Nagy a csali: vajon kisebb kellene? Örök kérdések a pergetőhorgászok világában. Oláh Péter, valamint teszthorgász társa, Bíró János előadást tartott a Budapesten megrendezett 31. Fegyver, Horgászat, Vadászat Nemzetközi Kiállításon (FeHoVa) a pergetés titkairól a pergetőmedencénél.
A bemutató során téma volt a pergetéshez használt csalik mérete is – írja a szon.hu.
„Most egy 6,5 colos méretű gumihalat tettem fel egy BKK-jigre, úgy gondolom, hogy a magyarországi horgászok között ez az egyik legnépszerűbb szerelési módszer. A jig súlya 10 gramm. Ezzel a múlt héten nagyobb süllőkre szerettem volna horgászni, de sajnos az 1-1,5 kilogramm körüli süllők is ráraboltak erre a 6,5 colos méretre” – mondta Bíró János.
Szóba került Andrey Pitertsov videója, ami az egyik népszerű videóportálon tekinthető meg. A pergetésben többször is világbajnokk címmel büszkélkedő Pitertsov nagy méretű csalikat használt a horgászatok során, és ezekkel termetes ragadozó halakat fogott. Mint elhangzott, a film hatására meg is ugrott a boltokban a nagy méretű – 6-7-8 colos – csalik iránti kereslet.
– Ne féljünk a nagy méretű csaliktól, bátran használhatjuk akár a Tiszán, akár a Dunán, de különösen a lehűlt vizekben is, ugyanis a hidegebb vizekben bátran odavágnak ezeknek a nagy csaliknak a kisebb ragadozó halak is – magyarázta Oláh Péter.
– Általában 5 colos méretű csalit szoktam használni, azonban a videó láttán használni kezdtem én is a nagyobb csalikat, és meg tudom erősíteni, hogy nemcsak a Dunán, de a Tiszán is nagyon jól működnek, de említhetném akár a Bodrogot és a kisebb folyóinkat, tavainkat is. A 80 dekagrammos, 1 kilogrammos méretű süllők, csukák megtámadják a 6,5 colos méretű csalikat. Persze, ez nem jelenti azt, hogy minden esetben rátámadnak a nagyobb méretű csalira. Ha a hal nem eszik olyan intenzíven, akkor érdemes a méretet csökkenteni, érdemes variálni, s úgy megpróbálkozni a horgászattal. Ha nincs a nagy csalira kapás, érdemes feltenni kisebb méretű csalit. Az a javaslatom, hogy variáljuk a különböző méretű csalikat, s mindenféleképpen érdemes próbát tenni a nagyobb csalikkal, főleg, ha nagy méretű halat szeretnénk fogni – tette hozzá Oláh Péter.
A két pergetőhorgász kitért a nem korongfarkú csalira is.
– A nem korongfarkú csalira azt mondják, hogy no action csali. Szerintünk ez abszolút nem fedi a valóságot, mert ezek a csalik ugyanúgy mozognak, mint a többi. Nyilván másfajta vibrációt, másfajta rezgést váltanak ki, de ugyanúgy kapásra ingerlik a halakat. Ezek a villásfarkú csalik, vagy azok farokprofilok, amik hosszúkás, elnyúló farokból állnak, ugyanúgy mozognak, és ugyanúgy kapásra ingerlik a halakat – árulta el Oláh Péter.
Bíró János nagy szeretettel használ – főleg sügérezéskor – sok olyan csalit, amelyek nem korongfarkúak, mert nagyon sok esetben sokkal jobban kap a hal ezekre a csalikra.
– Több ragadozóhal ugyanis a meder alján kotorászik, mint mondjuk a sügér, a kősüllő, s azok nagyon-nagyon szeretnek rámenni a döglődő kishalakra, előszeretettel támadják azokat. Ezekkel a kreatúrákkal vagy imitációkkal pont ezeknél a ragadozóknál lehet nagyon jó kapásokat kiváltani. Nagyon sokszor van olyan szituáció, hogy leteszem a csalit, nem csinálok vele semmit. Aztán egy kicsit megemelem, és már ott van a kapás. A hal ugyanis ott áll mellette, nézegeti. Nem feltétlenül aktív a hal, nem kell neki az aktív táplálék, de mondjuk egy ilyen döglődő, könnyű prédát látva úgy gondolja, hogy hát ezt azért csak megeszem, mert ezzel nem kell nagyon megküzdeni. Jól lehet látni a csalin, hogy pont olyan a mozgása, mint amikor egy küsz döglődik a meder alján. El akar úszni, de nem tud elúszni, pörög, meg mindenféle hasonló attrakciókat csinál. A gumikkal ezeket a szituációkat tökéletesen le lehet szimulálni. Az a fajta mozgás gyakran extra kapásingert vált ki a ragadozókból, hiszen azt látják, ott fekszik előttük egy döglődő hal, néha-néha megmoccan, ez jó falat lehet a számukra, és nem kell érte nagyon megküzdeniük. Úgy szoktam fogalmazni, hogy ezek a csalik egészen addig no action csalik, amíg a horgász nem kezdi el akcióba hozni. – magyarázta Bíró János.
