A halállomány mintegy 40 százaléka odaveszett az Aranyponty Zrt. rétimajori és rétszilasi tavaiban. A cég szerint a halpusztulás jelentős része elkerülhető lett volna, ha néhány héttel korábban megkapják azt a vizet, amely most – eső nélkül is – eljutott hozzájuk. A közvetlen állományveszteséget 165 millió forintra, a teljes kárt már mintegy negyedmilliárd forintra becsülik.
„Nem esett eső. Nem volt zivatar. Mégis lett víz” – jelentette be közösségi oldalán az Aranyponty Halászati Zrt.
A rétimajori halastavakba többhetes kritikus vízhiány után ismét érkezik víz, a társaság szerint azonban túl későn: legfrissebb becslésük alapján már mintegy 180 tonna hal pusztult el – írja a Magyar Hang.
Korábbi közleményükben még 150 tonnáról és 165 millió forintos közvetlen állományveszteségről írtak, Lévai Ferenc vezérigazgató a lapnak már úgy fogalmazott, hogy a teljes kár elérheti a negyedmilliárd forintot.
Elmondása szerint a tömeges halpusztulás mintegy két–két és fél hete kezdődött, és mostanra a gazdaság halállományának körülbelül 40 százaléka odaveszett.
A pusztulás a piaci méretű halak mellett az egy- és kétnyaras növendékeket, valamint a többéves tenyészállományt is érinti, ezért a veszteség egy részét csak évek alatt lehet majd pótolni.
A társaság már a kritikus időszak előtt levegőztetőkkel, szivattyúzással, kényszerhalászattal és a tavak összehalászásával próbálta csökkenteni a kárt.
A nagy, több tíz hektáros tavakban azonban ezekkel az eszközökkel sem tudták megakadályozni az oxigénhiány kialakulását. Az ökológiai minimum alá csökkent, 20-40 centiméter mélységűre zsugorodott tavakban, 28-30 Celsius-fokos vízhőmérséklet mellett pusztulásra volt ítélve a halállomány.
Lévai szerint, ha a most megérkezett tartalékvizet három-négy héttel korábban kapják meg, a havária megelőzhető lett volna.
– Hol volt ez a víz három-négy héttel ezelőtt, amikor az élőlények jelentős része még életben volt? – tették fel a kérdést a cég Facebook-bejegyzésében.
A rétimajori és rétszilasi tavak a Nádor-csatorna vízrendszeréből kapják a vizet. Lévai szerint ebben a rendszerben korábban nem fordult elő olyan vízhiány, amely ekkora halpusztulást okozott volna. Három éve azonban egy mintegy 705 hektárt kiszolgáló nagy öntözőrendszer kezdett működni a halastavak feletti szakaszon, ami állítása szerint alapvetően megváltoztatta a térség vízmérlegét.
A társaság márciusban írásban jelezte a vízügynek, hogy nyárra nem lesz elegendő tartalék a halastavak és az öntözési igények együttes kielégítésére.
Lévai elmondása szerint a vízhiány miatt valamennyi érintett felhasználó számára 30 százalékkal csökkentették a kiadható vízmennyiséget, ez azonban a gyakorlatban nem jelentett arányos korlátozást.
Úgy látja, a felső szakaszon működő öntözőrendszer továbbra is hozzájutott a vízhez, miközben a lejjebb fekvő halastavakba már az ökológiai minimum fenntartásához szükséges mennyiség sem érkezett meg.
A vezérigazgató szerint mire a súlyos pusztulás hatására megindították a tartalékvizet, már nem lehetett gyorsan megfordítani a folyamatot. A csatornarendszer és a 30–60 hektáros tavak tehetetlensége miatt napokba telik, mire az elengedett víz eljut a gazdasághoz, majd érezhetően emelni kezdi a tavak vízszintjét.
A vízgazdálkodásról szóló törvény 15. paragrafusa szerint vízhiány esetén a haltermelési és a természetvédelmi vízigény kielégítése is megelőzi az öntözési célú vízhasználatot. Az Aranyponty Zrt. szerint Rétimajorban ez az elsőbbségi sorrend nem érvényesült.
A cég szerint a kiszáradó tavakban a halakon kívül nagy számban pusztultak el kagylók, siklók, mocsári teknősök és más, vízhez kötődő élőlények is.
A Rétszilasi-tavak országos jelentőségű természetvédelmi terület, egyben Natura 2000-es és nemzetközi jelentőségű Ramsar-vizes élőhely. Mintegy 220 madárfaj jelenlétét dokumentálták itt, és a tavakat a rendkívüli aszály idején is több ezer madár használja táplálkozó- és pihenőhelyként.
„Nem felelőst keresünk, hanem megoldást. Azt azonban nehéz elfogadni, hogy állatok százezrei pusztulnak el, és egy nemzetközileg védett vizes élőhely szárad ki annak ellenére, hogy a törvény előrébb sorolja a védelmüket a mezőgazdasági területeknél, melyek öntözése továbbra is zajlik ugyanabból a vízrendszerből. Ha egy halastó kiszárad, nemcsak a hal pusztul el, hanem vele együtt egy teljes vizes élőhely kerül veszélybe” – mondta Lévai Ferenc.
Lévai arra is felhívta a figyelmet, hogy a halastavak természeti értékét maga a gazdálkodás tartja fenn: a tavak feltöltése, a vízszint szabályozása, a nád kezelése és a haltermelés együtt biztosítja a vizes élőhely fennmaradását. Ha egy tó kiszárad, nemcsak az adott évi haltermés vész el, hanem a teljes vízi táplálékhálózat is összeomlik, amely a víz visszatérése után sem áll helyre egyik napról a másikra.
A dunántúli halastavak helyzetét különösen súlyosnak nevezte. Ezek jelentős része az őszi és téli csapadékból, illetve a máskor felesleges felszíni vizekből töltődik fel, idén tavasszal azonban Lévai becslése szerint csak 60–70 százalékos feltöltöttséggel kezdték meg az idényt. A nyári hőségben a nyílt vízfelületek napi 1–2 centimétert is veszíthetnek a párolgás miatt.
Az Aranyponty Zrt. a kormányhivatalnál kezdeményezte a vízelosztás hatósági felülvizsgálatát, és a vízügyi, valamint a természetvédelmi szervekhez is fordult. Lévai közölte: jogi lépéseket is tesznek, de elsődlegesen azt szeretnék elérni, hogy vizsgálják ki, miért nem jutott el időben a víz a tavakhoz, és a jövőben a vízelosztásnál vegyék figyelembe a halastavak termelési és természetvédelmi szerepét.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: Aranyponty Zrt. FB-videó képernyőfelvétel)
