt a felelősség, és hogy az Energiaügyi Minisztériumnak kell lépnie.
A jelentésben a felelősségi körök is követhetően megjelennek. Az ÁSZ rögzíti, hogy 2024. július 31-ig a vízgazdálkodásért felelős kormánytag a belügyminiszter volt, 2024. augusztus 1-jétől pedig a feladat- és hatáskörök az energiaügyi miniszterhez kerültek.
Az ÁSZ a javaslatait kifejezetten az energiaügyi miniszternek fogalmazza meg, és azt várja tőle, hogy szülessenek meg a végrehajtáshoz szükséges irányítói döntések: a megvalósítás sorrendje, időtávja és a forrásbiztosítás.
A jelentés egy eddig kevésbé látható, mégis kulcsfontosságú konfliktust is részletesen kibont: a Velencei-tó vízpótlásának elemeit jelentő Zámolyi- és Pátkai-tározókat nemcsak vízgazdálkodási célra használták, hanem másodlagos funkciókat is kaptak. A tározókhoz halászati, illetve horgászati és üdülőtavi érdekek is kapcsolódtak, vagyis a rendszer egyszerre próbált „vízpótló tartalék” és „hasznosított tó” lenni.
A Zámolyi-tározó haszonbérlője a Magyar Országos Horgász Szövetség (Mohosz), a Pátkai-tározó haszonbérlője pedig a Horgász Egyesületek Fejér Megyei Szövetsége (Hofesz) volt. Az ÁSZ szerint ez a kettős szerep érdekellentétet teremtett a kritikus időszakokban: miközben aszály idején a Velencei-tó szempontjából a gyors átvezetés lenne az elsődleges, a horgászati és üdülőtavi hasznosítás alapfeltétele a tározók vízzel való feltöltöttsége.
A jelentés azt is felidézi, hogy a 2024 tavaszi leürítések előtt tartott egyeztetéseken a horgászati érdekképviseletek ellenálltak: az ÁSZ szerint a Mohosz kirendeltségvezetője és a Fejér megyei horgászszövetség elnöke sem értett egyet a tározók leürítésével.
Emellett a dokumentum rögzíti, hogy Pátka önkormányzata egy alkalommal fellebbezett a Pátkai-tározót megkerülő csatorna üzembe helyezését támogató engedély ellen, ami meghosszabbította a megvalósítás átfutását.
Az ÁSZ rámutat arra is, hogy amikor a tározókban vizet tartanak vissza – akár vízminőségi korlátok, akár elhúzódó egyeztetések és viták miatt –, annak kézzelfogható ára van: a Kdtvizig adatai alapján 2024 tavaszáig a visszatartott víz párolgása hozzávetőleg 11,24 millió köbméter veszteséget jelentett, ami a Velencei-tó vízszintjében nagyjából 45 centiméternek felel meg.
Az ÁSZ-jelentésnek most közvetlen, határidős következménye is van. A számvevőszéki törvény alapján az ellenőrzött szervezet vezetője köteles a megállapításokhoz kapcsolódó intézkedési tervet összeállítani, és azt a jelentés kézhezvételétől számított 30 napon belül megküldeni az ÁSZ-nek.
A jelentésben az ÁSZ kifejezetten az energiaügyi miniszternek címzett javaslatok esetében várja el az intézkedési terv elkészítését, vagyis a felelős tárcának most már nem kommunikációs, hanem konkrét adminisztratív és szakpolitikai lépéseket kell tennie. Fontos, hogy a 30 napos határidő jogilag nem a közzétételtől, hanem a kézhezvételtől számít, de a jelentés 2025. december 19-én vált nyilvánossá, ezért a határidő akár napokon belül lejárhat.
Az aHang azt várja az Energiaügyi Minisztériumtól, hogy tegye nyilvánossá: pontosan mikor vették kézhez az ÁSZ-jelentést, mikorra készül el az intézkedési terv, és milyen ütemezéssel indulnak el a valódi, érdemi intézkedések.
Az ÁSZ-jelentés és közlemény olvasható ITT és ITT..
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: Limnológia Tanszék, Pannon Egyetem)
