A nagy kárókatona, vagy más néven kormorán jelentős károkat okoz a halgazdaságoknak, halastavaknak. Nem véletlenül hírhedt falánkságáról, hiszen egy példány naponta akár egy kilógrammnál is több halat képest elfogyasztani. Állományuk stabil, sőt növekvő, természetvédelmi oltalom alá tartoznak, de a természetvédelmi hatóság által kiállított vadászati, riasztási engedéllyel gyéríthető, zavarható.
Az engedélybe foglaltak azonban csak az adott kijelölt területen és meghatározott időpontban valósulhatnak meg, és csak bizonyos elejtési kvóta betartása mellett.
Az erdei vagy mezőgazdasági vadkárok esetében a vadkárbecslő felmérése után a gazdálkodót megilletheti a kártérítés, a kárókatona károkozását követően viszont nem jár kártalanítás a halgazdaságok részére – olvasható a magyarmezogazdasag.hu-n.
Természetes és mesterséges vizeken egyaránt jelentős kárt okoz, a Balatonon például rendszerint zajlik a gyérítésük, de számottevő eredményt a partról nem lehet elérni.
A Balaton vízfelületén ellenben nem lőhető a kormorán, mivel a hatóság szerint ott a gyérítéssel a védett, vonuló madarakat zavarnák a vadászattal. Az már más kérdés, hogy maga a nagy kárókatona is zavarja ezeket a madarakat és a halállományt is.
Nemcsak a hal elfogyasztásával okoz kárt, hanem a halak sebzésével, parazitás halbetegségek terjesztésével, valamint a telelő, nyugalmat igénylő halállományok megzavarásával.
A kormoránok kolóniát alkotva megtelepednek a part menti fákra, ahol hosszabb távon nagy mennyiségben felhalmozott ürülékükkel tönkreteszik a part menti környezetet, így más fajok, például a szürke gém vagy a kócsag fészkelőhelyeit is.
Az egyetlen átmeneti megoldás a károk enyhítésére a vízfelületek lefagyása lenne, de a jelenlegi kiszámíthatatlan időjárása, a mindegyre enyhülő telek ezt aligha teszik lehetővé. Ellenben egyre többen támogatják vadászható vadfajjá tételét – írja cikkében a magyarmezogazdasag.hu.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet)
