Érdekes és tanulságos írást közölt az energofish.hu az amurra pergetésről. Ország Bálint képekkel illusztrált cikkének átvételére engedélyt kapott a Pecaverzum, így úgy gondoltuk, megosztjuk a tartalmat olvasóinkkal.
Az amurra történő pergetés nem egyszerű műfaj. Sok tényező kedvező együttállása szükséges ahhoz, hogy egyáltalán érdemes legyen próbálkozni. Először is a víz hőmérsékletének már legalább 14-15 fokosnak kell lennie, addig ugyanis elég passzívak a nádrágók. Másodszor napsütésre is szükség van, hiszen (főként tavasszal) ekkor tud kialakulni jelentős kontraszt a víz felszín és az alsóbb rétegek hőmérséklete között, ami „napozásra” csábítja a halakat. Harmadjára pedig teljesen szélcsendes időnek kell lenni, hiszen csak ekkor marad nagyjából egy helyben az etetés.
Ha az időjárás kedvező és látjuk is a halakat elérhető távolságban a vízfelszín közelében tartózkodni, akkor be kell etetni. Nem kell extra dolgokra gondolni, sima fehér vagy barna kenyérből félujjnyi darabokat csípek és próbálom a lehető legmesszebb és legkoncentráltabban kézzel bedobálni.
Előfordulhat ilyenkor, hogy megriadnak az amurok és el is tűnnek, de a szegedi Vér-tavon hozzá vannak szokva a zajhoz és tudják azt is, hogy a vízre hulló kenyér nem csak a kacsáknak, hanem számukra is kiváló eleség. Már egyébként önmagában a látvány is fantasztikus, ahogy a 3-5 kilós torpedók óvatosan leszürcsölik vagy nagy vehemenciával lecuppantják a kenyérdarabokat a felszínről.
Nincs más dolgunk ilyenkor, csak óvatosan be kell pottyantani a műcsalinkat a vízbe és lassan, néha-néha picit belepöcögtetve várni, amíg egy éhes száj feljön érte. Hozzáteszem, ekkor sem egyszerű rávenni őket a kapásra, az esetek túlnyomó részében az utolsó pillanatban hátat fordítanak a csalinak. Ezért mindenképp olyan wobblert kell prezentálni, ami megszólalásig hasonlít a kenyérre.
A KAMASAKI BUG, a SALMO TINY, a SALMO LIL’BUG és minden egyéb lebegő wobbler alkalmas az efféle horgászatra, azonban egy szivacsdarabbal (és esetleg aromával) még attraktívabbá lehet őket tenni. Sőt én készítettem speciálisan az amur horgászatához „kenyér wobblert” a barkácsboltban kapható műanyag kőműves simítóból is, amelyekkel még eredményesebb voltam.
A felszerelés megválasztása sem könnyű ehhez a horgászathoz, hiszen gyakran messze kell dobni az alig néhány grammos csalit, viszont benne van a pakliba, hogy hatalmas amur akad a horogra, amit egy lágy bottal borzasztó fáradtságos munka kivenni. Első amuromat még a WIZARD SAMURAI SPIN 180 centis, legérzékenyebb változatával fogtam, de később áttértem a „nagytestvérre”, amely jelentősen lerövidítette a fárasztások idejét. Ebből is látszik, hogy a pergetőbotot nem a halak, hanem a műcsali méretéhez érdemes igazítani.
Ezen sorok elolvasása után el lehet dönteni, hogy a fent ismertetett módszer mennyire tartozik a pergetéshez, avagy mennyire nem, azonban akárhonnan is nézzük érdemes kipróbálni, mert az eddigi horgászélményeim során soha nem tapasztaltam akkora adrenalin fröccsöt, mint amikor meglátom, hogy egy amur elindul a műcsalim felé.
(szerző: Ország Bálint/energofish.hu)
Pecaverzum a közösségi médiában:
Kövessétek Facebook-oldalunkat!
Csatlakozzatok hozzánk Instagramon!
Iratkozzatok fel Youtube-csatornánkra!
