Szakemberek, civil partnerek és döntéshozók közös gondolkodása alapozza meg a jövő fejlesztéseit a Danube Lifelines HORIZON projekt keretében. 2025. október 29-én a HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet (BLKI) előadótermében lezajlott a Danube Lifelines HORIZON projekt hazai nyitóelőadó-ülése és az azt követő szakmai munkaértekezlet. A nemzetközi jelentőségű program átfogó célja a Duna-vízgyűjtő természetes vízi folyosóinak helyreállítása, az elavult gátak eltávolítása, a partvonalak ökológiai revitalizációja, valamint a vándorló halfajok életfeltételeinek javítása a teljes vízgyűjtőn.
A konferencia központi témája volt az 1995-ben leválasztott, 1,5 kilométer hosszú rábagyarmati holtág Rába-folyóhoz történő visszacsatolásának lehetősége, amely az ökológiai összeköttetések visszaállításában mérföldkövet jelent a Rába halállomány erősítését célzó élőhelyfejlesztésben – olvasható a Sporthorgász Egyesületek Vas Megyei Szövetségének közleményében.
A kezdeményezés nemcsak a halállomány védelmét és a kritikus migrációs útvonalak helyreállítását szolgálja, hanem olyan természetalapú vízgazdálkodási fejlesztési mintaprogram alapja is lehet, amely a társadalmi igényeket a természetvédelmi szempontokkal összhangban kezeli.
A köszöntőszekció első felszólalója V. Németh Zsolt vízgazdálkodásért felelős államtitkár, a térség országgyűlési képviselője volt, aki kiemelte, „a másfél kilométeres szakasz visszacsatolásának tervei készülhetnek most el, de a jövőben azon leszünk, hogy a kivitelezésre is jusson pénz”.
Majd hozzátette: a DLL középpontjában a vándorló halfajok megőrzése és élőhelyeik helyreállítása áll a teljes Duna-vízgyűjtőn.
„Szavai megerősítették, hogy innovatív, új megoldásokra van szükség a hazai vízgazdálkodásban, mondhatjuk úgy is, hogy egy korszakváltás zajlik a vízgazdálkodásban” – fogalmaztak a megjelent sajtóanyagban.
V. Németh Zsolt szerint a fókusz a jövőben áthelyeződik az árvízvédelemről a vízkészletekkel való felelős gazdálkodásra, és minden szereplőnek alkalmazkodni kell a megváltozott éghajlati viszonyokhoz, és az ágazatoknak együtt kell működni a hazai vízkészletek megóvása érdekében.
A projekt hét országot érint: Németország, Ausztria, Szlovénia, Szlovákia, Magyarország, Románia és Bulgária területére eső folyószakaszokat, amelyek lefedik a Duna-vízgyűjtő felső, középső és alsó részét.
A helyszíneket ökológiai értékük alapján jelölték ki – ezek értékes élőhelyek és kritikus migrációs útvonalak újjáélesztésének pontjai lehetnek.
A projekt hozzájárul ahhoz az átfogó uniós célhoz, hogy 2030-ig legalább 25.000 kilométer vízi ökológiai folyosót állítsanak helyre.
Vasas Gábor, a HUN-REN BLKI igazgatója, tudományos tanácsadó köszöntőjében hangsúlyozta a vízi élőhelyek helyreállításának tudományos és közösségi jelentőségét.
A bevezető előadást Erős Tibor, a HUN-REN BLKI Hal- és Konzervációökológiai Kutatócsoportjának vezetője, a DanubeLifelines projekt vezetőségi tagja tartotta.
Előadásában bemutatta a projekt céljait, és részletesen ismertette a Duna vízgyűjtőjén tervezett feladatokat.
Hangsúlyozta a közös gondolkodás és tervezés meghatározó szerepét a vizes élőhelyek restaurációjában.
Mint mondta, a valóban fenntartható és hosszú távon működő megoldások leginkább akkor születhetnek meg, ha a kutatók, természetvédelmi szakemberek, vízügyi döntéshozók, halgazdálkodók és civil szervezetek már a tervezés legkorábbi szakaszától kezdve párbeszédben dolgoznak együtt.
