Második éve sújtja aszály a mezőgazdaságot, és azon belül a tógazdaságokat. Nem csoda, hogy a gazdálkodók az időjárás-előrejelzéssel kezdik a napot: reménykedve várják az esőt, ami csak nem akar megérkezni. Ilyen időjárási körülmények között nemcsak a nyár, hanem az ősz is nagy problémákat vetít előre, hiszen nem tudni, hogy milyen újabb kihívásra kell a választ megkeresni. A V-95 Kft és a Győri „Előre” HTsz (Hamarosan Bajcshal Kft.) azonos tulajdonosi érdekeltségben működik. Mindkét céget Szilágyi Gábor irányítja, az aszály okozta károkról és nehézségekről a Halászati Lapok szeptemberi számában számolt be.
A két cég szimbiózisban működik egymással, mivel a Győri „Előre” Htsz elsősorban a halfeldolgozásban, míg a nagyatádi tógazdaság a haltermelésben meghatározó a magyar halászati ágazatban. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a kisbajcsi székhelyű halfeldolgozót a Nagyatádon termelt halfajokkal látják el jó minőségű alapanyaggal – olvasható a Halászati Lapok szeptemberi számában.
Az aszály és a nagy meleg a haltermelők és a halfeldolgozók életét egyaránt megnehezítette, hiszen a jó minőségű hal előállításához elegendő vízre van szüksége a tógazdaságoknak. Amennyiben nincs elegendő víz a tavakban – márpedig országos szinten több mint 6 ezer hektárnyi halastavat sújt a vízhiány –, akkor a tógazdáknak különböző kényszerintézkedéseket kellett hozniuk az állomány megmentésére.
A halfeldolgozók rezsiszámlája pedig annyira megnőtt, hogy kis forgalom mellett nagyon nehéz vagy egyáltalán nem lehetséges a működési költségek kigazdálkodása.
A csendesebb nyári hónapokban szinte lehetetlen a halfeldolgozó rentábilis működtetése, mondta az ügyvezető. Az idei év abból a szempontból is rendkívüli, hogy a nagyatádi tógazdaságban akkora a vízhiány, hogy több termelő tavat kénytelenek voltak kiüríteni. Ennek következtében idén a szokásos pontymennyiségnek csak a 20 százaléka került a feldolgozóba.
A kényszerlehalászás azzal is együtt járt, hogy a halak fejlődése megszakadt: a szokásosnál kisebb átlagtömeggel kerültek a kisbajcsi üzembe. Nehéz megmondani – csak ősszel derül ki –, hogy az idei haltermés hány százaléka veszett el az időjárás, az aszály miatt. Az ügyvezető csupán emlékeztetőül jegyezte meg, hogy második éve sújtja példátlan aszály a nagyatádi tógazdaságot, három évvel ezelőtt pedig szinte mindent elvitt a Rinya-patak áradása a tógazdaságból.
A halfeldolgozóban fúrt kutak biztosítják a tárolómedencék vízellátását, de ott sem tudnak a megszokott mennyiséggel gazdálkodni. Az aszály miatt a kutak vízhozama is csökken, spórolni kell a vízzel. Igaz, ez korántsem akkora probléma, mint a tógazdaságok vízhiánya. A klímaváltozás miatt hosszú távon tartós vízhiányra kell készülni, ami a tógazdaságok esetében – különösen a dunántúli völgyzárógátas tavaknál – csak óriási beruházással védhető ki.
A dunántúli és az alföldi tógazdaságok között nagy különbség van a vízellátásukat illetően, mivel az alföldieket körtöltéses technológiával építették, és nagy folyóinkból kapják a vizet. Így, ha nem is mindig a kellő mennyiségben, de vízhez jutnak. Viszont ha a völgyzárógátas rendszerek vízgyűjtő területén nem esik elegendő csapadék, akkor egyszerűen nincs vízutánpótlásuk, nem tudnak honnan vízhez jutni.
A külpiaci helyzet sem más a ponty esetében, mint idehaza. A cseh pontytermelők befolyásolják leginkább az európai pontypiacot, de ott is 25-30 éve nem tapasztalt hiány van pontyból. Az ügyvezető szerint jelenleg a cseh import sem tudja pótolni a nagyatádi tógazdaság kiesett halmennyiségét. A másik nagy pontytermelő ország Lengyelország, ahol viszont nyáron nem halásznak. Így csak ősszel derül ki, hogy ott milyen termés volt az idén.
Ilyen extrém helyzet nagyon régen volt a halpiacon, mármint ekkora halhiány. Viszont a költségek jelentősen emelkedtek. A ponty ára is emelkedett ugyan, de hogy ezt hogyan fogadja a piac, azt most még nehéz megítélni. A hal és a haltermékek mostani magas ára nem valószínű, hogy tovább tud emelkedni, de a tavaly őszi árakhoz képest mindenképpen magasabb árakkal kell számolni, jelentette ki az ügyvezető.
A halászat jövedelmezősége igen alacsony, alig több, mint 4 százalék, hangsúlyozta Szilágyi Gábor. Bármikor előfordulhat valamilyen kisebb probléma vagy időjárási anomália, ami lehetetlenné teszi a termelést. Igaz, hogy az élő ponty ára emelkedett, de azt pillanatok alatt felemésztette a takarmány, a bérköltség, az energia- és üzemanyagár emelkedése.
Ebből adódóan nemcsak a haltermelés, hanem a halfeldolgozás is igen szűk nyereségráta mellett termel. Ez a szűk mozgástér nehéz helyzetbe hozta a gazdálkodókat, mert a fogyasztók igen árérzékenyek, gyorsan reagálnak a nekik nem tetsző lépésekre.
Tegyük hozzá, hogy a termelők is igen érzékenyek költségeik alakulására. Ha néhány hónapig nem tudják érvényesíteni az árakban költségeik növekedését, az jelentősen visszaveti a cégek működőképességét, mondta végezetül Szilágyi Gábor.
Friss hírekért látogass el a Pecaverzum főoldalára!
(nyitóképünk illusztráció, forrása: Ráckevei Dunaági Horgász Szövetség, fotó: v95.hu)
