Magyarországon jelenleg 26 védett és 11 fokozottan védett halfajt tartanak nyilván, illetve további három halfaj tartozik a nem fogható kategóriába. Ez összesen negyven olyan halfaj, amelyeket nem lehet megtartani horgászzsákmányként.
A horgászok bajba szoktak kerülni a kifogott halak azonosításakor, és bizony olyanra is akad példa, hogy védett halat tesznek el zsákmányként, mert nincsenek tisztában azzal, hogy természetvédelmi oltalom alatt áll. A közelmúltban például hat dunai pecásnak ugrott az engedélye, mert leánykoncért tartottak meg.
Mostani cikkünkben tételesen bemutatjuk fotókkal illusztrálva a Magyarországon természetvédelmi oltalom alatt álló és a nem védett, de nem fogható halfajokat.
A jelenlegi jogszabályi hátteret a 133/2013. (XII. 29.) VM rendelet és a 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet biztosítja.
Elöljáróban azt érdemes tudni, hogy néhány éve történt pár változás a korábbiakhoz képest. Az állas küszt és a cifra kölöntét törölték a védett fajok listájáról, illetve bekerült új fajként a tengeri pisztráng, továbbá korábbi alfajokból új fajokat határoztak meg.
A fenékjáró küllő helyett most már megkülönböztetünk tiszai és dunai küllőt, törpecsík helyett pedig balkáni és bolgár csíkot. Ezeken a módosításokon felül néhány fajnak növelték a természetvédelmi értékét.
A magyarországi halfauna több mint kilencven fajból áll, ezek közül 37 áll természetvédelmi oltalom alatt. Itt két kategóriát különböztetünk meg: védett és fokozottan védett. Van továbbá három faj (a kecsege, a vágódurbincs és a széles kárász), amelyek ugyan nem védettek, de nem is foghatók, a horogra került példányokat minden esetben vissza kell helyezni a vízbe.
A következő halfaji leírások Sallai Zoltán: Magyarország védett és védendő halai II., bővített kiadványból származnak, illetve a megjelenés óta történt változásokat a szerző pontosította, kiegészítette a Pecaverzum kérésére, így áttekintő cikkünk naprakész információkat tartalmaz.
Védett halfajok a természetvédelmi értékkel
balkáni csík (Sabanejewia balcanica) 10.000 forint
A balkáni csík Közép- és Dél-Kelet-Európában terjedt el, a Fekete-tenger medencéjében a Duna vízgyűjtőjében él. Folyóvizeinkben jellemzően a paduczónától a dévérzóna felső szakaszáig találhatjuk meg, de ritkán a pérzónáig is felhatol. A nap nagy részét a homokba vagy sóderbe fúrva tölti. Szaporodása áprilistól júniusig is eltarthat. A legnagyobb példányok testhossza legfeljebb 8-9 centiméter lehet.
bolgár csík (Sabanejewia bulgarica) 10.000 forint
A bolgár csík a Duna medencéjének endemikus faunaeleme. A kemény, kavicsos aljzatú, oxigéndús, áramló vizek felelnek meg számára a leginkább, de ritkán a tisztavizű csatornákban is megél. A Duna főmedrében élő populációknál megfigyeltek kisebb mellékvízfolyásokba történő ívási vándorlást. Jelenlegi ismereteink alapján szaporodásbiológiája a balkáni csíkéhoz hasonló. Maximum 8-9 centiméteres testhosszat érhet el.
botos kölönte (Cottus gobio) 50.000 forint
Tipikus élőhelyét a folyók pisztrángszinttája adja, de a nagyobb folyókon egészen a márnazóna felső szakaszáig megél, ahol a víz tisztasága és hőmérséklete megfelelő számára. A Kárpátok és Alpok vízfolyásaiban általánosan elterjedt, azonban hazánkból kevés helyről, a Dunából, a Felső-Tiszából és a Drávából ismert. Ívása február-áprilisra esik, a nőstény ikráit a hím által készített mélyedésekbe rakja. Teste csupasz, maximum 15 centiméteres testhosszat érhet el.
