Október 4-től 6-ig Észak-Írország egyik csodálatos vízrendszerén, az Upper Lough Erne-víztározón rendezték meg minden idők talán leghalgazdagabb pergető világbajnokságát, a XV. csónakos pergető vébét.
Bár köztudott, hogy Írország vizeit a világ legjobb csukás vizei között tartják számon, arra senki nem számított, hogy minden nemzet csapata méter feletti csukával zárja a versenyt, és lesz olyan csapat, amelyik közel 1.000.000 ponttal zárja világbajnokságot – számolt be a Magyar Országos Horgász Szövetség (Mohosz).
Magyarország válogatottja nem kisebb céllal érkezett a versenyre, mint ismét a dobogón végezni, amihez mindent meg is tettek a fiúk. Nyolcnapos, nagyon szigorú felkészülés kellett ahhoz, hogy a pálya összes zegzugát feltérképezhessék.
A szabadedzések végére körvonalazódtak a legjobban bevált technikák és csalik, ami alapján úgy tűnt, hogy a tározón a hínárban történő gumis és kanalas horgászat, valamint a folyón a csorgós, kanalas horgászat vezethet a legjobb eredményre.
A kétnapos kötelező edzéseken valami megváltozott a vízben, abszolút látszódott, hogy sokkal kevesebb kapás érkezett az addig bevált helyeken és bevált csalikra. Kevesebb lett a hínár, és addig nem tapasztalt déli szél korbácsolta a víz felszínét.
Bár titkon mindenki bízott abban, hogy szimplán csak nincsenek étvágyuknál a halak, valójában mindenki sejtette, hogy elkezdődött egy nem várt folyamat: a hínár nagymértékben kezdett lerohadni, ami miatt a csukák a mély vízbe álltak át.
Sajnos a világbajnokság szervezése sok nem várt problémát hozott magával, amelyek a teljes eseményre kihatással voltak. A kezdés előtti napon derült ki, hogy nem sikerült bírókat szerezni a versenyre, így a nemzeteknek kellett felajánlani csapattagokat bíróként, hogy meg lehessen rendezni a világbajnokságot.
Előre nem lehetett tudni, hogy ki fog jól járni, de aki beülhetett a legeredményesebb párosokhoz, az könnyedén megoszthatta az információt, hogy mit kell csinálni a jó eredmény érdekében, ami egy világbajnokságra nem vet túl jó fényt, de ezt kénytelen volt minden nemzet elfogadni.
Az első versenynapra felismerte a magyar csapat, hogy erős fenntartásokkal kell kezelni a folyót és a tározót is. A két kiválasztott taktika közül a hínárban történő horgászat tűnt a biztonságosabb megoldásnak.
A világbajnokságnak a Hipszki Róbert–Deák Ferenc és Szilágyi Zoltán–Tóth László párosok vágtak neki teljes mértékben hínáros pecára berendezkedve.
Az időjárás továbbra is túlságosan szép volt, déli szélben hétágra sütött a nap, ami a ragadozóknak kifejezetten nem tetszett, és pokoli nehéz volt kapásra bírni őket.
A srácok anyait-apait beleadva mindent kihorgásztak magukból és 12, illetve 10 csukával zárták a napot. Litvánia csapata tisztán élőképes szonárral (LiveScope) horgászva 382.081 pontot gyűjtött, míg mi 89.326 pontot a hínárban harcolva. Ez számunkra a nyolcadik helyet jelentette a középmezőnyben, de láttuk, hogy több csapat számára is hasra esés volt az első nap.
Olaszország és Lengyelország hasonló taktikával horgászott, mint mi, ám ők a folyóban bíztak jobban – mint később kiderült a vesztükre –, mindkét nemzet mögöttünk végzett. Ezzel egyértelművé vált, hogy a nyolcadik helyről kockáztatni kell, és meg kell fejteni, hogy a litván vagy a lett válogatott mivel tud jó eredményt elérni.
A folytatásra nem maradt más, mint 19-re lapot húzni, és megpróbálkozni az élőképes szonárra alapuló horgászattal. Ez bizony nem az a technika, amit egyik napról a másikra el lehet sajátítani, hiába vannak a világ legjobban alkalmazkodó horgászai között a magyar legények.
A csapat megpróbált alkalmazkodni az új módszerhez, így Tóth László helyett Herke Zsolt ment be versenyezni. Még idejében sikerült felismerni a helyzetet, és mindkét csapatunk az utolsó két órára kiment a hínárba horgászni, és fogtak is négy, illetve két csukát.
Az ír bírónk elismerően nyugtázta, hogy sűrű hínárban nem látott még ilyen pontos horgászatot. A tavalyi világbajnokságon kidolgozott volfrámelőke és fonott főzsinór összekötése FG-csomóval továbbra is hibátlanul működött, nem szedte össze a vízinövényeket, így meg lehetett oldani a sűrű hínárban is a csalik tökéletes vezetését. Egy hellyel visszacsúszva, a kilencedik helyről várhattuk az utolsó fordulót.
Sok kérdés nem maradt a harmadik napra, a hínárban kell megoldani a zárófordulót. Változtatás nélkül mentek be a magyar csapatok, és egy erős hajrával sikerült egy helyezést javítani.
A Hipszki Róbert–Deák Ferenc duó 14 hallal a hetedik lett, aminek köszönhetően végül a párosok között a 11. helyen végeztek.
A nemzetek között Magyarország a nyolcadik helyen zárta a versenyt. „Bár nagy reményekkel érkeztünk, ez a világbajnokság most leginkább a tanulásról szólt” – fogalmazott beszámolójában a Mohosz.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: Mohosz)