„Természetesen ez nagyon sok idő és energiabefektetést kíván minden érdekelttől. Azonban az ilyen, konszenzusra épülő restaurációs tervek sokkal nagyobb eséllyel válnak elfogadottá és támogatottá a társadalom széles rétegei által – és végső soron ezek a projektek azok, amelyek valóban életre kelnek a gyakorlatban is” – fogalmazott Erős Tibor.
A rábagyarmati holtág rehabilitációs koncepcióját Végh Attila, a Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság ökológusa mutatta be, részletezve a természetes partviszonyok visszaállítását és a vizes élőhelyek revitalizálását.
A rendezvény szakmai blokkjában kiemelt figyelmet kapott a Duna-vízgyűjtő átjárhatóságának vizsgálata, külön szekció keretében.
Az előadások a migrációs akadályok feltárásától a helyreállítási lehetőségek bemutatásáig átfogó képet adtak a folyórendszer jelenlegi helyzetéről és jövőbeli fejlesztési irányairól.
Szabó Mészáros Marcell, a BME Építőmérnöki Kar Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszék tudományos munkatársa vette górcső alá a Gönyű–Budapest közötti Duna-szakasz átjárhatósági és halmigrációs viszonyait.
A folytatásban Dávid Szilvia az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) képviseletében az Európai Unió természet-helyreállítási rendeletéhez kötődő átjárhatósági vizsgálatok és fejlesztési elvárások gyakorlati vetületét mutatta be, rámutatva a főmederi rehabilitáció és az élőhelyi kapcsolatok javításának stratégiai jelentőségére.
Majd Takácsné Tóth Ágnes, szintén az OVF részéről, a mellékágak revitalizációs lehetőségeit emelte középpontba, hangsúlyozva a folyódinamikai beavatkozások és az élőhely-rehabilitáció összehangolásának szükségességét.
Ezt követően a WWF regionális „Élő Folyók” programjának tapasztalatait ismerhették meg a résztvevők Ádám Szilvia tolmácsolásában, aki az eddigi helyreállítási projektek tanulságait, nehézségeit és innovatív megoldásait ismertette.
A délelőtti szekció zárásaként a Dunai mellékágrendszerek természetvédelmi dilemmáit és kezelési szempontjait mutatta be Tóth Balázs, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság hidroökológiai felügyelője, rávilágítva a természetvédelmi, vízgazdálkodási és közösségi használati célok közötti felelős egyensúly megteremtésének kihívásaira.
A délutáni szakmai blokk a horgászszervezetek és halgazdálkodási szakemberek előadásaival folytatódott.
A szekciót Ivancsóné dr. Horváth Zsuzsanna, a Magyar Országos Horgász Szövetség (Mohosz) alelnöke, valamint a Sporthorgász Egyesületek Győr-Moson-Sopron Megyei Szövetsége ügyvezető elnöke nyitotta meg, aki kiemelte, hogy a Duna és ágrendszere kezelésében a természetvédelmi célok és a horgászati hasznosítás egymással összhangban lehetnek sikeresek. Részletesen bemutatta a szervezetüket és az ágrendszer hasznosításának tapasztalatait, a térség páratlan horgászturisztikai jelentőségét és a jövőbeni élőhely-fejlesztési irányokat.
A folytatásban a Duna északi szakaszainak halgazdálkodási súlyát és fejlesztési jövőképét Osvald Zsolt, a Komárom-Esztergom Megyei Horgászegyesületek Szövetségének ügyvezető igazgatója ismertette, külön hangsúlyozva és számos példán bemutatva az ifjúság és az utánpótlás-nevelés jelentőségét, mely a Duna természeti értékeinek és halállománya védelmének egyik alappillére.
Ezt követően a fővárosi térség tapasztalatait a Duna halgazdálkodási hasznosításáról és jövőbeni célkitűzéseiről Dudás Tibor, a Fővárosi Horgászegyesületek Szövetsége ügyvezető igazgatója foglalta össze, kiemelve a rendkívül intenzív hajózási problémákból eredő horgászati és halélőhely-védelmi nehézségeket, valamint a kormorán gyérítésében szerzett pozitív és negatív tapasztalatait, amely rávilágított, hogy a védett, értékes halfajok is milyen gyakran kerülnek terítékre e madarak esetében, így nem csak a horgászati célú halállományt veszélyezteti e madarak túlzott jelenléte a természetes élővizeken.
