Őszre ismét negatív rekord jöhet a Velencei-tónál

Nagy esőt ígértek az elmúlt időszakra, azonban ez elmaradt. Ez pedig nem sok jót jelent a Velencei-tó szempontjából. A kialakult helyzetről és a várható vízállásról Pálinkás Imrét, a Magyar Országos Horgász Szövetség (Mohosz) Velencei-tavi Kirendeltségének vezetője adott tájékoztatást. Interjú.

A feol.hu beszélgetett Pálinkás Imrével április 21-én, kedden, amikor 73 centimétert mutatott a Velencei-tó szintjét mérő műszer Agárdnál.

– Aki egy kicsit is utánanéz annak, miként alakult a tó szintje az 1930-as évektől rendelkezésre álló vízállásadatok alapján, az világosan látja, hogy január elseje óta folyamatosan, a tárgyidőszakot tekintve rekord alacsony szinteket mérnek, és ez valóban semmi jót nem vetít előre. Az elmúlt évszázadban ugyan volt már arra példa néhány alkalommal, hogy tavasszal érkeztek olyan nagyobb csapadékmezők, amelyek hatékonyan vissza tudták pótolni a tó vízmennyiségét. Hasonlóra másfél hónappal ezelőtt is még láttunk esélyt. Azonban ahogy fogy az idő, ennek a lehetősége folyamatosan csökken. Ha minden így marad, és ha a várható párolgási veszteség tekintetében figyelembe vesszük az elmúlt évek rendjét, akkor fel kell készülnünk arra, hogy őszre ismét megdől a tó vízállásának 2022-ben bekövetkezett negatív rekordja. (Ez a szint ma még 53 centiméter – a szerk. megjegyzése.) Ha nem vennénk figyelembe a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évekbeli mederátalakítási és mélyítési munkálatok eredményét, akkor valószínűleg a régi mederkép alapján a tó már a jelenlegi 73 centis vízszint mellett is szinte kiszáradtnak lenne tekinthető. Amennyiben a vízszint őszre lecsökken 20-30 centiméterre, akkor pedig gyakorlatilag kiszáradtnak lehet minősíteni a tavat. A mai helyzetben ez a valóságban nem jelentene teljes víztelenséget, hiszen a kimélyített mederrészeken, kotrásokon maradna még vízkészlet. Hetedik éve szinte zsinórban baj van a tó vízszintjével, és az különösen aggasztó jelenség, hogy az elmúlt egy évszázad tekintetében egyre gyakoribbá vált a rekord alacsony szintek kialakulása.

– Ilyenkor jönnek azok, akik arra emlékeztetnek, nincs min csodálkozni, hiszen a tó korábban is többször kiszáradt…

– A történelmi feljegyzések szerint a tó nagyjából másfél évszázadonként kiszáradt, vagy annak közeli állapotába került – nem tudjuk, hogy pontosan mit jelentett anno a kiszáradtnak nyilvánítás. Ez következik a tó vízgyűjtő területének elhelyezkedéséből, sajátos mikroklímájából és a tó szikes természetéből. Azonban ma létezik turizmus, horgászat és vannak további gazdasági szempontok, amelyek miatt tudomásul kell venni, hogy ha szeretnénk ezt a vízterületet állandó vízborítottságú tóként látni a jövőben, akkor kézenfekvővé válik a vízpótlási rendszer kialakításának igénye. Lehetséges, hogy egy év múlva hatalmas esők jönnek és helyreáll a vízszint, de ki tudja, annak hatása meddig tart? A Velencei-tó esetében annyira kicsi a különbség az optimális és a halak, illetve a hasznosítás szempontjából kritikus vízszint között, hogy megközelítőleg egyetlen száraz esztendő elegendő ahhoz, hogy a kedvező helyzet rossz irányba forduljon. Aztán ha újra érkezik újabb aszályos öt-tíz év, akkor megint elpusztul és tönkremegy minden? Ez a kiszámíthatatlan, irányíthatatlan állapot nem csak gazdasági szempontból, illetve a turisztikai ágazat számára jelent hatalmas kárt, hanem már a meglévő természeti értékek megőrzése, fennmaradása szempontjából is komoly kockázatot jelent.

– A megoldást most már nyilvánvalóan az új kormány regnálásának ideje alatt kell megtalálni, de a döntés előtt a szakmának is meg kellene egyeznie a legjobb megoldásban. Ön mit javasolna, ha megkérdeznék?

– Jobb később, mint soha. Ha arra gondolok, hogy hosszú távon rendezni kell a helyzetet a Velencei-tónál annak érdekében, hogy a jövőben elkerüljük a jelenlegihez hasonló kritikus vízállások kialakulását, akkor még mindig nincs késő cselekedni. Továbbra is az az álláspontom, ami megegyezik a Mohosz álláspontjával, és amit sok éve hangoztatunk: csak úgy képzelhető el a Velencei-tó jövője, ha egy stabil vízpótló rendszer kiépítésre kerül. Mi erre jelen pillanatban – ahogyan az elődeink 1991-ben is – csak egyetlen racionális és hosszú távon fenntartható megoldást látunk, az pedig a Duna. A dunai vízpótlás kialakításának lehetőségét kellene mielőbb a tárgyalások, majd megegyezések tárgyává tenni.

