Másfél hete már beszámoltunk a Gyöngyös-patak kétségbeejtő helyzetéről, amely az elmúlt tíz napban tovább romlott. A lassan eltűnő patak legkritikusabb szakaszain a Sporthorgász Egyesületek Vas Megyei Szövetségének munkatársaihoz önkéntesek, köztük gyakran nem horgász segítők is csatlakoztak, hogy a még megmaradt kisebb-nagyobb vízzel borított részekről kimentsék az ott rekedt halakat.
A folyóvízi halfajok számára továbbra is az eredeti élőhely jelenti a legjobb környezetet, ezért a csökkenő vízszint ellenére csak azokon az elszeparálódott szakaszokon avatkoztak be, ahol az valóban indokolttá vált. Az ünnepi hét elejére azonban már a minimális vízmennyiség csordogálása is megszűnt – olvasható a Sporthorgász Egyesületek Vas Megyei Szövetségének közleményében.
A helyenként összetorlódott halállományt ekkor már a pusztuláshoz vezető oxigénhiány kialakulása előtt szükséges volt kimenteni. A mentett halak között változatos méretű domolykók voltak a legnagyobb számban, de szép számmal került hálóba sujtásos küsz, márna, szivárványos ökle és fenékjáró küllő, amelyet újabban dunai küllőként is neveznek – írták.
Elvétve paduc, vörösszárnyú keszeg, kövi csík és sebes pisztráng is előfordult a mentés során, emellett azonban inváziós naphalak és ezüstkárászok is a hálóba kerültek. Utóbbi két faj a hatályos jogszabályok alapján nem telepíthető át másik vízterületre.
A nagy mennyiségű, egyes helyeken 300–400 egyedből álló halállomány minél kisebb elhullással történő áttelepítése érdekében a szövetségnek azt is figyelembe kellett vennie, hogy a befogadásra leginkább alkalmas Rába és Pinka jóval távolabb található. Emiatt a mentett halakat a legközelebbi szombathelyi Csónakázó-tóba, illetve az Újperinti I. számú tóba helyezték át. A Gencsapáti környékén megmentett halakat sikerült a Gyöngyös-patak felső, még vízzel ellátott szakaszára visszajuttatni.
A korábbi tapasztalatok alapján a kispatakok halállományának 40–70 százaléka menthető meg, ami függ a víztest nagyságától, valamint a halak faj- és méretösszetételétől. A kisebb és ivadékméretű egyedek ugyanis, főként a fenéklakó fajok közül, gyakran a növényzet és a kövek között húzódnak meg.
Ezért az sem feltétlenül jelenti a mentés sikertelenségét, ha egy korábban már átvizsgált területen ismét halak jelennek meg a zsugorodó vízben. A folyamatos vízszintcsökkenés miatt ugyanis egyes megrekedt halak már nem menthetők meg. Különösen az ivadékok esetében fordul elő, hogy egy-egy területről ugyan még kiemelhetők lennének, de az áttelepítés után nem lenne reális esélyük a túlélésre.
Az egész héten zajló munkálatok során a szövetség munkatársai indokolt esetben többször is visszatértek ugyanarra a helyszínre. Ha a körülmények lehetővé teszik, a következő időszakban is folytatják a halmentést.
A szövetség ismét arra kéri a halállomány sorsáért aggódó horgászokat és helyi lakosokat, hogy veszélyben lévő, halmentésre szoruló állomány észlelésekor ne elsősorban a közösségi médiában jelezzék a problémát, hanem közvetlenül a szervezetet vagy a hivatásos halőröket értesítsék.
A közlemény szerint a munkában ezúttal is sokan segítettek, akár a helyszínek megjelölésével, akár önkéntes munkával, vízvételi lehetőség biztosításával vagy egyszerűen a támogatásukkal.
A szövetség ezúton is megköszönte mindenkinek a segítséget, aki a rendkívül nehéz helyzetben munkával, bejelentéssel, helyszín-megjelöléssel, önkéntes közreműködéssel, vízvételi lehetőség biztosításával vagy néhány jó szóval hozzájárult a halállomány védelméhez.
A teljesség igénye nélkül külön köszönetet mondtak a hivatásos halőrök munkáját segítő, illetve önállóan halmentést végző Farkas Tamásnak, Máthé Zalánnak, Németh Balázsnak, Pankotay Gellértnek, dr. Tóth Csabának, Tóth Mátyásnak, Búzás Zoénak, Kiss Kornél Attilának, Hujber Gábornak és Kovács Adriánnak.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: Sporthorgász Egyesületek Vas Megyei Szövetsége)
