Kivételes ökológiai állapotot őriz a vadregényes Mura

A Mura hazai szakaszán végzett felmérések több olyan halfajt is kimutattak, amelyek országos szinten ritkák vagy természetvédelmi szempontból kiemelten értékesek. A vizsgálat eredményei azt jelzik, hogy a folyó és kapcsolódó vízrendszere különleges élőhelyeket őriz, amelyek több érzékeny faj számára is menedéket biztosítanak – derül ki a Pisces Hungarici kiadványban megjelent tanulmányból, amelyet a Magyar Haltani Társaság (MHTT) honlapja tett közzé.

A felmérés 2021 áprilisa és 2022 júniusa között zajlott: a kutatók (Sallai Zoltán, Orcsik Tibor és Sallai Márton) 24 terepnapon, 73 mintaszakaszon végeztek ismételt mintavételeket (tavasz–koranyár és ősz), és további 18 helyen egyszeri halászatot, ahol a terepi körülmények csak ezt tették lehetővé.

A mintavételek a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer protokollja szerint történtek, pulzáló egyenáramú elektromos halászgépet és elektromos kecét alkalmaztak a különböző élőhelyek felmérésére.

A mintavételi helyeket a folyó hidromorfológiai sokszínűsége alapján jelölték ki, így kavics- és homokzátonyok, alámosott partfalak, örvénylő medencék és mellékágak egyaránt szerepeltek a vizsgálatban.

A tanulmányban a víztest és az élőhelyek természetes dinamizmusát hangsúlyozták, ami évtizedek óta biztosítja, hogy a Mura sokszínűsége, vadregényessége hosszú távon fennmaradjon és ezáltal lényegesen eltér a nagyobb hazai folyók sok helyen szabályozott és monotonná vált szakaszaitól.

A kutatók összesen 19.260 egyedet fogtak, és 48 faunaelemet (47 halfajt és egy 1 ingolafaj) mutattak ki a Murából és vízrendszeréhez tartozó vízterekből.

A leltár főbb számszerű eredményei fontos természetvédelmi üzenetet hordoznak: a kimutatott 48 faunaelemből 21 faj hazai természetvédelmi oltalom alatt áll, és 17 faj szerepel az EU Élőhelyvédelmi Irányelv függelékeiben. Ugyanakkor az inváziós és idegenhonos fajok aránya a mintákon belül alacsony volt: a fogások mintegy 7,5 százalékát adták, így jelenlegi térnyerésük nem jelent komoly veszélyforrást a halfauna őshonos elemeire a vizsgált időszakban.

A felmérés több olyan halfaj jelenlétét is megerősítette, amelyek a hazai vízfolyások többségében egyre ritkábban fordulnak elő.

A nagyon ritka körszájúak osztályába tartozó Valdykov-ingolát a kutatók a Murában és Kerkában is több ponton megtalálták, de kézrekerült a Cupi-patakból is, ahonnan korábban nem volt ismert.

A fokozottan védett, benszülött felpillantó küllő az egyik legritkább hazai gerincesünk, mindössze hat hazai folyónk felső szakaszáról ismert, szerencsére a Murában stabil állománya él.

A szintén fokozottan védett és bennszülött fajrokona, a homoki küllő a Mura mellett a Lendvából és Kerkából is előkerült.

A Mura hazai szakasza igazi márnazónának számít, ezt igazolja az is, hogy változatos korosztályú halakból több mint hatszáz márnát fogtak.

Ugyancsak stabil a murai állománya mindkét bucófajnak, de kimelhetnénk még a védett botos kölönte jelenlétét is, ami a faunaterületünkön csaka a Felső-Dunából, a Drávából és a Felső-Tiszából ismert.

A gyorsabb folyású középső mederszakaszokon a paduc, a márna és a domolykó dominált, ami a korábbi, 2000-es években végzett felmérésekhez hasonló képet mutatott.

A mostani adatok több ponton egybevágtak 00korábbi, osztrák és szlovén szakaszokról származó felmérések eredményeivel is, ami a teljes vízrendszer természetes összekapcsoltságát támasztotta alá.

A Mura vízrendszerében az alacsony, 7,5 százalékos arányban előforduló inváziós fajok tekintetében a naphal és a razbóra elszórt jelenléte nem változtatta meg a halközöségek szerkezetét, amit a kutatók elsősorban a folyó természetes árhullámai és gazdag mederstruktúrái miatt tartottak lehetségesnek.

A vizsgálati eredmények alapján több mintavételi szakasz jó ökológiai állapotot mutatott, és a halfauna összetétele közel állt a természetes vízfolyásokra jellemző mintázatokhoz.

A kutatás érintette a tízlábú rákok előfordulását is, különös tekintettel az idegenhonos rákfajok terjedésére. A mintavételek során a Murában végig megtalálták az inváziós jelzőrákot, de mellékvizekben még több helyen él a védett folymai rák is.

A vizsgálat következtetése szerint a Mura hazai szakasza és vízgyűjtője ma is az ország egyik legértékesebb természetes vízrendszere. A ritka és védett halfajok jelenléte, a stabil őshonos állományok és a hidromorfológiai sokszínűség egyaránt azt jelezte, hogy a folyó olyan ökológiai állapotot őriz, amely más nagyobb hazai folyóknál már csak részlegesen figyelhető meg.

„Eredményeink megfelelően bizonyítják a Mura és hazai vízrendszerének kiemelkedő természetvédelmi jelentőségét” – hangsúlyozták a kutatók.

A Murán kimutatott halfajok:

Dévérkeszeg (Abramis brama)

Sujtásos küsz (Alburnoides bipunctatus)

Küsz (Alburnus alburnus)

Simatok (Acipenser nudiventris)

Kecsege (Acipenser ruthenus)

Fekete törpeharcsa (Ameiurus melas)

Bagolykeszeg (Ballerus sapa)

Kövicsík (Barbatula barbatula)

Márna (Barbus barbus)

Karikakeszeg (Blicca bjoerkna)