2026. június 25. csütörtök | Vilmos
Aktuális

„Mindenki fog, csak én nem” – elkeseredett horgász kért segítséget

„Mindenki fog, csak én nem” – elkeseredett horgász kért segítséget

Sok horgász számára ismerős helyzet: körülöttük sorra húzzák a pontyokat, miközben náluk alig rezdül a spicc. Egy név nélkül megosztott bejegyzés most több hazai horgászcsoportban is visszhangot váltott ki.

Az érintett horgász intenzíven telepített tóra készült, és már előre attól tartott, hogy megint alulmarad a szomszédokkal szemben – derült ki abból a bejegyzésből, amelyet több Facebook-csoportban is megosztottak név nélkül.

Nem titkolta a frusztrációját a pecás: miközben mellette „ugráltak a botokért”, ő legutóbb is csak 1,5–2 óránként fogott egy-egy dévért.

„Szeretnék pontyot fogni, nincs nagy vágyam, a hideg vízben 2-3 darabbal is beérném” – írta, majd részletesen ismertette a tervezett felszerelését és taktikáját. 

Két bottal horgászna: az egyiken bordás kosárral, 15–20 centis előkével, a másikon method kosárral, rövidebb, 10 centis előkével. 

Csalinak kukoricát, csontit, gumikukoricát, wafters csalikat és apró pelleteket vinne, etetéshez pedig sötét, epres-halas keveréket használna.

„Nem tudom… így terveztem, de mondjatok valami taktikát, mert ha megint az lesz, hogy mindenki rohangál a botért körülöttem, én meg szenvedek a dévérkeszegekkel, akkor biztos, hogy behajítom a vízbe a botot, és hazajövök” – írta a felismerhetetlenség homályába burkolódzó pecás.

Majd így zárta a posztját: „Vadvízre direkt nem járok, oda elismerem, hogy béna vagyok… Na de egy intenzíven telepített tavon mindenki tud halat fogni, akinek van két keze, de nekem az sem nagyon megy. Azt meg nem fogadom el, hogy ennyire béna legyek. Főleg, hogy régebben is ugyanígy pecáztam, ugyanezzel a módszerrel, és mindig agyonfogtam magam hallal az ilyen intenzíven telepített tavakon.”

Az egyik csoportban megjelent bejegyzés alatti kommentfolyamban gyorsan körvonalazódott, hogy a legtöbben nem egyetlen nagy hibát látnak, hanem inkább apró részletek összességét.

Sándor például azt javasolta, hogy a legegyszerűbb megoldás sokszor a leghatékonyabb: „Menj át a szomszédaidhoz és kérdezd meg, hogy mivel horgásznak” – tanácsolta.  

Attila ehhez kapcsolódva azt írta, érdemes körbejárni a parton, figyelni és „szimatolni”, mert sokszor már ebből is kiderül, mi működik az adott napon.

József inkább a klasszikus csalik felé terelte volna a kérdezőt. 

„Próbáld meg a csonti, kukorica, hungarocell kombót, vagy gilisztát kukoricával” – érkezett az ötlet, majd hozzátette, hogy a kisebb horgok és az aktuális, 6–12 fokos vízhez igazított etetőanyag is sokat számíthat.

János egy egészen szokatlan irányból közelített, amikor rákérdezett, nem kerül-e kapcsolatba a felszerelés macskával. Később Attila ezt tovább is gondolta: szerinte akár az is befolyásolhatja a kapást, ha idegen szag kerül a csalira.

A helyválasztás kérdését több hozzászóló is kiemelte. „Lehet, hogy rossz helyen ülsz” – vetette fel János, majd példát is hozott arra, hogy néha már egy kisebb változtatás, például az előke megemelése is eredményt hozhat. Úgy fogalmazott, sokszor „apró dolgokon kell változtatni”.

Tamás konkrét példával is alátámasztotta a finomszerelékes megközelítést. Hozzászólása szerint egy délelőtt alatt több mint tíz pontyot fogott method feederrel, és külön kiemelte: „minél finomabb szerkó” – ez szerinte kulcstényező volt.

Attila a technikai részletekhez is hozzászólt. Azt javasolta, hogy az etetőanyagot ne csapvízzel keverje, valamint szerinte a kisebb, 12–16-os horgok több kapást hozhatnak. 

Csaba pedig az etetésen változtatna: „Ne aromázd túl, és legyen kevés, koncentrált etetés”, valamint az édes ízek helyett inkább halas vagy fűszeres irányt próbálna.

Gyula még ennél is tovább ment, és személyes segítséget ajánlott fel, míg Attila egy általános, de sokak által megerősített tanácsot fogalmazott meg: ha valaki látványosan fogja a halat, érdemes odamenni és megkérdezni, mert a legtöbben szívesen segítenek.

A hozzászólásokból végül egy irány rajzolódott ki: az intenzíven telepített tavakon nemcsak a felszerelés számít, hanem a finomhangolás, a helyismeret és az alkalmazkodás is. 

A kevesebb etetőanyag, a kisebb horog, a természetesebb csalik, valamint a pontos dobás és a megfelelő hely kiválasztása mind visszatérő elemként jelent meg a tanácsok között.

Még több friss hírért KATTINTS IDE!

(nyitókép: freepik.com)