dunai küllő (Gobio obtusirostris) 10.000 forint
A Duna vízrendszeréhez tartozó vízfolyásokban élő fajt dunai küllőnek (Gobio obtusirostris) írták le. Fenéklakó gerinctelen szervezeteket, algát és szerves törmeléket fogyaszt. Nagyobb folyóvizekben és tavakban is előfordul, de igazi élőhelyeit a hegy- és dombvidéki patakok és kisebb folyók jelentik. A halványfoltú küllő terjeszkedésével kissé visszaszorult. Szaporodása áprilistól júniusig is eltarthat, csapatosan ívik a vízfolyások áramló vizű, homokos-sóderes medrű szakaszain. Erős, robosztus a teste, hát-és farokúszója erősen pettyezett. Testhossza ritkán éri el a 15 centimétert.
dunai nagyhering (Alosa immaculata) 5.000 forint
A tokfélékhez hasonlóan tengeri hal, ívás céljából vonul fel a Dunába. Előfordulása főként a Duna alsó, romániai szakaszára jellemző, nagyobb tömegben Brailáig, ritkábban Giurgiuig vonul fel tavaszi időszakban. Utolsó hazai példányát Budapestnél fogták a Dunából 1846-ban, kipusztultnak tekinthetjük. Fűrészes haséléről, farokúszójára rányúló két hosszúkás pikkelylemezéről jól elkülöníthető más fajoktól. Legfeljebb 35-40 centiméteres testhosszat érhet el.
fürge cselle (Phoxinus phoxinus) 10.000 forint
Áramláskedvelő kistermetű pontyféle, de a hűvös, tisztavizű tavakban is előfordulhat. Hazánkban főként hegy- és dombvidéki patakokban él. A környezeti feltételek változásával állománya csökkenhet. Ívási időszakban a hímek oldala sötét zöldes-feketére, a hasuk vörösre színeződik. Általában május-június hónapokban ívik, a nőstények köves aljzatra rakják ikráikat. Maximális testhossza legfeljebb 10-12 centiméter lehet.
gyöngyös koncér (Rutilus frisii) 5.000 forint
A Felső-Duna medencéjének néhány szubalpesi tavában és Duna ausztriai szakaszán fordul elő. Magyarországon igen ritka, lesodródó példányai jelenhetnek meg, hazai bizonyító példánya a Dunából, Dunakilitinél került elő 1998-ban. Elsősorban a mélyebb vizeket kedveli, a parti zónát csak a szaporodási időszakban keresi fel. Ívása általában április-májusban történik, ekkor a hímek a leánykoncérhoz hasonló, nagyszámú nászkiütést viselnek. Hossza elérheti a 70 centimétert, testtömege az 5 kilogrammot.
halványfoltú küllő [Gobio albipinnatus (Romanogobio vladykovi)] 10.000 forint
Közepes és nagyobb folyóink paduczónájától egészen a torkolatig megtalálható, de jellemzően a márnazóna alatt élnek népes populációi. Alkalmanként a befogadóból a patakok alsó szakaszaira is felhatol, valamint a tisztább állóvizekben is megél. Leggyakoribb küllőfajunk, nem ritkán veszít rajta horgászok finom készségein. Május és július között csoportosan ívik, köves, fonalas algás helyeken. Testhossza ritkán haladja meg a 12 centimétert.
kövicsík (Barbatula barbatula) 10.000 forint
Euro-szibériai elterjedésű őshonos halunk. Hegy- és dombvidéki patakjainkban általánosan elterjedt halfaj, valamint néhány folyónk (Duna, Rába, Dráva, Mura, Tisza, Szamos) paduc- és márnazónájában is előfordul. Ívása áprilistól júniusig is eltarthat, ikráit az aljzaton lévő algaszőnyegre, vízinövényzetre vagy gyökerekre rakja. Kistermetű faj, testhossza ritkán éri el a 15 centimétert.
