A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság (DINPI) már több mint 25 éve dolgozik élővizek megőrzésén, számos helyszínen élesztették fel a hajdani vizes élőhelyeket a Sárréttől az Ipoly völgyéig. Egymásra épülő fejlesztéseik kiváló példáját láthatjuk a Tápió–Hajta vízrendszerén – olvasható a szervezet közleményében.
A kis vízgyűjtő területű Hajta-patak átlagos körülmények között is vízhiányos, de az idei aszály a meder teljes kiszáradását eredményezte, a vízfolyás az őszi esők ellenére sem csordult meg.
A DINPI tájékoztatása szerint jelenleg valószínűleg sehol nem lenne a halfajok számára túlélést biztosító víz a patak mentén, ha nem gondoskodtak volna nagyobb kiterjedésű, mélyebb medrek létrehozásáról.
Ezek a vizes élőhelyfüzérek a november 29-én készült képek tanúsága szerint az idei aszályos időszakban is nagyobb mennyiségű vizet tartanak a tájban.
A patak vízrendszerében őshonos a védett réticsík és a fura nevű kurta baing. Ezeknek a fajoknak a túlélése kizárólag az ilyen, jelenleg is vízzel borított területeken lehetséges, védelmük szempontjából a kialakított terület kulcsfontosságú ebben a száraz időszakban.
Hasonló, de kicsit más jellegű vízmegtartást végeztek az Alsó-Tápió mentén. Ott klasszikusan a tájba juttatják a vizet két hosszirányban is átjárható duzzasztó létesítésével.
Azt is megjegyezték, hogy a tevékenységünkben aktív és hatékony segítőjük is akadt hódok személyében.
A beruházás eredményeként jelenleg is víz áll a réten, ami jelentős reménnyel kecsegtethet a tavaszi időszakra nézve, amikor szívesen tartózkodik itt sok madárfaj, közöttük például a haris, és a piroslábú cankó.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: DINPI)
