Megkezdték a tatai Réti VIII-as tó újbóli feltöltését, miután megtisztították a tómedret és a halágyat, majd visszazárták a vízleeresztő műtárgyat. A vízmegtartásra a következő évek bizonytalan vízellátási kilátásai miatt van szükség.
A Komárom-Esztergom Vármegyei Horgászegyesületek Szövetségének (Kemhesz) tájékoztatása szerint a vízügyi szakemberekkel egyeztetve kezdték meg a munkálatokat.
A cél, hogy a Tatai Öreg-tóból rendelkezésre álló, levezethető vízkészletet a Réti VIII-as tó feltöltésére használják fel. Ezzel párhuzamosan a Réti VII-es és VI-os tavak visszazárását is tervezik a halőri szolgálat közreműködésével, hogy ezekben a vízterületekben is minél több vizet tarthassanak vissza.
Az idei év egyik legfontosabb vízgazdálkodási eredménye, hogy a Réti VIII-as tó korábbi lehalászásakor leeresztett víz sem veszett kárba. Az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság (Éduvizig) szakembereivel együttműködve sikerült a tó elfolyó vizét a Szőny–Füzitői-csatornába irányítani.
„Ezt különösen fontos eredménynek tartjuk, hiszen a halgazdálkodási tevékenységünk során szükségszerűen leeresztett vizet egy másik, vízhiánnyal érintett vízi élőhely megsegítésére tudtuk felhasználni. Meggyőződésünk, hogy az ilyen jellegű szakmai együttműködéseknek a következő években egyre nagyobb jelentőségük lesz” – fogalmazott a Kemhesz.
A 2026-os év rendkívül megterhelő volt az általuk nevelt halállomány számára. A nyári időszakban a Réti VIII-as tó vízhőmérséklete nem ritkán a 30–32 Celsius-fokot is elérte, miközben a tartós hőség és a csapadékhiány miatt a természetes vízutánpótlás gyakorlatilag elégtelenné vált.
Az idei évben a Tatai Öreg-tó felől egyetlen alkalommal sem tudtak vizet pótolni a Réti VIII-as tóba, mivel az Öreg-tó sem rendelkezett megfelelő víztöbblettel. A Kis-Mosó forrásának vízhozama pedig még a tó természetes párolgási veszteségének pótlására sem volt elegendő. Ennek következtében szeptemberre már mintegy 60 centiméteres vízszinthiány alakult ki.
A helyzet miatt a korábbi éveknél hamarabb kellett megkezdeniük a lehalászást, amelyet sikeresen elvégeztek. Az egész évben saját nevelésben tartott halállomány így a tervezettnél korábban kerülhetett ki a Duna általuk kezelt szakaszaira, ahol a horgászok már megkezdhették a telepített halak horgászatát.
A tapasztalatok ismét rámutattak arra, hogy a vízkészletek megőrzése legalább akkora jelentőséggel bír, mint maga a halgazdálkodás. A szövetség szerint hiába fordítanak jelentős energiát és anyagi forrásokat a halállomány nevelésére és gyarapítására, ha közben az élőhelyek megfelelő vízellátása nem biztosítható.
„A tavakban visszatartott víz jelentősége ugyanakkor messze túlmutat a haltermelésen. Hozzájárulhat a környező élőhelyek fennmaradásához, a talajvízháztartás kedvezőbb alakulásához, valamint a helyi mikroklíma védelméhez is. Éppen ezért a vízmegtartást nem kizárólag halgazdálkodási, hanem hosszú távú természetvédelmi feladatnak is tekintjük” – írták.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: Kemhesz)