kurta baing (Leucaspius delineatus) 10.000 forint
Európa állóvizű vagy lassan áramló kisebb vízfolyásainak, a csatornák, holtágak és mocsarak apró termetű, ritka hala. Pikkelyei lazán ülnek a bőrben, könnyen leválnak. Szakaszosan, több részletben ívik, szaporodása áprilistól júliusig is eltarthat. Az ikráit gyöngysorszerűen a vízinövények szárára rakja, melyet a hím őriz a kikelésig. Oldalvonala mindössze az első 8-12 pikkelyre terjed ki. Egyik legkisebb termetű őshonos halunk, hossza mindössze 6-8 centiméter.
leánykoncér (Rutilus pigus) 10.000 forint
A Duna vízrendszeréhez tartozó nagyobb folyók paduc- és márnazónájában él, ritka, veszélyeztetett endemizmusunk. Áramláskedvelő faj, optimális élőhelyét a folyók sebesebb sodrású, kavicsos és sóderes medrű, üledékmentes szakaszai adják. Március és május között ívik, a hímek ebben az időszakban jellegzetes, több sorban elhelyezkedő, rózsatövishez hasonló, fehér nászkiütéseket viselnek. Kifejlett példányainak hossza az 50 centimétert is elérheti.
nyúldomolykó (Leuciscus leuciscus) 10.000 forint
Európa és Szibéria vizeiben egyaránt honos. Főként a közepes és nagyobb folyóink felsőbb szakaszain, jellemzően a paduc- és márnazónában fordul elő, de a kisebb patakokba is felhatol. Szaporodása márciustól májusig is eltarthat, a vízfolyások kavicsos-sóderes aljzatú részein ívik, de ennek hiányában növényzetre is lerakja ikráit. Kistermetű faj, testhossza ritkán éri el a 25 centimétert.
pénzes pér (Thymallus thymallus) 5.000 forint
Kárpát-medencében őshonos faj, de a jelenlegi hazai vizek kevésbé felelnek meg igényeinek, ezért Magyarországra többnyire csak nagyobb áradások alkalmával sodródik le. Legutóbb a Felső-Tiszáról került elő Tiszabecsről 1994-ben. Magas, zászlószerű hátúszója alapján jól elkülöníthető a többi pisztrángfélénktől. A folyók felső szakaszain, kavicsos aljzaton ívik március-májusban. Kifejlett példányai 30-40 centiméter hosszúak.
réticsík (Misgurnus fossilis) 10.000 forint
A vízszabályozások előtt a csíkászok nagytömegben fogták, a piacokon rendszeresen lehetett réticsíkot vásárolni. A mocsarak lecsapolásával azonban számuk erősen megfogyatkozott. Jelenleg a vízinövényzettel gazdagon benőtt, iszapos aljú csatornákban, idősebb holtágakban, a fennmaradt lápokban és mocsarakban találkozhatunk vele. A hazai csíkfajok közül a legnagyobbra nő, maximális hossza akár 30 centiméter is lehet.
selymes durbincs (Gymnocephalus schraetser) 50.000 forint
A Duna medencéjének ritka, bennszülött áramláskedvelő hala. Az állóvizekben ritkán marad meg. Elsősorban a nagyobb és közepes folyóinkban, a paduczónától lefelé, a kavicsos-sóderes és homokos mederszakaszokon fordul elő. Április-május hónapokban ívik a folyók üledékmentes, kavicsos-sóderes vagy homokos aljzatú szakaszain. Testhossza csak kivételes esetekben haladja meg a 25 centimétert.
