2024. december 3. kedd | Ferenc, Olívia
Aktuális

Hat dunai horgásznak ugrott az engedélye leánykoncér megtartása miatt – fotókkal

Hat dunai horgásznak ugrott az engedélye leánykoncér megtartása miatt – fotókkal

Hat alkalommal kellett intézkednie a halőröknek védett leánykoncér megtartása miatt október 28-án, szombaton – adta hírül a Komárom-Esztergom Megyei Horgászegyesületek Szövetsége (Kemhesz).

„Nagyon fontos: a halfaj védett. Ebben az időszakban szinte minden horgászat alkalmával lehet fogni belőlük gyönyörű példányokat” – írták. 

Hozzátették, amennyiben valaki nem biztos a halfaj meghatározásában, inkább engedje vissza a vízbe a kifogott egyedet, így elkerülve a kellemetlen engedélybevonást. 

A leánykoncér mérsékelten magas hátú, oldalról lapított testű hal, melynek legnagyobb hossza ritkán haladja meg a 30 centimétert. A faj a hátrasimított mellúszó végénél, tehát még a hasúszó kezdete előtt éri el legnagyobb magasságát.

Feje igen kicsi, szája pedig kicsi és félig alsó állású, felső állkapcsa kissé túlnyúlik az alsón, szájnyílásának szeglete az orrnyílással esik egy vonalba. A félig alsó állású száj, a numerikus bélyegek, a nyúlánkabb test, a kisebb pikkelyek és a halványabb színezet összhatása segít a fajt elkülöníteni a bodorkától.

A leánykoncér szeme kicsi, a szemgyűrűje fehéres, nem narancsos. Hátúszója, melyben 9-12 elágazó sugár van, a hasúszók elülső függőleges vonalában kezdődik.

Farkalatti úszójában 10-13 osztott sugár található, kevéssel a hátúszó alapja mögött kezdődik. Mindkét úszó alapja rövid, szegélyük homorú. Farokúszó mélyen bemetszett.

Enyhén ívelt oldalvonalán 44-49 pikkely számolható. A leánykoncér hasa fehér, oldala ezüstös, hátán szürkészöld. Idősebb példányainak kékes ezüstös is lehet a színe az oldalvonal felett.

Hátúszója, valamint mellúszója piszkos sárgás-narancsos, a többi úszója narancsszínű, idősebb korára vörös színűvé válhat.

A leánykoncér áramláskedvelő (reofil) faj. Elsősorban nagyobb folyók paduc-, illetve márnazónájában él. Optimális élőhelyét a folyók kavicsos és sóderes medrű, üledékmentes, sebesebb sodrású szakaszai adják.

A leánykoncér hároméves korára válik ivaréretté. Ívása március május között zajlik, mikor a tavaszi áradás elönti a folyók hullámterét. 10-14 Celsius-fokos hőmérsékletű vízben, sekély, kavicsos aljzatú részeken. Ennek hiányában azonban növényzetre is lerakja ragadós ikráit.

Nászidőszakban a hímek több sorban elhelyezkedő tövisszerű nászkiütéseket viselnek. A nőstények 25.000-30.000 darab, 2 milliméter nagyságú, szürkés-rózsaszínű ikrát raknak le.

A lárvák, melyek néhány napig a vízfenéken tartózkodnak, ezt követően kezdenek el úszni, 13-14 millméter hosszúak. Az első év végére 60-70 milliméter standard testhosszúságot érnek el.

A leánykoncér a mederfenéken magányosan vagy néhány példányból álló kis csapatokban keresi táplálékát, ami kisebb gerinctelenekből, főként rákokból, puhatestűekből, valamint rovarlárvákból áll.

Elterjedése:

A faj a Duna medencéjének endemikus halfaja. Őshonos Ukrajnában, Szlovákiában, Szlovéniában, Macedóniában, Montenegróban, Németországban, Szerbiában, Romániában, Ausztriában, Bulgáriában, Bosznia-Hercegovinában, Horvátországban, Csehországban és idehaza.

Jelenleg az alábbi folyóvizekből ismert: Bodrog, Dráva, Duna, Kraszna, Lajta, Mosoni-Duna, Mura, Rába, Tisza, Túr., Tisza-tó. Korábbi, Bódvából, Hernádból kimutatott előfordulását (1961) újabb vizsgálatok nem tudták kimutatni. A Szamosban viszont megjelent 2021-ben. Részletek ITT.

Természetvédelmi helyzete:

A leánykoncér-populációkra legjelentősebb veszélyeztető tényezők a vízszennyezés és a folyókon épített duzzasztók. Utóbbiak hatására feliszapolódik a meder a felszíni folyószakaszokon, így faj elveszíti optimális szaporodási feltételeit. 

A duzzasztók emellett a folyók öntisztulását is akadályozzák, illetve faj útját állják a vonulásban is. Hosszú távon az egyre növekvő horgászati és halászati terhelés is állománycsökkenéshez vezethet. Emellett pedig az élő- és szaporodóhelyeiken végzett sóder-és kavicstermelés is negatív hatást gyakorol állományaira.

Védettsége:

IUCN besorolása alapján nem veszélyeztetett (LC).

Hazánkban 2002 óta védett, rermészetvédelmi értéke 10.000 forint.

A faj szerepel az Élőhelyvédelmi Irányelv II. és V. a Berni Egyezmény III. függelékében, valamint a 275/2004. (X.8.) Kormányrendelet 2. A) mellékletében.

Még több friss hírért KATTINTS IDE!

(via, nyitókép: Kemhesz, fotó: termeszetvedelem.hu)