Minél több olajos halat kellene fogyasztanunk, például makrélát, szardellát és heringet, amelyeket gyakran használnak a tenyésztett lazacok takarmányozására. Ezek számos tápanyagot tartalmaznak, többek között kalciumot, B12-vitamint vagy omega-3 zsírsavakat, amelyek elvesznek, ha csak lazacfilét eszünk.
A Cambridge-i Egyetem kutatói elemezték a tápanyagok áramlását a takarmányként használt ehető vadon élő halfajokból a tenyésztett lazacokba, amelyekkel etették őket. Kilenc fontos tápanyagból hatban – kalcium, jód, vas, omega-3 zsírsavak, B12-vitamin és A-vitamin – csökkenést találtak a lazacfilében, viszont a szelén és a cink megnövekedett szintjéről számoltak be – írta meg a nature.com alapján a Magyar Nemzet.
A legtöbb vadon élő „takarmányhal” megfelel a tápanyagokra vonatkozó étrendi ajánlásoknak, beleértve az omega-3 zsírsavakra vonatkozóakat is, amelyekről ismert, hogy csökkentik a szív- és érrendszeri betegségek és a stroke kockázatát. De ahelyett, hogy csak lazacot fogyasztanánk, amelyet széles körben az egyik legfinomabb halnak tartanak minden szélességi fokon, más fajokhoz is érdemes lenne nyúlnunk.
Brit tudósok kiszámították a Norvégiában lazactápként használt egész vadon élő halak ehető részeinek tápanyagegyensúlyát a tenyésztett lazacból származó filékkel összehasonlítva. Kilenc olyan tápanyagra összpontosítottak, amelyek az emberi táplálkozásban nélkülözhetetlenek, és a tenger gyümölcseiben koncentrálódnak: jód, kalcium, vas, B12-vitamin, A-vitamin, omega-3 zsírsavak (EPA + DHA), D-vitamin, cink és szelén.
A vadon élő halak vizsgálatában csendes-óceáni és perui szardella, valamint atlanti hering, makréla, sprotta és kék puha tőkehal szerepelt. Megállapították, hogy ez a hat takarmányfaj magasabb vagy hasonló koncentrációban tartalmazott tápanyagokat, mint a tenyésztett lazacból származó filé.
A kalcium mennyisége több mint ötször magasabb volt a vadon élő takarmányhalak filéjében, mint a lazacfilében, a jód mennyisége négyszer, a vas, az omega-3 zsírsavak, a B12-vitamin és az A-vitamin koncentrációja pedig több mint másfélszer magasabb volt.
„Ha néhány apró változtatással megváltoztatjuk étrendünket a halfajták tekintetében, az nagymértékben javíthat néhány ilyen hiányosságon, és javíthatja mind a lakosság, mind a bolygó egészségét. Az embereknek továbbra is lazacot kellene fogyasztaniuk, és támogatniuk kellene az ágazat fenntartható növekedését, de fontolóra kellene venniük a vadon élő halfajok, például a szardínia, a makréla és a szardella fogyasztását, hogy több alapvető tápanyag kerüljön közvetlenül a tányérunkra” – nyilatkozta David Willer, a Cambridge-i Egyetem munkatársa.
Télen a felnőttek akár 71 százaléka D-vitamin-hiányos, a tizenéves lányok és fiatal nők pedig gyakran jód-, szelén- és vashiányosak. Ez összefüggésbe hozható az elfogyasztott halak nem megfelelő változatosságával.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitóképünkön makrélák láthatók, kép forrása: Pecaverzum)