sima tok/színtok (Acipenser nudiventris) 50.000 forint
Európa egyik legveszélyeztetettebb tokféléje. A vágótokhoz hasonlóan eredetileg tengeri hal volt, de a Duna vízrendszerében élő egyedek teljesen édesvízi életmódra tértek át. Régebben minden nagyobb folyónkban előfordult, de az utóbbi évtizedekben csak a Dunából, a Drávából, a Murából és a Tiszából került elő egy-egy idős példánya. Hossza akár 2 méter is lehet, míg testtömege a 80 kilogrammot is elérheti.
sőregtok (Acipenser stellatus) 50.000 forint
A Kaszpi-, az Azovi-, a Fekete- és az Égei-tengerben, illetve a vízrendszerükhöz tartozó nagyobb folyókban honos. A Vaskapu Erőmű megépülése előtt a Dunán egészen Pozsonyig felhatolt ívni. Feltűnően hosszú az orra, az orrhossz meghaladja a fej hosszának a felét. Az utolsó ismert hazai példányát 2005-ben fogta egy halász a Tiszából Tiszajenőnél. Maximális testhossza a 2 métert, legnagyobb testtömege a 70-80 kilogrammot is meghaladhatja.
sujtásos küsz (Alburnoides bipunctatus) 10.000 forint
Európa nagyobb folyóinak és bővizű patakjainak hegy- és dombvidéki szakaszain fordul elő. Nevét az oldalvonala mentén található dupla pontsorról kapta, melyek mintegy sujtásként húzódnak végig testén. A test középvonalában egy 3-4 pikkely szélességű, kékes-lilásan irizáló sáv található, ami nász idején még kifejezettebb. Szaporodása május-júniusra esik, köves és homokos aljzatra egyaránt leívik. Testhossza csak igen ritkán haladja meg a 12 centimétert.
széles durbincs (Gymnocephalus baloni) 50.000 forint
Önálló fajként 1974-ben írták le, korábban fajrokonával, a vágódurbinccsal (Gymnocephalus cernua) egy fajként azonosították. Jelenlegi ismereteink alapján elterjedési centruma a Duna medencéje. Legfőképp a nagyobb és közepes folyóinkban fordul elő, a márnazónától lefelé válik egyre gyakoribbá, az agyagos és homokos mederszakaszokon egyaránt fellelhető. Testhossza a 15 centimétert csak kivételes esetben haladja meg.
szivárványos ökle (Rhodeus sericeus) 5.000 forint
Magyarországon minden olyan víztérben megtalálható, ahol a szaporodásához szükséges nagyobb kagylók is jelen vannak. Az ívási időszaka hosszú, április elejétől egészen augusztus végéig is eltarthat. A nőstények ikráikat főleg a tavi-, festő- és folyamkagylók kopoltyúréseibe rakják tojócsövükön keresztül. A kagylókat csak jól úszó ivadékként hagyják el a fiatal öklék. Kistermetű, testhossza ritkán haladja meg a 8 centimétert.
tengeri pisztráng (Salmo labrax) 10.000 forint
A Fekete- és Azovi-tenger, valamint az idetorkolló nagyobb folyók vízrendszerének a bennszülött hala. Tavasszal a nagyobb folyókba vonul fel szaporodni. Az ívás után visszavonul a tengerbe, de ismertek teljesen édesvízi életmódra áttért állományai is. Hazánkból az első példányai a Körös alsó szakaszáról kerültek meg, de megtalálták a hazai Duna és Tisza alsó szakaszain is. Hossza az 1 métert is elérheti.
tiszai küllő (Gobio carpathicus) 10.000 forint
Taxonómiai revízió folytán a korábban fenékjáró küllőként (Gobio gobio) nyilvántartott fajt a faunaterületünkön tiszai küllő (Gobio carpathicus) és dunai küllő (Gobio obtusirostris) fajokra bontották szét. Megállapítható, hogy két új taxon között nincs morfometriai eltérés, mindössze a vízrendszer alapján bonthatók szét. A tiszai küllő elsősorban csak a Tisza vízgyűjtőjének vízfolyásaiban él. Nagyobb folyóvizekben és tavakban is előfordul, de igazi élőhelyeit a hegy- és dombvidéki patakok és kisebb folyók jelentik. A halványfoltú küllő terjeszkedésével, kissé visszaszorult. Szaporodása áprilistól júniusig is eltarthat, csapatosan ívik a vízfolyások áramló vizű, homokos-sóderes medrű szakaszain. Erős, robosztus a teste, hát-és farokúszója erősen pettyezett. Legnagyobb termetű küllőnk, a testhossza maximum 15-16 centiméter lehet.