– Kiszámolta már valaki, hogy ez körülbelül mennyibe kerülne?

– Tudomásom szerint 1991-ből vannak erre vonatkozó adatok, de akkoriban a bányaművelések felhagyása miatt jelentősen megemelkedett karsztvízszintek adtak egy plusz lehetőséget – a karsztvízkutak erős szintingadozása miatt tudták, hogy kvázi egyszeri lehetőség lesz –, a mesterséges vízpótlásra, amely ötödébe került a dunai megoldás költségkalkulációjához képest. Rajtunk kívül eddig a dunai vízpótlást senki sem találta támogatandó megoldásnak, ezért is gondoljuk azt, hogy ezt a problémát csak legfelsőbb szinten született döntéssel lehet megoldani. Nyilván a feltételezett projekt összetettsége és forrásigénye miatt a megvalósítás csak országos szintű háttértámogatással kivitelezhető. Léteznek magánszemélyektől származó laikus-féllaikus, nem hivatalos becslések, amelyek szerint a vízpótlás 8-10 milliárd forintból már megvalósítható lenne, ami a mai világban nem tűnik olyan magas árnak hazánk harmadik legnagyobb természetes tava helyzetének stabilizálása érdekében. És akár egy célzott uniós forrásból is megvalósítható lenne a projekt. Jelenleg sok a kérdőjel a világban, nem tudjuk, mi következik, az azonban biztos, hogy a gyűlölködés és a bosszúszomj nem vezet sehová. A Velencei-tó kapcsán is létezik egy hangos kisebbség, amelyik féligazságokat hangoztatva bírálja mindazt a munkát, amit a halgazdálkodó végez. Anélkül, hogy bemutatnák, milyen állapotba kerülnének a természetes vizeink abban az esetben, ha felhagynánk a halgazdálkodással.

– Mi történne abban az esetben?

– Amikor a hazai vizekben élő halaknak nagyjából a fele idegenhonos elemekből áll, ha nem lenne halgazdálkodás, ezek az inváziós idegenhonos elemek – a busák a folyóvizeken, az ezüstkárász és a törpeharcsa az állóvizeken –, gyakorlatilag mindent leuralna. Ezeket a negatív változásokat a klímaváltozás is erősítheti, ha nincs megfelelő beavatkozás. A Velencei-tó nagyon jó példa erre, az ezüstkárász jelenléte tökéletesen mintázza, mi történik, ha például a halgazdálkodási tevékenységet akadályozza az extrém alacsony vízállás.

– Ez azt jelenti, hogy folyamatosan figyelni kell a halfauna állapotát a Velencei-tónál?

– Igen, folyamatos monitoringra mindenképpen szükség van, viszont egy ekkora vízterületen, különösen védett szikes tóként nem sok beavatkozási lehetőségünk van. Azt mindenképpen el kell mondani, hogy az országban elsőként telepített a Mohosz okosbóját a Velencei-tóra, ami egy nagyon fontos előjelző készülék. Az eszköz adatait folyamatosan elemezzük. A bójaadatok mellett a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) és az illetékes kormányhivatallal közösen rendszeres vízminőség monitoring is zajlik, melynek keretében kéthetes gyakorisággal figyelemmel kísérjük a tó állapotát. Az eddigi idei vizsgálati eredmények azt mutatják, hogy a rekordalacsony vízállás ellenére magával a víz minőségével nincs probléma, a vizsgált paraméterek bőven határértéken belül mozognak.

– Többen a szokatlan sárgás színre panaszkodnak. Ezt mi okozza?

– A szokatlan színárnyalat a tóban jelenlévő egyik algafaj nagyobb arányú jelenlétének eredménye, amely önmagában nem befolyásolja a vízminőséget. Egyelőre a hidrobiológiai állapotjelzők – néhány, kifejezetten az alacsony vízálláshoz köthető paramétert kivéve –, inkább kedvezőek, ez pedig némi reményt jelent a várhatóan előttünk álló nehéz időszak átvészeléséhez.

– Az évadot mindenesetre május elsején megnyitja a Mohosz a Velencei-tónál?

– Maga az évadnyitó elnevezés sajnos jelen helyzetben nem annyira szerencsés, és a Hal- Vad- és Pálinkafesztivál társrendezvényeként való felkérés kapcsán hezitáltunk is azon, hogy ilyen helyzetben megrendezzük-e az eseményt, de úgy döntöttünk, csináljuk meg, ezzel is próbáljuk fókuszban tartani a tó jelentőségét. Horgászok a korábbi évtizedek átlagához képest nagyon kevesen, de még mindig vannak. Az elmúlt hetekben, a többek által kritizált pontytelepítés óta valamelyest elindult az élet a tavon. Vitathatatlanul volt már sok jobb időszak is, ragadozóhalas horgászat tekintetében például kifejezetten rossz a helyzet, illetve nem mindennap tudunk találkozni eredményes horgászokkal, egyáltalán horgásszal. Azonban vannak olyan periódusok most is, amikor kifejezetten megjön a halak kapókedve és a horgásztársak jelentős része nem marad fogásélmény nélkül.