A következő napok hősége miatt sok vízen már nem elég azt nézni, kibírja-e a horgász a parton. A vízhőmérő ilyenkor ugyanúgy alapfelszerelés lehet, mint a merítő, mert 25 fok körül vagy afölött a visszaengedett halaknak is sokkal kevesebb tartalékuk marad.
Kánikulai napok jönnek, és ez nem csak a horgászok szervezetét teszi próbára. Budapesten a következő napokban 35–40 fokos maximumok is előfordulhatnak, Siófoknál pedig több napon át 35–37 fok körüli csúcsértékekkel kell számolni.
A nagy tavak vize is gyorsan melegszik: az Időkép tóvízhőmérsékleti táblázatában a Balaton már 26 fokos vízzel szerepelt, a Velencei-tónál és a Fertő tónál 25 fokot, a Tisza-tónál pedig szintén 26 fokot mutattak.
Fürdőzéshez ez sokaknak kellemes, horgászatnál viszont már figyelmeztető érték.
Egy halbiológus a Pecaverzum megkeresésére nagyon tömören foglalta össze, hol kezdődik a probléma.
„Amíg a vízhőmérséklet nem több mint 25 fok, addig simán. Utána a C&R finoman szólva is karcos” – figyelmeztetett.
A catch and release, vagyis a megfogott hal visszaengedése hidegebb, oxigéndús vízben sokkal kisebb terhelést jelenthet, mint egy nyári hőhullám idején. A gondot nem önmagában az okozza, hogy meleg van, hanem az, hogy a meleg víz kevesebb oldott oxigént tud megtartani.
Fárasztás közben a hal oxigénigénye megnő, miközben a víz éppen kevesebbet tud adni neki. Egy hosszabb küzdelem, egy elhúzódó horogszabadítás vagy néhány plusz fotó ilyenkor sokkal többet számíthat, mint tavasszal vagy ősszel.
A hal ráadásul nem mindig akkor kerül bajba, amikor elengedik. A „szépen elúszott” érzése nem feltétlenül garancia arra, hogy később is gond nélkül regenerálódik.
Az Institute of Fisheries Management horgászoknak szóló útmutatója is arra figyelmeztet, hogy meleg időben a halak lassabban állhatnak helyre, különösen akkor, ha hosszú fárasztás, sok kézben tartás és alacsonyabb oxigénszint egyszerre terheli őket.
A csuka különösen érzékeny halfajnak számít ilyen szempontból, de a kánikulában nem csak rá kell figyelni. A nagyobb domolykó, márna, balin, harcsa, ponty vagy amur fárasztása is komoly oxigénigénnyel járhat, főleg sekély, lassú vagy erősen felmelegedett vízben.
Ezért lehet ilyenkor az egyik legfontosabb horgászeszköz a vízhőmérő. Nem érzésre, nem a levegő hőmérséklete alapján, hanem tényleges mérés után érdemes eldönteni, belefér-e a peca, főleg akkor, ha a cél a hal visszaengedése.
Ha a víz 25 fok körül vagy afölött jár, már önmérséklet kell.
Ilyenkor érdemes megfontolni, hogy egyáltalán szükség van-e a horgászatra, különösen olyan helyen, ahol sekély a víz, gyenge az áramlás, algásodik a tó, vagy láthatóan bágyadtak a halak.
Aki mégis horgászik, annak rövid fárasztásra, erősebb felszerelésre, gyors horogszabadításra és vízben tartott halra kell törekednie.
A fotózás idejét néhány másodpercre érdemes csökkenteni, a halat nedves kézzel vagy gumírozott merítőben kell kezelni, és csak akkor szabad elengedni, ha már erősen, stabilan tartja magát.
A haltartó használata meleg, sekély parti vízben külön kockázatot jelenthet. A halak ilyenkor éppen abban a gyorsan melegedő sávban maradnak hosszabb ideig, ahol a legkönnyebben romolhatnak az oxigénviszonyok.
Ugyanezért a túlzott etetés sem szerencsés, mert a lebomló etetőanyag tovább terhelheti a víz oxigénháztartását.
A kánikula tehát nem azt jelenti, hogy mindenhol azonnal abba kell hagyni a horgászatot. Azt viszont igen, hogy a horgásznak ilyenkor sokkal nagyobb felelőssége van. Mérni kell, figyelni kell, és ha a víz már túl meleg, néha az a legjobb halvédelem, ha nem dobunk be.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(Nyitókép: illusztráció)