vágócsík (Cobitis taenia) 10.000 forint
Elterjedési centruma a Duna medencéje, ezen kívül az Elba és az Odera felső vízrendszerében él. Állóés folyóvizeinkben, dombvidéki patakjainkban egyaránt elterjedt csíkfajunk, az erősen eutróf mocsarakban azonban nem találja meg életfeltételeit. Kedveli az iszapos, finomüledékes aljzatot, a nap nagy részét a lágyüledékbe fúrva tölti el. Szaporodása május-június hónapokra esik. Hossza ritkán haladja meg a 12 centimétert.
vágótok (Acipenser gueldenstaedti) 50.000 forint
A Fekete-, az Azovi- és a Kaszpi-tengerben, valamint az ezekbe torkolló folyókban él. Korábban, a Vaskapu Erőmű megépülése előtt ívás céljából vonultak fel nagyobb folyóinkba. A Duna hazai szakaszáról az elmúlt évtizedekben több példánya is előkerült, a Vaskapu fölött élő állomány teljesen édesvízi életmódra tért át. Testhossza meghaladhatja a 2 métert, testtömege a 100 kilogrammot is elérheti.
vaskos csabak (Leuciscus souffia) 10.000 forint
Magyarországon jelenleg csak a Felső-Tiszáról ismert. Megkerült fiatal példányai egy kisebb önfenntartó állomány jelenlétét bizonyítják. Áramláskedvelő hal, többnyire a hegylábi folyók pisztrángzónájának az alsó részétől a paduczónáig fordul elő. Általában csapatosan, márciustól májusig ívik a folyók sodrott szakaszain, köves-kavicsos aljzatra rakja ikráit. Nászidőszakban a hímek feltűnően színesek. Legfeljebb 15-18 centimétert érhet el.
viza (Huso huso) 50.000 forint
Korábban, a romániai Vaskapu Erőmű megépülése előtt a Fekete-tengerből járt fel ívni nagyobb folyóink kavicsos, homokos aljzatú szakaszaira. A középkorban halászata önálló ágazatként működött. Az utolsó hazai példányát 1987-ben a Dunából fogták ki Paksnál, ami egy 3 méter hosszú, 180 kilogrammos példány volt. Legnagyobb termetű tokfélénk, testtömege akár az 1000 kilogrammot, testhossza az 5-6 métert is elérheti.
Fokozottan védett halfajok a természetvédelmi értékkel
dunai ingola (Eudontomyzon mariae) 100.000 forint
Hazánkban a Dunában, a Rábában és vízgyűjtőjén élő őshonos faj. A vízfolyások felső szakaszain április-május hónapokban ívik. A hím ingolák a szájszervükkel rátapadva a kisebb kavicsokra kitisztítanak egy ívógödröt, melybe a nőstény az ikrákat belerakja. A kikelt lárvák szerves törmelékkel táplálkoznak. A két és félévesnél idősebb lárváinak a teste jellegzetesen márványozott, ez különbözteti meg a Vladykov-ingolától. Testhossza ritkán haladja meg a 20 centimétert.
tiszai ingola (Eudontomyzon danfordi) 250.000 forint
Tiszta vizű hegy- és dombvidéki vízfolyásaink igen ritka előfordulású faja. Nagyobb folyókon a pisztrángzónától a márnazónáig, a változó vízhozamú kisebb vízfolyásokon a domolykózónában is megél. Március-április hónapokban ívik. A kezdetben szerves törmelékkel táplálkozó lárvák 4-5 év után alakulnak át. A teljes átalakulást követően a kifejlett állatok 2-3 évig élnek, halakra tapadva azok testnedvét és testszöveteit fogyasztják. A kifejlett egyedek 20-25 centiméter hosszat érhetnek el.