A horgászati szakmai előadások záróblokkjában Puskás Norbert, a Mohosz alelnöke, valamint a projektpartner SHE K Vas Megyei Szövetsége ügyvezető elnöke ismertette a Rába folyó Vas vármegyei szakaszára vonatkozó hasznosítási tapasztalatokat, valamint a Rába és mellékfolyóinak élőhely-fejlesztési koncepcióját.
Előadásában hangsúlyosan megjelentek a Sporthorgász Egyesületek Vas Vármegyei Szövetsége által elért eredmények, valamint a horgászati és horgászturisztikai projekt-tapasztalatok.
Kiemelte, hogy ma már egyértelmű társadalmi és horgászközösségi elvárás, hogy a természetes vízfolyások és halívóhelyek állapotának védelme, fejlesztése ne csupán elméleti célként, hanem kézzelfogható beavatkozások révén, a valóságban is fejlődést mutasson.
Felhívást intézett a jelenlévő szervezeti és szakmai szereplőkhöz, hangsúlyozva a vízügyi, természetvédelmi és horgászati ágazat közötti együttműködés fontosságát.
Rámutatott, hogy bár e szakterületek eltérő megközelítést alkalmazhatnak, ezen a területen a természetes vizek védelmében valódi és tartós eredményt kizárólag közös munkával és összefogással lehet – és kell is – elérni, hiszen az éghajlati viszonyok változása minden szereplőt alkalmazkodásra kényszerít.
A prezentáció végén külön kitért a MAHOP Plusz programhoz kapcsolódó élőhelyfejlesztési irányokra a vasi vizeken. Felvázolta, hogy a Rába-folyón, és akár a Kis-Rábán is, reális eséllyel készülhet pályázat olyan élőhely-rehabilitációs beavatkozásokra mint a régi holtágak visszakötése és új, illetve revitalizált ívóhelyek kialakítása.
Első körben a nicki holtág és a Kis-rába holtágak jöhetnek szóba, de több holtág is „terítéken” van. Külön örömét fejezte ki a rábagyarmati holtág rehabilitációs tervezésére elnyert nemzetközi támogatás kapcsán, amelyet hosszú és kitartó szakmai munka előzött meg.
Köszönetet mondott a BLKI és az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság szakmai partnerségéért, kiemelve, hogy a 2024 nyarán közösen végzett terepbejárások és egyeztetések nyomán a korábban még csak álomként megfogalmazott projekt mára olyan előkészítettségi szintre jutott, amely néhány éven belül engedélyes, vízjogi tervvel alátámasztott fejlesztésként valósulhat meg.
„A tervek elkészítésével és az engedélyezési folyamattal párhuzamosan már most azon kell dolgoznunk, hogy közösen feltérképezzük és megtaláljuk a megvalósítást biztosító pályázati és egyéb pénzügyi forrásokat is, hogy a projekt a lehető legnagyobb eséllyel léphessen a tényleges kivitelezés szakaszába” – mondta Puskás Norbert.
A szakmai nap záróelőadásaként a Duna egyik legikonikusabb őshonos fajára, a kecsegére helyeződött a fókusz. Guti Gábor, a Széchenyi István Egyetem Alkalmazott Fenntarthatóság Tanszék tudományos főmunkatársa ismertette a halfaj dunai élőhelyeinek térképezését, természetvédelmi helyzetét és az élőhely-rekonstrukció jövőbeli lehetőségeit.
Az előadóülést követő munkaértekezleten Erős Tibor ismertette az élőhely-fejlesztésekhez kapcsolódó tájtervezési lehetőségeket, majd a résztvevők megvitatták az ezekhez kapcsolódó konfliktusos kérdéseket.
A nap lezárásaként a résztvevők azzal a megerősítő szakmai és közösségi üzenettel távoztak, hogy a dunai és rábai élőhelyek, valamint a halállomány védelme, helyreállítása és szaporodási sikerének előmozdítása – a természetvédelem, a tudomány és a horgásztársadalom partnerségében – valós cselekvések révén érhet célba a jövőben is. A közös célok mentén a jövő élőhelyfejlesztéseinek alapját a fenntarthatóság, a partnerség és az ökológiai szemlélet egyensúlya adja. A zárószó így egy felelős jövőkép kezdetét is jelentette.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: Sporthorgász Egyesületek Vas Megyei Szövetsége)