Az elhangzottakat Oláh Péter kiegészítette azzal, hogy a ,,nagyon terhelt” vizeken is kifejezetten eredményesen tudjuk használni azokat a no action csalikat, amelyek villás farokkal vannak ellátva.
– Szívesen használok kalapácsfejű jigfejet, mert segít a csalinak abban, hogy tökéletesen függőleges pozícióban maradjon a víz alján, pontosabban a mederfenéken. Ezt a csalit általában nagyon rövid, picike kis mozdulatokkal szoktam használni, alig-alig emelem el a fenékről, és akár több másodpercet is ott pihentetem az alján, és onnan szívja fel a hal. Ez a módszer jól működik a süllőnél, a kősüllőnél, illetve sügérnél is. Ezt a méretet nyilván csukára nem használom, de sügér és a kősüllő horgászatánál kifejezetten eredményes. Van olyan gumicsali s, ami a talajon lévő túróférgeket utánozza. A víz apró vibrációval mozgatja, és a csali testén lévő sok borda szintén mozgatja a vizet maga körül. A halak imádják megtámadni ezeket a talajon lévő férgeket, ezek nekik mind potenciális ellenségük – vélekedett a tapasztalt pecás.
Vajon a pergetésnél használt csalikat érdemes-e ízesíteni, ha igen, akkor milyen ízekkel? – hangzott el egy kérdés. Először Bíró János mondta el a tapasztalatait.
– Ez egy nagyon nehezen mérhető faktor. Természetesen használunk mi is ízesített csalit, a csalik nagy része már eleve ízesített. Szerintem a két olyan halfajunk van, a sügér és a kősüllő, ahol ez a valóságban is mérhető. Ezek a halak rajban vannak, az ő esetükben nagyobb az esélyünk, hogy a 30-40-50-100 darab halból fogunk néhányat egy helyről. A csukánál és a süllőnél azt nagyon ritkán tudjuk megcsinálni, hogy egy beállásból megfogjunk 10-20 darabot. A sügérek horgászatánál én használok ízesítő zseléket, aromákat, kenőcsöket, amikkel bekenem a csalikat. A sügérnél azt tapasztaltam, az ízesítő anyag vált ki extra kapást olyankor, amikor éppen passzív állapotban van a hal, de sok esetben valójában nem tudjuk lemérni, hogy mennyire van nagy jelentősége az ízesítésnek – osztotta meg szaktudását.
Oláh Péter is elmesélte megfigyeléseit az ízesítéssel kapcsolatban.
– Tulajdonképpen egyetértek Janival. Nekem akkor vált be az ízesítés, amikor nagyon lehűlt vízben nagyon passzív halakra horgásztam. Több másodpercig is egy helyben tartottam a csalit, a halnak volt ideje megnézni, az ízét megérezni. Ilyen esetekben fokhagymás és ánizsos ízt használtam – fűzte hozzá.
Az ízek után a színekről is elmondták a véleményüket a horgászok.
– Magyarországon a pergető horgászok körében nagyon berögződött az, hogy sárga, zöld, fehér színt használnak, nem nagyon fordulnak más szín felé, nem használnak például kék színű csalit. A tiszai horgászok sok lilát használnak, a lila a mély vízben tényleg nagyon jól működik. De nem használnak se fekete csalit, se pirosat. Rózsaszínt is nagyon ritkán tűznek fel a jigfejre, pedig ezek a színek nagy kontrasztot keltenek a víz közegében. Azt gondolja a horgász, hogy a koszos és áradó folyóban eredményes lesz a sárga vagy a fehér színű csali, mert az messziről fog látszani. Valójában mindez nem igaz, mert egy koszos, áradó vízben egy világos csali sokkal kevésbé látható, mint mondjuk egy fekete vagy egy piros. Ez utóbbiak sokkal kontrasztosabbak, sokkal jobban kitűnnek abból a közegből, sokkal jobban észreveszi a hal ezeket a színeket. Szóval sok esetben pont logikával ellentétes módon kell színt választani, és sokkal jobban tud működni egy ilyen szituációban egy sötét szín, mint egy világos – zárta gondolatait Bíró János.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: Pecaverzum)