vladykov-ingola (Eudontomyzon vladykovi) 100.000 forint
Előfordulására elsősorban Magyarország délnyugati folyóvizeiben, a Dráván és vízgyűjtőjén számíthatunk. Szaporodásbiológiája, életmenete minden bizonnyal hasonló a dunai ingoláéhoz. Jelenlegi ismereteink alapján, a kifejlett dunai és Vladykov-ingola – a tiszai ingolával ellentétben – nem élősködik, hanem a saját tartalékaiból él, majd az ívást követően elpusztul. Maximálisan 20-22 centiméteres testhosszat érhet el.
bihari márna (Barbus biharicus) 100.000 forint
A Sebes-Körösben korábban megtalált Petényi-márnát revíziónak vetették alá, melynek során filogenetikai módszerekkel megvizsgálták a taxont és új fajt, a bihari márnát (Barbus biharicus) írták le a Sebes-Körös felső szakaszáról. Testalakra a kárpáti márnához hasonlít leginkább, gyakorlatilag morfológialig attól nem tér el. Hengeres testű, orsószerű hal, a farokrésze oldalról lapított. Anális úszója hosszú, hátrasimítva megközelíti vagy eléri a farokúszó tövét. Hazánkban kizárólag a Sebes-Körös felső szakaszán szímíthatunk alkalmi előfordulására. Kifejlett egyedeinek testhossza 15–18 centiméter.
dunai galóca (Hucho hucho) 100.000 forint
A Duna vízrendszerének bennszülött hala. Igen ritka, az utóbbi évtizedekből csak a Felső-Tiszáról, a Duna szigetközi szakaszáról, valamint a Dráváról ismert néhány előfordulási adata. Szaporodása márciustól ritkán május elejéig is elhúzódhat, íváskor a pisztrángzónáig is felhatolhat. A világ legnagyobb termetű pisztrángféléje, kedvező táplálkozási körülmények között testhossza akár a másfél métert, tömege az 50 kilogrammot is meghaladhatja.
felpillantó küllő [Gobio uranoscopus (Romanogobio uranoscopus)] 100.000 forint
A Duna vízrendszerének bennszülött hala. Legritkább küllőfajunk, mindössze a Felső-Tiszából, a Drávából, a Murából és a Hernádból ismert önfenntartó állománya. Ragaszkodik az erősen sodró, köves-kavicsos aljzatú, hűvös, oxigéndús folyóvízhez. Szakaszosan ívik, szaporodása áprilistól júniusig is eltarthat, sekély, gyorsáramlású köves-kavicsos aljzatra ívik. Maximum 10-12 centiméter hosszúságúra nőhet.
homoki küllő [Gobio kesslerii (Romanogobio kesslerii)] 100.000 forint
A Duna vízrendszeréhez tartozó folyók endemikus faja. Ritkán a pérzónáig is felhatol, de jellemzően a paduc- és márnazónát lakja, nem ritkán fordul elő a felpillantó küllővel egy élőhelyen. Szívesen tartózkodik a sóderzátonyok alsó végénél, ahová a víz sok szerves anyagot is kisodor. Küllőfajaink közül a legkarcsúbb testfelépítésű. Fő ívási ideje június-júliusra esik, kavicsos-sóderes aljzatra ívik. Hossza csak ritkán haladja meg a 10 centimétert.
kárpáti márna (Barbus carpathicus) 100.000 forint
Sebes sodrású folyóvizek lakója, több hegy- és dombvidéki vízfolyásunkban előfordul. Oxigénigényes hal, a szennyezett szakaszokról eltűnik. Ívás idején kisebb csapatokba verődve, vonulnak fel a folyóvizek felsőbb szakaszaira, ahol kavicsos-sóderes aljzaton ívik. Szakaszos ívása májustól augusztusig is eltarthat. Kistermetű halunk, testhossza ritkán haladja meg 20 centimétert.
