A horgászvizek vízpótlása, a hazai haltermelőkkel való szorosabb együttműködés és a halfogyasztás népszerűsítése is kiemelt helyet kap a Magyar Országos Horgász Szövetség (Mohosz) új elnöke, Puskás Norbert programjában. Az 500 millió forintos vízpótlási pályázat már elindult, a következő időszakban pedig a HORINFO rendszer egyszerűsítése és a Magyar Horgász magazin megújítása is napirendre kerül. Az elnök különös vallomást is tett, saját bevallása szerint ugyanis sokáig egyáltalán nem evett halat, és ma is csak a süllőből, illetve a harcsából készült ételeket kedveli igazán. Puskás Norbert a szövetség terveiről, a halas ágazat jövőjéről és a halfogyasztás népszerűsítéséről is beszélt a Halászat szaklapnak adott interjújában, amelyet tartalmi változtatás nélkül közlünk.
Az elmúlt hónapok turbulens időszakot hoztak a Magyar Országos Horgász Szövetség (Mohosz) életében. Új elnökként melyek a legfontosabb rövid és hosszú távú célkitűzései a szövetség élén?
Nem gondolom, hogy mindent másképpen kell csinálni csak azért, mert új vezetés állt fel. Ami jól működik, azt meg kell tartani és tovább kell fejleszteni; ahol pedig lehet egyszerűbben, átláthatóbban vagy hatékonyabban dolgozni, ott változtatni kell. Alig 41 évesen egy több mint nyolc évtizedes múltra visszatekintő országos szervezet első számú választott vezetőjének lenni nagy megtiszteltetés, de még nagyobb felelősség. A tisztújítás során az elnökség összetétele is részben megújult: Ivancsóné dr. Horváth Zsuzsanna elnökhelyettesként, Udvari Zsolt, Komáromy Zsolt, Dovics Péter és Cserepes Norbert René alelnökként, Szári Zsolt pedig elnökségi tagként dolgozik velem. Fontos tisztázni, hogy a Mohosz elnöki tisztsége nem főállású munkakör. Én továbbra is főállásban a Sporthorgász Egyesületek Vas Megyei Szövetségének ügyvezető elnökeként dolgozom, ami folyamatos kapcsolatot biztosít a vízparti és a horgászszervezeti valósággal. A gyökereket nem szabad elfelejteni: ezt a közvetlen kapcsolatot nem tehernek, hanem az országos munkában is hasznosítható erőforrásnak tekintem.
A szervezetben Dérer István korábbi főigazgató halála óta betöltetlen volt a főigazgatói poszt, az operatív vezetést Dienes Erika igazgató látta el, aki július végén közös megegyezéssel távozott. Így Urbányi Bélával, az új főigazgatóval, valamint Krix Andrea igazgatóval kellett biztosítanunk a szervezet működésének folytonosságát. Urbányi Bélával régi szakmai kapcsolat köt össze. A halas tudományos ismeretek terén ő kiváló szaktekintély, a horgászszervezeti, civil működési és közösségépítési kérdésekben pedig én tudok sok gyakorlati tapasztalatot hozzátenni. Különböző tudások és tapasztalatok egészítik ki egymást.
A Mohosz rendszeréhez 21 területi tagszövetség és 1209 horgászegyesület tartozik, több mint 540 ezer aktív horgász képviseletében dolgozunk, miközben a szövetség 2019 óta 38 állami közfeladat ellátásában is közreműködik. Az elnöki programom három pillérre épül: fenntartható vizekre, erős közösségekre és egy korszerű, szolgáltató Mohoszra. Rövid távon erősíteni szeretném a tagszervezetekkel folytatott párbeszédet, áttekinteni a működési folyamatokat, és csökkenteni a kézi vezérlést. A digitalizációban és a HORINFO rendszerben nem elsősorban újabb funkciókra, hanem egyszerűbb, felhasználóbarátabb működésre van szükség.
A vizeink meglévő állapota kulcskérdés: az idei aszály is megmutatta, hogy víz nélkül nincs hal, hal nélkül pedig nincs horgászat. Az új elnökséggel már augusztusban 500 millió forintos pályázati programot indítottunk a horgászvizek vízmegtartásának és vízpótlásának támogatására. Emellett tovább erősítjük a halazást, az utánpótlás-nevelést és a horgászturisztikai fejlesztéseket. A ciklus végén akkor lennék elégedett, ha jobb állapotban lennének a vizeink, erősebbek lennének a közösségeink és egyszerűbbé válna az ügyintézés.
