Olyan vízterületen bukkantak a kutatók a védett halfajra, ahonnan korábbról nem volt előfordulási adata a német bucónak (Zingel streber).
2021. szeptember 23-án a Kis-Rábán csónakból elektromos kecével gyűjtött adatokat a fenéklakó halfaunáról Sallai Zoltán és Orcsik Tibor halkutató.
A Halászat című folyóiratban megjelent publikációban – amelyet a Magyar Haltani Társaság (MHTT) honlapja közölt – azt írják, hogy a halászati napon Répcelak határában a Keszeg-ér kiágazásánál, az Ajkai-tagnál a vízfolyás átlagos mederszélessége 8 méter, a víz átlagos mélysége 160 centiméter körüli volt.
A 220 méteres mintaszakasz végén a zsákmány átvizsgálásnál egy fiatal német bucót találtak a kifogott halványfoltú küllők, márnák, bodorka, bagolykeszeg és paduc között.
„Ismereteink alapján a fajnak nem volt korábbi adata a vízfolyásból. Vélhetően a faj stabil rábai állományának tudható be, hogy ritkán a gyors áramlású Kis-Rábába is bekerülnek egyedei, ahol a kemény agyagos mederben megfelelő életteret találnak” – fogalmaztak a szakemberek.
A Magyarország halfaunája (Harka Ákos és Sallai Zoltán) című kiadványban így foglalták össze a fontosabb tudnivalókat a német bucóról.
Család: Sügérfélék (Percidae)
Angol név: Streber
Német név: Streber
Természetvédelmi értéke: 100.000 forint, védett
Ismertetőjegyek
Igen erősen megnyúlt, hengeres testű hal, feltűnően vékony farokrésszel. Feje hosszú, aránylag széles, felülről kissé lapított. Orra is megnyúlt, körülbelül kétszerese a szem átmérőjének. Közepes méretű szája teljesen alsó állású. Két hátúszója közül az elülső rövidebb, mint a hátulsó. Az első hátúszóban 8-9 tüske, a másodikban 12-13 elágazó sugár számlálható. Farokúszója viszonylag kicsi, a hátsó széle enyhén bemetszett. Farkalatti úszója közepesen hosszú, 10-12 osztott sugár támasztja. Mellúszói rövidebbek, mint az alatta elhelyezkedő hasúszók. Érdes tapintású kicsiny pikkelyei erősen ülnek a bőrben, számuk az oldalvonalon 70-82. Testének világosabb, sárgásbarna alapszínét széles, sötétbarna, ferdén lefutó sávok tarkítják. Kis termetű faj, a nagyobb példányok hossza is csak 16-18 cm.
Hasonló fajok
Egyedül legközelebbi rokona, a magyar bucó hasonlít hozzá annyira, hogy ránézésre összetéveszthető, de annak a teste és faroknyele valamivel vaskosabb, mintázata elmosódottabb, és az első hátúszója hosszabb, benne legalább 13 tüske van. Az alakra valamelyest hasonló küllőktől és márnáktól a bucófajokat első pillantásra megkülönbözteti kettős hátúszójuk.
Környezet
Kizárólag folyóvizekben élő, kifejezetten áramláskedvelő faj, amely állóvizekben nem él meg. Nagyobb folyókban a paduczóna fölső régiójától a dévérzóna fölső régiójáig fordul elő, ez utóbbinak az alsó régiójában – ellentétben a magyar bucóval – már nem található meg. Ugyanakkor azonban nem ragaszkodik annyira a nagyobb vizekhez, népes állományai élnek a kis folyók dombvidéki szakaszain is, a kis patakokból azonban hiányzik. Általában a sodrott mederszakaszokon található meg, az üledékes részeket kerüli, ennélfogva a duzzasztott folyószakaszokról elvándorol.
Táplálék
Fenéklakó hal lévén tápláléka is főként a mederfenéken élő férgekből, kis rákokból, rovarlárvákból és puhatestűekből kerül ki, de a víz által görgetett hordalékból is kiszedegeti az elfogyasztható szerves törmeléket
Szaporodás
Szaporodásáról keveset tudunk, ívása március és május között zajlik le. A nőstények a folyóvizek sodrottabb részein a kavicsos-sóderes meder gödreibe rakják le ragadós ikrájukat, amelyet megtermékenyítés után finom kavicsréteggel fednek be.
Elterjedés
A Vizeinknek őshonos és egyben bennszülött halfaja, amely itt, a Duna vízrendszerében alakult ki. Elterjedési területe nagyon szűk, kizárólag a Dunában és a Vardarban, valamint ezek mellékfolyóinak vízrendszerében található meg. Magyarországi lelőhelyei:
- • Öreg-Duna, Mosoni-Duna, Duna, Rába, Lapincs, Pinka, Strém, Ipoly,
- Dráva, Mura,
- Tisza, Szamos, Sajó, Bódva, Hernád, Vadász-patak,
- Sebes-Körös, Maros,
- és most a Kis-Rába
Jelentőség
Gazdasági szempontból semmi jelentősége nincs, természeti értéke ellenben igen nagy, mivel szűk területen élő, ritka bennszülött halunk. Ennek megfelelően törvényeink védik, fogása tilos. A német bucó a veszélyeztetett fajok közé tartozik, mivel a kisebb és nagyobb folyókon épülő vízlépcsők hatására élettere egyre zsugorodik. A legtöbbet élőhelyeinek a megóvásával tehetjük érte.
Friss hírekért látogass el a Pecaverzum főoldalára!
(fotók: MHTT)