lápi póc (Umbra krameri) 250.000 forint
Ritka, veszélyeztetett endemizmusunk. Eredeti élőhelyei a hűvös, tiszta vizű lápok és mocsarak, melyek lecsapolásával számuk erősen megfogyatkozott. Ívása általában április hónapra esik, ikráit az aljzatra épített mélyedésekbe rakja, melyeket kikelésig a nőstény őriz. Páros uszonyait egymástól függetlenül, legyezőszerűen is tudja mozgatni, ezáltal egy helyben tud lebegni. Apró termetű hal, testhossza csak igen ritkán éri el a 10 centimétert.
magyar bucó (Zingel zingel) 100.000 forint
Nagyobb folyóink ritka előfordulású, áramláskedvelő, bennszülött faja. Nagy egyedszámú populációi a márnazónában alakultak ki, de a paduczónától a dévérzónáig jelen van, az állóvizekben nem találja meg életfeltételeit. Ívása április-május hónapokra esik, a folyók erősen áramló homokos és sóderes szakaszain ívik, az előre elkészített fészekgödrökbe rakja le ikráit. Jól fejlett példányai a 40 centiméteres testhosszat is elérhetik.
német bucó (Zingel streber) 100.000 forint
Az áramló vízhez erősen ragaszkodó bennszülött halunk, a magyar bucónál magasabb az oxigénigénye. Jellemzően a paduc- és márnazóna hala, de ritkán a dévérzónába is letéved. Ívása többnyire április-május hónapokban, a folyóvizek sodrottabb részein, a kavicsos-sóderes aljzaton történik. A hímek nászidőszakban olajzöld színt öltenek magukra. Testhossza ritkán éri el a 20 centimétert.
Nem védett, de nem fogható halak
Van továbbá három olyan halfaj, amely természetvédelmi oltalom alatt nem áll, de ettől függetlenül védelmet élvez, minden kifogott példányt vissza kell engedni.
széles kárász (Carassius carassius)
Európában és Szibériában elterjedt, őshonos halunk. Kizárólag mocsarakban, eutrofizálódott vízterekben maradtak fenn populációi. Nemcsak Magyarországon, hanem a szomszédos országokban is meglehetősen megritkult, veszélyeztetetté vált. Május-júniusi időszakban ívik, ikráit az állóvízi vízinövényekre rakja. A 30 cm-es hosszat meghaladó példányai már igen ritkák. Eltűnőben lévő, ritka faunaelemünk. 2014-től egész évben tilos a kifogása, kizárólag külön engedély birtokában vihető el.
kecsege (Acipenser ruthenus)
Legkisebb termetű, ritkulóban lévő, veszélyeztetett tokfélénk. Euro-szibériai elterjedésű faj, nagyobb és közepes folyóinkat lakja, általában a meder mélyebb részein tartózkodik. Ívása április végétől júniusig is elhúzódhat, a meder mélyebb, sóderes és homokos szakaszain szaporodik. Maximális testhossza 70-80 centiméter lehet. 2014-től egész évben tilos a kifogása, kizárólag külön engedély birtokában vihető el.
vágódurbincs (Gymnocephalus cernua)
Európában és Szibériában elterjedt őshonos halunk. A folyóvizek alsó szakaszain, a tisztább csatornákban és a nyíltabb állóvizekben található meg, az elmocsarasodó vizekben ritkán marad meg. Április-májusi időszakban ívik, vízinövényzet hiányában köves-kavicsos mederfenékre is leikrázik. Testhossza ritkán éri le a 15 centimétert. 2014-től egész évben tilos a kifogása.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(fotók: Pecaverzum/Sallai Zoltán)