A Mohosz jogszabályi felhatalmazás alapján közfeladat-ellátása keretében jogosult és köteles a horgászok fogási adatainak összesítésére, valamint a horgászszervezetek haltelepítési adatainak gyűjtésére is. A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) közreműködésével készült el az az éves összesítés, amely valamennyi, jelenleg legális halkivételi (elviteli) mód adatait is tartalmazza. A Magyar Országos Horgász Szövetség (Mohosz) sajtóközleményét változtatás nélkül közöljük.
A tavalyi tényadatok alapján megállapítható, hogy az átlátható és felelős gazdálkodás eredményeként növekedett az önerős telepítések mértéke, javult adatszolgáltatások pontossága, sőt első alkalommal fordult elő, hogy a horgászok halelvitele elmaradt az általuk finanszírozott telepítések mennyiségétől.
Magyarországon jelenleg az alábbi módokon lehetséges legális halelvitel a természetes vizekből: horgászfogás (= halelvitel, a statisztikában a termelő tógazdaságokban, mint nem nyilvántartott halgazdálkodási vízterületeken horgásztatással értékesített hal mennyisége nélkül); horgászversenyek szelekciós fogása (2020-tól gyűjtött adat); rekreációs halászfogás; ökológiai célú, szelektív halászat; halászati engedélyes halfogás továbbnevelésre; bemutató halászat.
A mindenkori legnagyobb fogási hányad a horgászfogás, ami természetesen nem a megfogott (lsd. még: C&R), hanem a vízpartól elvitt (kifogott) halakat takarja. E fogásokban a turista horgászok eredményei és a horgászverseny szelekciói is szerepelnek.
A 2021. évi, összességében 4607 tonnát kitevő rögzített horgászfogás 18,7 százalékkal maradt el az előző évitől, de megjegyzendő, hogy 2020-ban az 1176 tonnás állami támogatású haltelepítés hatása a halfogásokban egyszeri jelleggel, fokozottan érvényesült. Ezen adat a fogási naplók 96 százalékának tételes feldolgozásával került összesítésre, kapcsoltan tavaly 7.256.256 horgásznap regisztrációjáról lehet beszámolni.
Továbbra is hagyományosan a ponty a legnépszerűbb, a 3152 tonna horgászfogás az összes fogás 68 százaléka. A sorban az elviteli mennyiség alapján az ezüstkárász, a keszegfélék, majd az amur, s a ragadozók új listavezetőjeként a harcsa következik. A jelentős, 10 tonna fölötti nagyságrendű országos fogásokhoz tartozik még sorrend szerint a süllő, a csuka, a busák, a balin, a törpeharcsák, végül a márna.
Kimutatták a kősüllő, a compó, a garda, az angolna, valamint a sügér, a menyhal és a sebes pisztráng fogásait is. A nagy állóvizek között a fogásokat tekintve első 571 tonnával a Balaton, majd a Tisza-tó és a Ráckevei-Soroksári Dunaág következik.
A közel 1000 fő rekreációs halász az átlagos horgászfogás bő ötszörösét tudja elvinni a vízpartokról, ez közel 45 tonna halat jelent. Az ökológiai, szeletív halászat egyenlege 181 tonna, a többi lehetséges halkivétel 1 tonna alatt maradt.
Összességében tehát a magyar természetes vizekből 4833 tonna hal került ki, döntően a horgászcsaládoknál egészséges táplálékként hasznosulva, mivel a horgászfogás aránya 95 százalék. E számhoz viszont érdemes egy elgondolkoztató, egyben lehangoló adatot rögtön hozzátenni: Magyarországon a kárókatonák valós, számításokon alapuló halfogyasztása 4000-6000 tonna/év, tehát több, mint az összes emberi fogyasztás.
A 2021. évben a horgászok által finanszírozott haltelepítések mértéke 4749 tonna volt, ezt a 4607 tonnás elvitellel érdemes összevetni. A telepített állományok értéke közel 5 milliárd forint, s ezzel a befektetéssel döntően az állami halvagyon növekedett. Először fordult elő, hogy a telepítések mennyisége meghaladta a horgászfogásokat.
Az viszont – összevethetőségi logikával a részleges, de egy éves belüli statisztikai „átcsúszások” ellenére is – nagyon elgondolkodtató, hogy közel 1200 tonnával több ponty került be a vizekbe, mint ami a beírt fogási adatokban szerepelt. Mindez, ha csökkenő mértékben, de igaz volt a 2020. és a 2019. évre is.
A telepítések 91 százaléka, 4870 tonna a ponty, ez 11,1 százalékos csökkenés a tavalyelőtt 24,2 százalékos részarányt képviselt intervenciós telepítéshez, tehát a horgászszervezetek az akkori nagy állami segítség mintegy 50 százalékát ki tudták – még – gazdálkodni.
Érdemes rögzíteni, hogy ha a „kallódó” halakat és velük szemben az éves súlynövekményt is figyelembe vesszük bátran kijelenthető, hogy a telepítési/fogási egyenleget tekintve a hazai vizek pontyállománya a horgászati célú halgazdálkodási tevékenység okán folyamatosan gyarapszik.
A pontytelepítések után az egyre jobban megbecsült keszegfélék következnek, majd a legdrágább hal, a süllő, ezután pedig a telepítési korlátozások ellenére népszerű amur. A további rangsorban gyakorlatilag azonos mennyiségben jön a csuka és a harcsa, majd a sok helyen óvott-féltett compó, a tömeges jelölt telepítésekkel középtávon általunk újra korlátozottan foghatónak álmodott kecsege, a megmentendő széles kárász, a balin, végül a sügér és a sebes pisztráng zárja a sort.
A számok tükrében örvendetes volt a keszegfélék és a csuka, a süllő telepítéseinek jelentős növekedése, de látva a jelentős árváltozásokat és mellette a termelés aszályhelyzet okozta visszaesését, sajnos valószínűsíthető, hogy ezek az adatok tartós rekordok maradnak a következő években is.
Végül a fogási adatok értékeléséhez visszatérve újra érdemes figyelembe kell venni, hogy a 2021. évben még mindig növekvő horgászlétszám és a fejlődő halállomány elvileg az elviteli fogások növekedését, ám ezzel szemben az elviteli szabályok konzekvensen egységesedő horgászrendi szigorításai és a C&R szemlélet további térnyerése pedig a halelvitellel nem járó fogások növekményét eredményezi.
A már tavaly is sokszor nem megfelelő vízviszonyok, az intervenció mint bónusz kiesése, a horgász- és turisztikai besorolású horgásznapok számának külön is elemezhető visszaesése pedig egyaránt komoly tényező az elviteli fogások tényszerű csökkenésében.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: Tisza-tavi Sporthorgász Közhasznú Nonprofit Kft.)