A vezetés három tagja – Udvari Zsolt, Urbányi Béla és Szári Zsolt – egyben a Halászat szaklap szerkesztőbizottságának is tagja. Hogyan látja, ez a személyi átfedés milyen új szinergiákat hozhat?
Ez kifejezetten értékes lehetőség. Nem önmagában a személyi átfedés a lényeg, hanem az a tudás és kapcsolatrendszer, amely ezen keresztül találkozik. A horgászatot, a halgazdálkodást, az akvakultúrát, a kutatást és a vízgazdálkodást ma már nem lehet egymástól elszigetelten kezelni. Ugyanazokkal a kihívásokkal szembesülünk: vízhiány, szélsőséges időjárás, halegészségügyi kérdések, az őshonos halállományok védelme vagy a termelési költségek emelkedése.
Urbányi Béla agrártudományi háttere, Udvari Zsolt halgazdálkodási és jogi ismeretei, valamint Szári Zsolt gyakorlati halgazdálkodási tapasztalatai egymást jól kiegészítő szakmai nézőpontokat hoznak a vezetésbe. Szeretném, ha a Mohosz döntései egyre inkább adatokra és szakmai elemzésekre épülnének. A Halászat szaklap pedig kiváló fóruma lehet annak, hogy ezek a szakmai eredmények, viták és jó gyakorlatok szélesebb szakmai nyilvánosságot kapjanak.
A hazai haltermelés jelentős részét a horgászvizek hasznosítói vásárolják fel telepítési célból. Hogyan tekint a Mohosz új vezetése a hazai haltermelőkre mint stratégiai partnerekre?
Egyértelműen stratégiai partnerségben gondolkodom. A horgászati célú halgazdálkodás és a hazai haltermelés kölcsönösen egymásra van utalva: a horgászvizek kiszámítható piacot jelentenek a termelők számára, a horgászszervezeteknek pedig nélkülözhetetlen a megfelelő minőségű és egészségi állapotú hal.
2026 júliusban a mohácsi Mahal Halhúzó Versenyen vetődött fel a közös elnökségi ülés gondolata, amit szeptember 16-án Szarvason meg is tartottunk. Nem általánosságban beszélünk az együttműködésről, hanem konkrét ügyeket tettünk az asztalra: az őszi halárakat, a minősített beszállítói rendszert, a MAHOP Plusz-programokat, a haltelepítések ellenőrizhetőségét és a speciális halfajok jövőbeni termelését. A kapcsolatot hosszabb távon is tervezhetőbbé kell tennünk. Ebben fontos szerepük lehet a piaci folyamatokat követő referenciaáraknak, amelyek kiszámíthatóvá teszik a piacot. A szeptemberi egyeztetés kézzelfogható eredménye az őszi halárakról szóló ágazati megállapodás volt, amelyhez kapcsolódva a Mohosz meghirdette az őszi halasítási pályázatait is.
Ugyancsak fontos feladat a természetes vizek szempontjából lényeges fajok (domolykó, márna, jászkeszeg) termelési lehetőségeinek felmérése és biztosítása, valamint a telepítések átláthatóságának és ellenőrizhetőségének erősítése. Mindez a tisztességes termelőt és a horgászszervezetet egyaránt védi.
Milyen konkrét együttműködési lehetőségeket és közös szakmai lépéseket lát a halászati ágazat és a horgásztársadalom között?
A piaci és termelési együttműködésen túl kiemelten fontos a halegészségügy, a származás és a nyomon követhetőség kérdése. A termelőnek és a horgászvíz hasznosítójának egyaránt érdeke, hogy igazolható eredetű hal kerüljön a vizekbe. Nagy lehetőséget látok a kutatás-fejlesztésben is. A klímaváltozáshoz jobban alkalmazkodó technológiák kidolgozása, az őshonos halfajok szaporítása, genetikai és állategészségügyi vizsgálatok, valamint a telepítések eredményességének mérése terén a kutatók, termelők és horgászati hasznosítók együtt sokkal többre juthatnak. Emellett gyakorlati feladatok is vannak, például a kulturált vízparti halhúsélmények kialakítása, a halfogyasztás népszerűsítése és a felelős halgazdálkodás közös bemutatása. A szakmai kapcsolatnak rendszeressé és partnervé kell válnia.
A klímaváltozás és az aszályos időszakok mindkét oldalt sújtják. Tervez-e a Mohosz olyan közös fellépést a termelőkkel, amely a vízbiztonságot szolgálja?
Mindenképpen. A vízbiztonság ma már nem külön horgászati vagy termelői kérdés, hanem közös ágazati ügy. A vízhiány ugyanúgy veszélyezteti a haltermelést, mint a horgászvizek élővilágát. Három területen kell közösen fellépnünk: vízmegtartásban, vízminőség-védelemben és a vízhasználatok kiszámíthatóbb összehangolásában.
