Sok horgász tapasztalja, hogy egy jól működő sügéres helyen hirtelen elapadnak a kapások, miután sikerül kifogni egy-egy halat. Felmerül a kérdés, vajon a visszaengedett példány „elárulja-e” a helyet a társainak, és ezért kell-e gyakran csalit váltani.
A témában a Magyar Haltani Társasághoz (MHTT) érkezett kérdésre adott válasz szerint a sügérek nem adnak ki hangos figyelmeztető jelzéseket a víz alatt, vagyis nem „üvöltöznek” egymásnak. A kommunikációjuk azonban ennél összetettebb: vizuális és kémiai jeleket is használnak.
A szakértők kiemelték, hogy a sügérek képesek gyorsan változtatni a színezetükön. A pigmentsejtekben lévő színanyagok elrendeződésének módosításával a halak rövid idő alatt halványabbá vagy élénkebbé válhatnak. Ez a jelenség elsősorban környezeti változásokhoz vagy stresszhelyzetekhez köthető.
A vizuális jelzések veszélyt jelző szerepét ugyanakkor nem sikerült egyértelműen bizonyítani ennél a fajnál.
Más a helyzet a kémiai ingerekkel: több kutatás is igazolta, hogy a halak bőrének sérülésekor olyan anyagok szabadulnak fel, amelyek riasztó hatással lehetnek a közelben tartózkodó egyedekre.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy megakasztott és kifárasztott sügér nemcsak a saját viselkedésével, hanem a vízbe jutó kémiai jelekkel is befolyásolhatja a raj többi tagját. Ráadásul a küzdelem során keletkező rezgéseket a halak az oldalvonaluk segítségével érzékelik, ami szintén hatással lehet a viselkedésükre.
Az MHTT válasza szerint ugyanakkor nincs minden helyzetre érvényes forgatókönyv. Az adott vízterület, a környezeti körülmények és a halak aktuális aktivitása mind befolyásolja a reakciókat.
Előfordulhat, hogy egyetlen kifogott sügér teljesen megzavarja a rajt, máskor viszont a társai látszólag zavartalanul folytatják a táplálkozást ugyanazon a helyen.
A jelenség tehát valós, de nem egyetlen okra vezethető vissza – a kapások elmaradása mögött egyszerre több, egymással összefüggő tényező is állhat.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: MHTT)
