A dévérkeszeg a Balaton legtömegesebb halfaja, amely ívása a partmenti kövek moszat bevonatára és a nádasokban zajlik tavasszal, 12-14 fok vízhőmérséklettől – olvasható Specziár András tudományos tanácsadó összefoglalójában, amely az ELKH Balatoni Limnológiai Kutatóintézetének honlapján jelent meg április végén.
A kövezések mentén először a hím egyedek jelennek meg, amelyek a kövek közötti apró öblöket foglalják el és őrzik, várva a később felbukkanó– olvasható Specziár András tudományos tanácsadó összefoglalójában, amely az ELKH Balatoni Limnológiai Kutatóintézetének honlapján jelent meg április végén.
Amint egy-egy nőstény beúszik ezekre a territóriumokra, megtörténik az ívás, amely intenzív „kergetőzéssel” és gyakran jelentős locsogással is társul. Ha igazán nagy tömegben ívnak a halak, a territoriális viselkedés értelmét veszti, ilyenkor csapatos ívás történik.
A Balatonban a dévérkeszeg ívása rendszerint április második felében kezdődik, majd 7-14 napos időközönként megismétlődve, szórványosan akár július legelejéig is eltarthat. Az ívások intenzitása mindeközben fokozatosan csökken és egyre inkább csak az éjszakai időszakra korlátozódik.
Érdekesség, hogy a legtöbb élőhelyen a Balatonitól eltérően évente egy alkalommal, szinkronizáltan szaporodik. Fontos tudnunk, hogy habár az ívás a kövezések mentén a leglátványosabb, hiszen rendszerint csak ezek a partszakaszok közelíthetők meg az emberek többsége számára, a halállomány utánpótlásában ezen területekre lerakott ikrának valójában bizonytalan a szerepe.
A kövezésre lerakott ikrák túlélését ugyanis jelentősen rontja, hogy a kelési időszak (2-12 nap vízhőmérséklettő függően) alatt nagy eséllyel esnek áldozatul a hullámzás és az általa felkeveredett üledékszemcsék káros hatásainak. A dévérkeszeg szaporulat jelentősebb része így a nádasok védettebb környezetében szaporodó halak által lerakott ikráiból származik.
A dévérkeszeg ivadéka a kelést követően hamar szétoszlik a tó nyíltvizén és élete nagy részét innentől a parttól távolabbi területeken éli, planktonikus rákokat és az üledékben élő árvaszúnyog lárvákat fogyasztva.
A dévérkeszeghez hasonlóan a kövezéseken megfigyelhető még a tó legszámosabb halfajának, az apró termetű szélhajtó küsznek (sneci) az ívása is május-július folyamán.
A ragadozó balin szintén részben a kövezések felső rétegeiben ívik, ám kisebb egyedszáma és a turista szezonon kívül eső ívási időszaka (rendszerint április első hete, éjszaka), csak ritkán válik feltűnővé. Míg más halfajok ívása azért marad rejtve a többség számára, mert vagy mélyebb vízrétegekben zajlik vagy a járókelőktől jobban rejtett, növényes, nádas területeken történik.
Friss hírekért látogass el a Pecaverzum főoldalára!
(fotó: Youtube)
