Élőhelyfejlesztési beruházásokat készít elő, pályázati forrásból támogatja a telepítést, és megfelelő telepítőanyag esetén célzott program indítását is lehetségesnek tartja a Magyar Országos Horgász Szövetség (Mohosz) a széles kárász megőrzése érdekében.
Ahogy arról korábban a Pecaverzum beszámolt, 2025-ben összesen 10 kilogramm széles kárász telepítettek az egész országban, míg a korábbi években az éves mennyiség 505 és 1613 kilogramm között alakult.
Cikkünk megjelenését követően sajtómegkeresésünkre részletes választ küldött a Magyar Országos Horgász Szövetség (Mohosz), amely először tudományos publikációkra hivatkozva ismertette a faj hazai helyzetének hátterét, majd tételesen reagált kérdéseinkre.
A Mohosz válaszában rögzíti: a széles kárász (Carassius carassius) a régmúltban hazánk és Közép-Európa egyik leggyakoribb, legnagyobb tömegben előforduló halfaja volt. Ugyanakkor a faj – más, makrovegetációval dúsan benőtt pangóvizes, mocsári és lápi élőhelyeket kedvelő halfajokhoz hasonlóan – Európa-szerte régóta csökkenő trendet mutat.
A háttérelemzés három fő okot azonosít
Elsőként az élőhelyek eltűnését. A XIX. század közepén kezdődő folyamszabályozások következtében a természetes hullámterek kiterjedése több mint 90 százalékkal csökkent. A mentett oldali holtmedrek és természetes tavak vízellátása bizonytalanná vált, sok vízterületet lecsapoltak vagy kiszáradt.
Második tényezőként az 1954-ben betelepített ezüstkárász (Carassius gibelio) gyors invázióját nevezik meg. A közeli rokon faj azonos körülmények között gyorsabban növekszik, jobb tápanyag-hasznosítással bír, és az eutrofizáció erősödésével egyre inkább számára kedvező feltételek alakulnak ki.
A horgászvizek jelentős részét tápanyagterhelés éri mezőgazdasági lefolyás, szennyvízbevezetés, és kisebb részben a horgászati tevékenység révén.
Harmadik okként a klímaváltozás miatti vízhiányt említik. Külön kiemelik a 2022-es és 2025-ös nyarakat, amikor másodlagos élőhelyek – például lecsapoló csatornák, kubikgödrök – kiszáradása teljes populációkat semmisített meg.
A Mohosz hivatkozik arra is, hogy 2005 és 2023 között a faj az országos léptékben vizsgált 2838 mintavételi szakasz mindössze 3,8 százalékán fordult elő, tehát elterjedése napjainkra pontszerűvé vált.
Hozzáteszik: a horgászok gyakran tévesen azonosítják a sötétebb, aranylóbb színű ezüstkárászokat széles kárászként, így a horgászvizek hasznosítóinak adatai a valósnál nagyobb előfordulást jelezhetnek.
További lényeges szempont a genetikai háttér: a kilenc vizsgált hazai populáció közül mindössze egy – a Duna–Dráva Nemzeti Park területén – bizonyult genetikailag „tiszta”, nem hibrid eredetű széles kárásznak. Kettőben alacsony volt a hibridek aránya, ugyanakkor akadt olyan állomány is, amely kizárólag hibridekből állt.
A Mohosz közlése szerint egy esetleges visszatelepítési program előtt fel kell tárni azokat az állományokat, amelyekből anyahalak befogása lehetséges anélkül, hogy az adott populációt veszélyeztetnék. Ennek előkészületei már megkezdődtek a Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központban.
Tételesen válaszolt kérdéseinkre a Mohosz
Arra, hogyan értékelik a telepítési adatok alakulását, azt írták: az általunk vizsgált időszakban a telepített mennyiség 10 és 1613 kilogramm között változott, trendszerűség nem rajzolódik ki, csupán jelentős ingadozás.
Az ingadozás elsődleges oka szerintük nem a horgászszervezetek szándékának változása, hanem a telepíthető hal piaci hozzáférhetőségének erős korlátozottsága.
Az Agrárközgazdasági Intézet 2024-re vonatkozó – a 2025-ös évet még nem tartalmazó – statisztikái alapján mindössze négy adatközlő jelezte széles kárász termelését, összesen 718 kilogramm mennyiségben. Ebbe az anyahal-állomány is beletartozik, amelyet nem értékesítenek telepítésre. A Mohosz szerint ennek tükrében a 2024-re vonatkozó 505 kilogrammos telepítési adat a piaci lehetőségekhez képest kifejezetten magasnak számít.
A megőrzési kockázatok kapcsán úgy fogalmaznak: a probléma nem elsősorban a telepítések volumenében, hanem a megfelelő élőhelyek megóvásában, kialakításában és fenntartásában rejlik. Hivatkoznak az angliai Norfolk térségében a 2010-es években végzett visszatelepítési programra, amelynek keretében a faj minden olyan helyen megtelepedett és szaporodóképes maradt, ahol az élőhely – különösen a halállomány-összetétel – alkalmas volt.
Arra a kérdésre, terveznek-e intézkedéseket, a Mohosz jelezte: bár a faj nem fogható státuszú, telepítése az „Állománypótlási és Fejlesztési Célerőirányzat” pályázati keretéből támogatható és támogatandó.
A 2025-ben egyetlen pályázat érkezett 60 kilogramm telepítésére, amelyet támogattak, ám végül csak 10 kilogramm realizálódott – feltehetően a korlátozott piaci kínálat miatt.
Emellett a Mohosz és tagszervezetei több élőhelyfejlesztési beruházást terveznek a „MAHOP Plusz 1.3.1-2025: A fenntartható természetesvízi halgazdálkodás támogatása” program keretében, köztük olyan holtmedrek rehabilitációját és vízpótló rendszerek kialakítását, amelyek potenciálisan alkalmas élőhelyet jelenthetnek a faj számára.
A célzott ösztönzőprogram lehetőségéről azt írták: megfelelő mennyiségű és minőségű telepítőanyag rendelkezésre állása esetén a kecsegéhez hasonló célzott telepítési program indítása lehetséges, ugyanakkor a fogadó vízterületek halállomány-összetételének előzetes vizsgálatát szükségesnek tartják.
Felülvizsgálják a védett halak listáját: a széles kárász is bekerülhet. Részletek ITT.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(fotók: Tolna Vármegyei Horgászegyesületek Szövetsége)
