2022. augusztus 18. csütörtök | Ilona
Galériák

Napok óta zajlik a halmentés a budapesti Szilas-patak kiszáradt szakaszán

Napok óta zajlik a halmentés a budapesti Szilas-patak kiszáradt szakaszán

Kiszáradt a Dunába torkolló budapesti Szilas-patak egy szakasza, ahol a hivatásos természetvédők mellett az önkéntes halmentők is megjelentek.

„Az extrém szárazság miatt részlegesen kiszáradt a Szilas-patak. Védett halfajok egyedei százával pusztulnak” – írta a Szendőfi Balázs halkutatói és természetfilmes által szerkesztett Budapest halai Facebook-oldal július 18-án, hétfőn. 

Szendőfi Balázs a posztban megemlíti, hogy „a Szilas-patak kis vízhozamú, de állandó vizű patak (volt eddig)”. A Rákos-patakénál szerényebb faj- és egyedszámú, de stabil halállománnyal rendelkezett. Ezek részint a Dunából úsztak fel, részint pedig a patak tározójából, a Naplás-tóból szabadultak el lefelé.

A bejegyzéshez mellékelt képeket Lukácsi Balázs készítette, aki nemcsak fotózott, hanem amennyi védett fenékjáró küllőt csak össze tudott fogni, annyit biztonságba helyezett a patakban megmaradt nagyobb gödrök vizében.

„Az illetékeseket értesítem, és holnap magam is kimegyek a patak egyéb szakaszaira, amint tudok” – közölte Szendőfi Balázs.

És ez így is történt, másnap este a halkutató a Budapesti Természetvédelmi Őrszolgálat munkatársával és további segítőkkel megkezdte a halmentést a Szilas-patakban. 

Sőt, mire odaértek, azt tapasztalták, hogy mások is elkezdték áthelyezni a halakat a kiszáradó félben lévő mederből a még vízzel telített részekre.  

„Ez is dicséretes dolog, azonban itt meg kell jegyeznem, hogy a halmentés a törvény szerint csak szakfelügyelettel történhet. Az őshonos és az idegenhonos fajokat külön kell választani, az idegenhonost elpusztítani, és csak az őshonos fajok engedhetők szabadon” – hívta fel a figyelmet Szendőfi Balázs, aki ezzel kapcsolatban megosztott egy személyes történetet is.   

„A hölgyet, aki az első öt percben ordítva közölte velem, hogy »minden hal élőlény«, és hogy ő reggel óta itt gürcöl, és nincs energiája még válogatni is, kénytelen voltam helyre tenni (hamarosan távozott is)” – mesélte.  

A beszámoló szerint az önkéntes halmentők a nap során már igen felkavarták a kis vízállást, így a halak a felszínen pipáltak, ezáltal könnyű volt azokat megfogni, de nagyon sürgősen is kellett cselekedni, hogy mihamarabb a patak alsóbb, még csörgedező részére kerüljenek. Sajnos a halak mintegy 20 százaléka nem élte túl a szállítást.

Így nézett ki a kiszáradt patakmeder:

A megmentett halak valóban már pipáltak, de zömében túlélték...

És voltak sajnos olyan halak is, amelyeken már nem lehetett segíteni:

A halmentés másnap, július 20-án délelőtt is folytatták. A megmentett példányok túlnyomó részben fenékjáró küllők és domolykók voltak, de akadt köztük bodorka és küsz is. 

Az idegenhonos fajokat a naphal, az ezüstkárász, a kínai razbóra, a törpeharcsa és egy cifrarák képviselte. 

Még több fotó a mentésről:

Budapest halairól egyébként 2015-ben készített természetfilmet Szendőfi Balázs. Íme:

Friss hírekért látogass el a Pecaverzum főoldalára!

(fotó: Budapest halai FB-oldal)