Kedvező tapasztalatokról számoltak be a Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság (Kötivizig) Regionális laboratóriumának biológusai, akik a terepen vizsgáltak egy június 19-től, a Jászsági-főcsatornából, gravitációsan elárasztott területet Akolhát térségében.
Az eltelt szűk két hónap alatt a kiengedett víz minősége, a terület növény- és állatvilága is jelentősen átalakult. A vízminőség legszembetűnőbb változása, hogy a víz oldott oxigéntartalma az elárasztott területen a felére csökkent, ami a vízben lévő szerves anyagok bomlásának következménye – számolt be a Facebookon a Kötivizig.
A vegetációt az üde mocsárrétekre jellemző sásos-kákás társulás alkotja. Az állatvilág a makroszkopikus vízi gerinctelen szervezetekben meglehetősen diverz.
Ennek leglátványosabb tagjai a nagy szitakötők (Anisoptera) alrendjébe tartoznak, melyekből az augusztusi felmérés során sok egyedet sikerült fogni.
A szitakötők mellett kimutatták a csíkbogárfélék (Dytiscidae), a piócák (Hirudinea), árvaszúnyogok (Chironomidae), csípőszúnyogok (Culicidae), vízi poloskák (Heteroptera) és vízibogarak (Coleoptera) jelenlétét is.
A területen eddig két alkalommal végeztek elektromos halászgéppel felmérést. A sekély vízmélységből és sok halfaj számára kedvezőtlen vízkémiai értékekből adódóan itt vélhetően nem fog kialakulni egy fajgazdag halközösség, de a területet elsősorban nem halas élőhely létrehozására árasztották el.
A vizsgálatok során összesen négy halfaj háromszáz egyedét tudták kimutatni.
A legnagyobb egyedszámban a védett szivárványos ökle (Rhodeus amarus) került elő, amely a halközösség 95 százalékát tette ki. Kis számban került elő dévérkeszegivadék (Abramis brama) és az inváziós naphalivadék (Lepomis gibbosus).
„Ezeknek a halfajoknak azonban ez az élettér meglehetősen kedvezőtlen, így tartós megmaradásukra, illetve önfenntartó állományukra valószínűleg nem lehet számítani” – jegyezte meg a Kötivizig.
A negyedik halfaj, amelyet kimutattak, a szintén védett réti csík (Misgiurnus fossilis), amelyből egy ivadék egyed került elő.
A réti csík számára az itt fennálló környezeti feltételek kedvezőek, és tartós vízborítottság esetén a faj erős, önfenntartó populációjának kialakulása várható.
Kétéltűek is nagy számban kerültek elő. Ezekből a leggyakoribb a kecskebéka (Pelophylax esculenta). Kis számban kerültek elő a barna ásóbéka (Pelobates fuscus) ebihalai, valamint a tarajos gőte nyolc egyede (Triturus cristatus).
A sekélyvízű területen gyakori vendégek a különböző vizes élőhelyekhez kötődő madárfajok.
A gázló madarak közül a fehér gólya (Ciconia ciconia), a fekete gólya (Ciconai nigra), a kis kócsag (Egretta garzetta) és a nagykócsag (Ardea alba) rendszeresen megfigyelhetőek.
A parti madarak közül a pajzsos cankó (Calidris pugnax), a réti cankó (Tringa glareola) és a bíbic (Vanellus vanellus) is tartósan jelen van területen.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: Kötivizig)
