Egy idegenhonos édesvízi garnélafaj tömeges jelenlétét mutatták ki a Ráckevei–Soroksári Dunában (RSD), ahol már szaporodóképes állományt alkot. A kutatók a keleti folyami garnéla több korcsoportba tartozó egyedeit több helyszínen is megtalálták, a nőstények jelentős része pedig megtermékenyített petéket hordozott.
A Magyar Haltani Társaság (MHTT) honlapján, a „Mit fogtam?” rovatban augusztus 28-án megjelent, „Milyen rákocskát fogtam a Ráckevei–Soroksári Dunából (RSD)?” hír szerint valamely, a közölt fotó alapján pontosan nem beazonosítható garnélafaj jelent meg a tassi szakaszon. Ehhez Gruits Péter 2026. augusztus 15-i Facebook-bejelentése szolgáltatta az információt.
A Dr. Puky Miklós Varangy Akciócsoport Egyesület, valamint a Ráckevei Dunaági Horgász Szövetség (RDHSZ) munkatársai a hír nyomán kiszálltak a vízterületre.
A faj elterjedésének vizsgálata során augusztus 19. és 26. között több területen is végeztek mintavételezést. Ennek eredményeként egy édesvízi garnélafaj vegyes korcsoportú egyedei kerültek elő az RSD ráckevei (47.180621É, 18.947763K), szigetbecsei (47.123818É, 18.964855K), dömsödi (47.097051É, 18.999313K), valamint a Tassi-zsilip felvízi (47.038077É, 18.973892K) és alvízi (47.028773É, 18.972674K) szakaszán, valamint magában a Duna főágában (47.026797É, 18.971398K).
„A kézi hálózással történő vízimakrogerinctelen-gyűjtés során az RSD minden mintapontján ez az édesvízi garnéla volt a legtömegesebb taxon” – írták a kutatók.
Augusztus 29-én az RSD jobb parti, szigetbecsei szakaszának ripális zónájából, a vízinövényzet közül (47.077867É; 18.971667K) egy idegenhonos édesvízi garnélafaj 27 egyedét fogták meg igen rövid idő alatt kézihálós módszerrel. A rákokat további vizsgálatra bevitték a ráckevei halkeltetőbe.
A begyűjtött tízlábúrák-példányokat az előzetes morfológiai vizsgálatok alapján keleti folyami garnélaként (Macrobrachium nipponense) azonosították.
A faj tömeges jelenléte és a termékenyített petét hordozó nőstények magas, hozzávetőlegesen 85 százalékos aránya alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a fogott egyedek az RSD-ben ideális körülményeket találtak és szaporodóképes állományt képeznek.
A Ráckevei Halkeltető Állomásra beszállítva az adult nőstényekről a lekelő lárvákat is sikerült megfigyelni. Az anya az ollóival aktívan segítette a lárvák kelését. A lárvák édesvízben jó megmaradást mutattak, ami ennek a fajnak a további hazai terjedését is előrevetítheti.
A szakirodalom szerint a lárvajuvenilis stádium jobb megmaradásához inkább sós (brakk) vízi közeg szükséges, de ezt részben cáfolják a fajnak a Duna németországi szakaszán élő, valamint az al-dunai stabil állományai is.
„Az RSD-ben kimutatott idegenhonos garnélafaj nagy-dunai, déli irányú terjedését elősegítette, hogy augusztus és szeptember hónapban az RSD tassi hajózsilipjén keresztül intenzív és nagy volumenű vízeresztés történt” – állapították meg.
Hazánk vizeiből az elmúlt 10 évben nyolc garnélafajt írtak le. Ezek az Atypsos molucensis, Caridina cf. babaulti, C. gracilirostris, C. multidentata, Macrobrachium giganteum, M. lanchesteri, M. nipponense és a Neocaridina davidi (korábban N. denticulata).
A legelőször leírt Neocaridina davidi hazánk több pontján megjelent, terjedő, a Tisza vízrendszerében és a Duna fővárosi szakaszának főágában, illetve több ide torkolló befolyóban is megtalálható.
Napjainkig a M. dayanum hivatalosan a legutoljára kimutatott faj , de az azóta végzett kutatások során további két Macrobrachium-fajról vannak adatok a Duna magyarországi szakaszáról. Így a még nem publikált fajokkal együtt 10 garnélafaj előfordulásáról rendelkezünk pontos adatokkal hazánk területéről.
A leírt fajok közül a következők szaporodása igazolt: Caridina cf. babaulti, C. gracilirostris, C. multidentata, M. nipponense, Neocaridina davidi, és mivel a két új Macrobrachium fajból is találtak a kutatók juvenilis egyedeket és petés nőstényeket, így feltételezhetően e fajok is szaporodó állományokkal vannak jelen a Duna faunájában.
Emellett az utóbbi években elsősorban a Duna alvize irányából a M. nipponense rendkívül gyors terjedését dokumentálták. 2025-ben Bajánál a Sugovicában, idén nyáron pedig a paksi Duna-szakaszon, az atomerőmű melegvíz- csatornájának alvízi területéről, több mintahelyen sikerült gyűjteni Macrobrachium-példányokat.
„Az idegenhonos tízlábúrákfajok terjedése veszélyezteti az őshonos fajokat, de egyértelműen negatív hatással vannak a Duna ökológiai rendszerének integritására is. Erre figyelmeztet a legutóbbi VKI szempontú dunai makroszkopikus vízi gerinctelen felmérésünk eredménye is, amely során a fajkészlet több mint 50 százalékát idegenhonos fajok alkották” – hangsúlyozták a kutatók.
Rohamosan terjednek az idegenhonos garnélarákok a Tiszában és a Dunában. Részletek ITT.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: MHTT)