„Eddig az volt a baj, hogy alig akadt hód Magyarországon. Most meg az, hogy van. Döme Gábor, a Haldorádó tulajdonosa, világbajnok horgász a TikTokon mutatta meg, hogyan pusztítják Európa legnagyobb rágcsálói a Tisza-part fáit – letört törzsek, rágott kérgek mindenhol. Több százan reagáltak a videóra, és mindenki azon vitatkozik: vajon ez normális?
Nemrég Döme Gábor TikTok oldalán osztott meg egy videót, amelyben a Tisza part fáinak rágott kérgű, letört törzsű példányait mutatja be, hozzátéve: „A hód csinálta, szerintetek ez rendben van?” – írja a penzcentrum.hu.
A rövid videóhoz egy nap alatt több mint 200 hozzászólás érkezett, a vélemények pedig erősen megoszlottak.
Ahogy egyesek írják: „1990 es évekbeli visszatelepítési programoknak köszönhetően! Egy nagy baromság volt.”
Mások viszont a hódok védelmére kelnek, és úgy gondolják: „A hódokra szüksége van a természetnek meg nekünk is, ha tetszik, ha nem.”
@domegabor_official Hód csinálta! Ez így rendben van? #beaver #beavers #tree #tisza #domegabor ♬ The End of Separation - Claudia Clars
De mi az igazság a hódokkal kapcsolatban Magyarországon? Mikor és miért telepítették vissza őket, és milyen szerepet töltenek be az élővilágban?”
A hódokat Magyarországon a 20. század elejére mind kolbászba töltötték, kalapot készítettek belőlük. A hód (Castor fiber) Európa legnagyobb rágcsálója volt, amely a 19. század közepére szinte teljesen kipusztult Magyarországon a túlzott vadászat miatt — prémje és faggyúmirigye (pézsma) nagy értéket képviselt, így a populációt kíméletlenül vadászták, és az utolsó példányt a komáromi környéken lőtték ki az 1850 es években.
A hódok visszatelepítési programja 1996 ban indult a WWF Magyarország szervezet koordinálásában. Az első állatokat főként Bajorországból hozták, mivel ott már jó állomány alakult ki korábbi reintrodukciók eredményeként.
A beavatkozás 1996 és 2008 között zajlott: összesen több mint 230 egyedet engedtek szabadon több helyszínen, így a Tisza, a Dráva, a Gemenc, a Hanság és más nagy folyók mentén. A program 2008 ra lezárult, mert az ekkor kialakult populáció már önfenntartóvá vált — nem volt szükség további telepítésekre.
A hód nem pusztán „kártevő”, hanem sokkal inkább egy újraértelmezett ökoszisztéma alkotó faj – gyakran nevezik „ökológiai mérnöknek”. Nem véletlenül, hiszen:
• Vizes élőhelyeket hoznak létre és tartanak fenn azáltal, hogy gátakat építenek, ami lassítja a víz áramlását, növeli a víztárolást és javítja a vízminőséget.
• A föld alatti és parti biodiverzitás nő, mivel a gátak mögötti állóvizek ideális környezetet biztosítanak halfajoknak, kétéltűeknek, rovaroknak és madaraknak.
• Árvíz és aszálykezelésben is szerepet játszanak, hiszen a gátak visszatartják a vizet és kiegyenlítik az áramlást hirtelen esőzések után.
A hódok jelenléte azonban az utóbbi időszakban elég sok ellenérzést szül
Mostanra azonban sokan úgy vélik, talán túl jól sikerült a hódmentés: a védett állatok fákat döntenek ki, töltéseket fúrnak meg, és patakokat duzzasztanak vissza. Ezek a tevékenységek komoly károkat okozhatnak az árvízvédelemben, a termőterületeken és a lakóterületeken, a vízügy számára pedig évi százmilliós pluszkiadást jelentenek.
A fák rágása, holtágak kialakulása vagy a mezőgazdasági területek veszélyeztetése konfliktusokat szülhetnek, ezért több európai országban dolgoznak különféle konfliktuskezelési megoldásokon. Ilyenek például a védőhálók vagy az úgynevezett „beaver deceiver” eszközök, amelyek segítenek megelőzni a nem kívánt gátépítést az infrastruktúra közelében.
„Ez a világ egyik legsikeresebb visszatelepítési programja, csakhogy időközben rendkívül átalakítottuk az életterüket, amiből sok helyen csupán néhány keskeny sáv maradt a vizek mellett. A körülbelül 2500 magyarországi hódcsaládban élő összesen 10-11 ezer hódnak csak pár százaléka okoz problémát” – nyilatkozta az Agrárszektornak Czabán Dávid.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitóképünk illusztráció, forrása: pixabay.com)
