A rendkívüli aszály ellenére vízzel borított maradt egy nagybörzsönyi belterületi patakszakasz, amely a fokozottan védett kárpáti márna egyik utolsó menedékét jelentheti. A Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság (DNPI) októberi felmérésén több más védett halfajt és rákot is megfigyelt, és a különleges élőhely hosszú távú megőrzését tervezi.
A Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság (DINPI) októberi felmérése során ismét rábukkant a fokozottan védett kárpáti márnára Nagybörzsönyben.
„Nagybörzsöny belterületi patakja lehet a fokozottan védett kárpáti márna egyik utolsó mentsvára?” – tették fel a kérdést.
Tájékoztatásuk szerint a hegyvidéki, apró termetű halfaj természetvédelmi értéke 100 ezer forint. Natura 2000 közösségi jelentőségű faj, amely elsősorban a hűvös, árnyas, tiszta vizű patakokat kedveli.
Az idei nyár rendkívüli aszálya szinte valamennyi börzsönyi patakot kiszárította, a nagybörzsönyi belterületi szakaszon azonban a helyben fakadó forrásoknak köszönhetően megmaradt a víz.
A felmérés során a kárpáti márna mellett kövi csíkot és dunai küllőt is megfigyeltek. A patakban védett kövi rák és folyami rák szintén előfordul.
Az élőlények fennmaradásában fontos szerepe van a meder két oldalán sorakozó idős fáknak, amelyek árnyékukkal hűvösen tartják a vizet.
A patakot ugyanakkor az aszály mellett egy mesterségesen kialakított akadály is érinti. Egy korábban létesített, betonozott esővíz-bevezető után szintkülönbség alakult ki a vízzel borított szakaszok között, ami időszakosan megnehezíti a vízi élőlények mozgását.
„Ennek orvoslására a Nagybörzsönyi Önkormányzattal közösen kisebb beavatkozást tervezünk, amely összeköti a két hosszabb patakszakaszt” – közölte a DINPI.
Hosszabb távon az is cél, hogy a belterületi patakszakasz helyi jelentőségű védett természeti területté váljon. Ez hozzájárulhat a meder és környezetének természetközeli állapotban tartásához. Emellett a vízgyűjtőn megvalósuló vízmegtartó beavatkozások, például rőzse- és rönkgátak kialakítása is javíthatják az élőhely állapotát.
„Bízunk benne, hogy a védetté nyilvánítás sikerrel jár, és ez a kis börzsönyi oázis hosszú távon is otthont adhat értékes, ritka élővilágának” – zárták a közleményt.
Három márnafaj létezésére derült fény a Kárpát-medencében
A téma szakértői körében régóta ismert, hogy a horgászhalként kedvelt márna (Barbus barbus) mellett a Körös vízrendszerében is él egy másik, apró termetű márnafaj, ám bő másfél évszázadon át úgy vélték, hogy az nem más, mint a Petényi Salamon János által felfedezett és Heckel által 1852-ben leírt Petényi-márna (Barbus petenyi).
A 2000-es évek elején ugyanakkor egy átfogó kutatás bebizonyította, hogy a Petényi-márna mellett két további márnafaj is létezik: a Kárpát-medence északi részén a kárpáti márna (Barbus carpathicus), míg a délebbi területeken a balkáni márna (Barbus balcanicus) honos. Ez utóbbi fajok azonosítása után vetődött fel először a Körösben élő kistestű márnák tudományos vizsgálatának szükségessége a Magyar Haltani Társaság 2010. évi konferenciáján.
Ezt követően éveken át tartó kutatómunka kezdődött helyszíni és laboratóriumi vizsgálatok sokaságával és nyolc magyar, valamint egy cseh szakember közreműködésével. Ennek során az arasznyi méretű hal mintegy kéttucat példányát fogták ki a Sebes-Körös romániai és magyar szakaszairól. A magyarországi állományok gondos genetikai vizsgálata pedig igazolta, hogy a tudomány számára eddig ismeretlen, új, őshonos halfajról van szó.
Bemutatjuk a Magyarországon őshonos, de nem fogható negyven halfajt. Cikk fotókkal ITT.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: DINPI)
