Egyre gyakrabban bukkan fel a horvátországi vizekben a Vörös-tengerből származó inváziós tűzhal, amely súlyos fenyegetést jelenthet az őshonos tengeri élővilágra. A mérgező tüskéiről ismert ragadozó gyors terjedése a tengervíz melegedésével függ össze, visszaszorítására pedig már célzott lehalászási programok indultak az Adrián.
A jellegzetes, csíkos megjelenésű indiai tűzhalat (Pterois miles) először 2021 augusztusában észlelték a horvát vizekben, Vis szigeténél. A faj azóta rohamos terjedésnek indult, az Oceanográfiai és Halászati Intézet ugyanis 2024 júniusa és 2025 januárja között már 122 megerősített észlelést regisztrált – jelentette a Croatia Week alapján a Portfólió.
A legújabb vizsgálatok során néhány nőstény egyedben ikrákat is találtak, ami arra utal, hogy a faj képes lehet a szaporodásra az új élőhelyén. Danijel Kanski tengervédelmi szakértő a Sunce nevű horvát környezetvédelmi szervezetnek nyilatkozva rámutatott arra, hogy a tűzhal tartósan megtelepedhet az Adria egyes részein.
A faj a Szuezi-csatornán keresztül jutott be a Földközi-tengerbe, északi irányú terjedését pedig nagyban segíti a tengervíz hőmérsékletének emelkedése. A tűzhal biológiai adottságai révén komoly előnyben van az őshonos fajokkal szemben, mivel rendkívül szapora, változatos táplálékot – különféle halakat és rákféléket – fogyaszt, lárváit pedig nagy távolságokra sodorják a tengeri áramlatok. Mérgező tüskéi védelmet nyújtanak számára, és egyelőre nincs bizonyíték arra, hogy a földközi-tengeri ragadozók képesek lennének kordában tartani az állományát.
Bár az Atlanti-óceán nyugati részén és a Földközi-tenger más medencéiben már dokumentálták a faj pusztító hatását a helyi táplálékláncra, az adriai ökoszisztémára gyakorolt pontos következmények feltárásához további vizsgálatokra van szükség.
Mivel a tenger nyílt ökoszisztéma, a tűzhal teljes kiirtása az Adriából nem reális cél, így a szakemberek a folyamatos megfigyelésre és a célzott eltávolításra összpontosítanak a legértékenyebb és legérzékenyebb tengeri területeken. Erre jó példa a Pakleni-szigeteknél végzett munka, ahol a More i krš közintézmény, a Hippocampus Egyesület és a Sunce szervezet együttműködésével már több példányt eltávolítottak a vízből. Emellett a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) támogatásával egy országos program is elindult, amely búvárokat, szigonyos halászokat és kutatókat fog össze. A kezdeményezés egyik résztvevője, Mario Rumek szigonyos halász 2026 eleje óta egyedül több mint 140 tűzhalat fogott ki.
A védekezést az is segítheti, hogy a tűzhal húsa ehető és kiváló minőségű. A célzott halászat és a fogyasztás ösztönzése – például szigonyos versenyek szervezésével és az éttermek bevonásával – további motivációt jelenthet az állomány ritkítására. A szakértők ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a gasztronómiai hasznosítás önmagában nem oldja meg a problémát, a mérgező tüskék miatt pedig a hal tisztítása és elkészítése komoly körültekintést és szakértelmet igényel.
A tűzhal megjelenése szorosan összefügg az Adriai-tenger átfogó környezeti változásaival, így a felmelegedéssel, a túlhalászással és az élőhelyek átalakulásával. A védekezésbe a lakosságot is bevonják, a szakemberek ugyanis azt kérik, hogy aki tűzhalat lát, rögzítse a pontos helyszínt, a dátumot, a mélységet és az egyedek számát, valamint lehetőség szerint készítsen róla fotót vagy videót. A megfigyeléseket az illetékes természetvédelmi hatóságoknak vagy az iNaturalist nevű platformon keresztül lehet bejelenteni. A kutatók számára különösen értékesek az új helyszínekről, a csoportosan megjelenő egyedekről vagy az ugyanazon a ponton ismétlődő észlelésekről szóló adatok.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: Wikipedia)
