A Duna-medencében hivatalosan helyileg kihaltnak nyilvánított sima tokot (Acipenser nudiventris) fogtak Horvátországban a Dráva-folyóból szeptember 27-én, szombaton.
A horgász, Dario Balog a Križnica-szigete közelében, Golo Brdo településnél (Pozsegaszentpéter) terelte partra a sima tokot – számolt be a 24sata.hr.
A hatalmas hal 176 centiméter hosszú és 35 kilogramm tömegű volt, és Balog elmondása szerint mintegy 40 percig tartott, mire sikerült kifárasztania.
„Borzasztóan erős volt, többször is kiugrott a vízből, igazi harc volt a folyóban” – mesélte a horgász, aki végül épségben visszaengedte a halat a folyóba.
Balog elmondta, eredetileg ragadozó halat akart fogni pici csalihallal, amelyet feeder boton, 35-ös damilon és 2-es horgon kínált fel.
Körülbelül 20 perc várakozás után a bot teljesen meghajlott, és a zsinór gyorsan kezdett lepörögni az orsóról.
A horgásznak Mihael nevű társa és Duro Tot halőr segített. Balog szerint nélkülük nem tudta volna a halat partra húzni.
A simatokot a Duna vízgyűjtő területén az utóbbi évtizedekben rendkívül ritkán észlelték. A faj utolsó, hitelesen dokumentált előfordulása ebből a térségből 2009-ből származik. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) 2021-es felülvizsgálata szerint a simatok a Duna-medencében funkcionálisan kihaltnak, illetve a folyóból helyileg kipusztultnak tekinthető.
Harka Ákos és Sallai Zoltán Magyarország halfaunája című könyvének a második, átdolgozott és bővített kiadásában azt írják, a simatok eredetileg a Fekete- és a Kaszpi-tenger partközeli vizeinek lakója, ahonnan ívásra betorkolló folyókba vándorol.
Magyarországon, állandó jelenlétű hal, bár kezdetben nyilván itt is vándorhalat jelentett. Mindig is a ritkább tokfélék közé tartozott, de régebben minden nagyobb folyóvízünkben előfordult, mára azonban az utóbbi évtizedekben négy vízgyűjtőn került elő:
– Duna (Ásványráró 1992, Gönyű 2018, Tát 2005, Ercsi 2019, Paks 2018, Gerjen 1992, Baja 1961, Báta 2009),
– Dráva (Hercegszántó 1989),
– Mura (Murakeresztúr 2005),
– Tisza (Szabolcs 1998, Tímár 1998, Tiszalök 1957, 1979, Kisköre 1975, Hódmezővásárhely 1959, Algyő 1959).
A Dráván kifogott példány felfedezése óvatos optimizmust váltott ki a természetvédők körében.
„Ez rendkívül ritka esemény. Sajnos egyetlen példány észlelése még nem jelenti azt, hogy életképes populációról beszélhetünk, de mindenképpen biztató jel: azt mutatja, hogy a Drávában még léteznek olyan természetes élőhelyek, ahol a tokfélék képesek túlélni” – mondta Beate Striebel, a WWF tokhalprogramjának vezetője.
Az élőlény ritkaságát tovább fokozza, hogy a simatok természetes vándorlását a Dunából a Drávába a Vaskapu vízierőmű akadályozza. Ennek következtében a faj fokozatosan eltűnt a felső Duna- és Dráva-szakaszokról.
„Az utóbbi 30 évben rendkívül ritkák a Dunában előforduló példányok, különösen a vízierőművek megépítése óta. Bár pontosan nem tudom megmondani, honnan származik ez az egyed, lehet, hogy tenyésztésből került a folyóba” – nyilatkozta Marčić, a Zágrábi Természettudományi Kar zoológiai intézetének professzora.
A Mura–Dráva–Duna Bioszféra-rezervátum, amelyet az UNESCO az első öt országra kiterjedő bioszféra-rezervátumként ismert el, kulcsfontosságú szerepet játszik az olyan vándorló halfajok mint a tokfélék megőrzésében. A területet gyakran nevezik az „Európa Amazonasának”, mivel 700 kilométeren át húzódó, összefüggő zöld folyosót alkot, gazdag növény- és állatvilággal.
Az Európai Unió által finanszírozott LIFE RESTORE for Mura-Drava-Danube Biosphere Reserve projekt keretében a WWF és 16 partnerszervezet dolgozik a folyók természetes állapotának javításán – ez a térség történetének legnagyobb folyó-helyreállítási programja.
A cél a homok- és kavicspadok, valamint mellékágak helyreállítása, amelyek kulcsfontosságú élőhelyei a tokféléknek. A tervek között szerepel 190 kilométernyi folyószakasz „újjáélesztése” a Mura és a Dráva mentén.
Emellett a WWF több országgal együttműködve átfogó tokhalvédelmi programot is működtet: közös monitoringrendszer kiépítése kilenc országban, valamint fogságban tenyésztett tokhalak visszatelepítése a Dunába – mindezt azért, hogy ezek a különleges, ősi halak ismét jövőt kapjanak Európa folyóiban.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: 24sata.hr)