A Mohosz által indított 500 millió forintos vízpótlási program jó kezdet, de országos szinten ennél jóval többre van szükség. Közös javaslatokat kell kidolgoznunk arra, hol lehet vizet megtartani, milyen műtárgyakat kell fejleszteni és hogyan lehet a vízkészleteket igazságosabban felhasználni. A vízminőség védelme érdekében pedig erősebb felelősségi rendszerre van szükség. Szakmailag meg kell vizsgálni olyan objektív felelősségi megoldásokat is, amelyek bizonyos környezeti károk esetén a potenciális szennyezőt kötelezik arra, hogy hiteles adatokkal igazolja: a szennyezés nem tőle származott. A haltermelő és a horgász ugyanabból a vízből él.
A Mahal és a Mohosz közös vállalkozása, a Mahal Marketing Nonprofit Kft. milyen szerepet tölthet be a jövőben?
A Kft.-nek a jövőben sokkal hangsúlyosabb szerepet kellene kapnia a hazai hal és a halfogyasztás népszerűsítésében. A Mahal és a Mohosz együtt a teljes halas és horgászszektort eléri. Közös összefogással mindent meg kell tennünk azért, hogy ez a társaság érdemi szerepet vállalhasson a halfogyasztás ösztönzésére rendelkezésre álló uniós és hazai források felhasználásában.
A horgászszervezetek már ma is számos rendezvényen népszerűsítik a halételeket. Vas megyében például minden évben megtartjuk a Pinka-völgyi Halas Napot, amely 1000–2000 embert vonz. Ha országos szinten minden területi szövetségnél a haltermelőkkel összefogva évente csak egy-két hasonló rendezvény valósulna meg, 20–30 programmal 50–60 ezer embert is közvetlenül elérhetnénk. Ehhez kapcsolódna a médiakommunikáció és a gasztronómiai edukáció hatása. A cél az, hogy a magyar hal ne csak ünnepi ételként jelenjen meg, hanem a családok mindennapi étrendjének részévé váljon.
Miként tudna a horgásztársadalom hatékonyabban hozzájárulni ahhoz, hogy a magyar hal gyakrabban kerüljön a családok asztalára?
A horgásztársadalomnak ebben különleges szerepe van, hiszen több százezer emberről beszélünk, akik közvetlen kapcsolatban állnak a hallal és a vízzel. Fontos megtalálni az egyensúlyt: a modern horgászatban a fogd meg és engedd vissza szemlélet mellett a szabályosan megtartott hal kulturált elfogyasztása is a hagyomány része. A cél a halfogyasztás kultúrájának újjáélesztése. Ebben a kommunikációnak óriási szerepe van. A Mohosz intenzív közösségi médiás tartalomgyártásba kezdett, ahol bemutatjuk a hazai haltermelőket, a minősített beszállítókat és a halételeket. 2027. januártól megújítjuk a Magyar Horgász magazint, és folyamatosan azon dolgozunk majd, hogy tartalmában, megjelenésében és szemléletében is a horgászok mindennapjaihoz még közelebb álló lap szülessen. A fiatalok megszólítása is kulcsfontosságú. Amikor magyar halat választunk, hazai termelőket, vidéki munkahelyeket és a vízi élőhelyeket is támogatjuk. A horgásztársadalom ebben hiteles nagykövet lehet.
A mindennapokban mennyire van jelen a hal az ön konyhájában, és mi a kedvenc halas étele?
Erre a kérdésre sajnos nem én vagyok a legjobb reklámarc. Szinte az egész életem a hal körül forog, mégis nagyon sokáig egyáltalán nem ettem halat, mert nem szerettem. Különös helyzet ez, hiszen én indítottam el a Pinka-völgyi Halas Napot is, de a zsűrizést mindig kiváló szakértőkre bízom. A halfogyasztás népszerűsítése azonban nem attól hiteles, hogy valaki személy szerint mennyi halat eszik, hanem attól, hogy felismeri ennek gazdasági és közösségi jelentőségét. Mára a süllőből és harcsából készült ételeket kifejezetten finomnak tartom, különösen azokat a fogásokat, amelyeknek nincs az a karakteres „halíze”, amit sokan idegenkedve fogadnak. Még nincs minden veszve: ha engem sikerül lassan közelebb vinni a halfogyasztáshoz, akkor másoknál is van esély – és ebből országos szinten is szép eredmények születhetnek!
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: Sporthorgász Egyesületek Vas Megyei Szövetsége)
