Tavaly a hazai halastavak közel 40 százaléka kiszáradt és óriási volt a halpusztulás. Mennyi idő pótolni az állományt? Mi mozgatja a hal árát? Kell drágulásra számítani? Milyen piaci viszonyok uralkodnak a halágazatban, jut elég belföldre és exportra? A novekedes.hu interjút készített Lévai Ferenccel, az Aranyponty Zrt. vezérigazgatójával, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (Mahal) elnökségi tagjával.
Tavaly rendkívüli aszály sújtotta Magyarországot. Ez súlyos következményekkel járt a természetes állóvizekre, vízfolyásokra és a szántóföldi növénytermesztésre nézve éppúgy, mint a halgazdaságokra és horgásztavakra. Milyen állapotban vannak most a halágazatban hasznosított tavaink, segített rajtuk az elmúlt hónapokban lehullott csapadék?
A 2022-es évben valóban rendkívüli szárazság volt Magyarországon. Nemcsak a talajfelszín és a felszíni vizek száradtak ki, hanem az altalajban is jelentősen visszahúzódott a vízszint. A nagy folyóink kis vízjárása egyúttal azt is jelentette, hogy „lehúzták” az Alföld, illetve a Dunántúl egy részéről a vizet. Az altalajvízszint csökkenése a felszínen nem látszik, de legalább akkora problémát jelentett, mint a felszíni csapadék hiány. Ez a súlyos helyzet oda vezetett, hogy mintegy 40 százaléka kiszáradt és további közel 20 százaléka jelentős aszálykárt szenvedett a gravitációsan felszíni vízből feltöltődő kis horgásztavaknak és a halastavaknak is.
Mindez a halállomány drasztikus csökkenésével, mi több ezzel párhuzamosan a halakkal táplálkozó madarak és emlősök hatalmas kártételével, a fogások visszaesésével és romló vízminőséggel járt együtt.
Ez azonban a múlt és a jelen szerencsére ezzel épp ellentétesen alakul. Jelentős mennyiségű csapadék hullott le az utóbbi hónapokban. Az elmúlt 10-15 év egyik legcsapadékosabb telét éltük meg. Különösen szerencsés, hogy a csapadék nem egyszerre, intenzív záporok, zivatarok, hatalmas esőfelhők formájában, szórványban érkezett, hanem többnyire csöndesen, fagymentes időszakban beszivárgott a talajba. Így a talaj feltöltődött vízzel, majd annak telítődését követően az úgynevezett megfolyó csapadékok elkezdték tölteni a dunántúli halastavakat és horgásztavakat. Most azt mondom, hogy mintegy 80 százalékos szintre töltődtek a felszíni csapadékból táplálkozó horgász- és halastavaink. Így, ha nem lesz drasztikusan száraz a nyár, akkor alapvetően jobb esélyekkel tudunk nekiindulni az idei évnek a tavalyihoz képest.
Az elmúlt egy évben jelentős volt az élelmiszerinfláció. A halak esetében mekkora árváltozás tapasztalható? Milyen tényezők vannak hatással a hal árára? Lehet áremelkedésre számítani?
Mindenképpen számítunk áremelkedésre, mivel a haltenyésztésnek szinte minden eleme drágult az utóbbi egy évben. Mindemellett a hal drágulása elmarad az általános mintegy 40 százalékos élelmiszerinfláció szintjétől.
Fontos kiemelni, hogy az egész állattenyésztési ágazat szenvedett attól, hogy tavaly indokolatlanul nagy áremelkedés következett be a takarmányok árában. Ezt a terhet azóta is cipeljük magunkkal, hiszen nagyon sokan tavaly ősszel megvették az akkori magas tonnánkénti áron a takarmányokat, és most hiába csökkentek az árak a beáramló ukrán gabona és a tavasszal érzékelhető nagyon jó gabonatermési kilátások következtében, de ez majd csak a 2023 végi, 2024 eleji takarmányozásnál fog érződni, amikorra elfogy a betárolt takarmány.
Hasonló a helyzet a földgáznál, amit szintén jóval drágábban vettünk meg mi is a mostani áraknál. Épp ezért sajnos áthúzódó hatásokról beszélünk, ami miatt a halak esetében drasztikus árcsökkenésre jelenleg senki nem számíthat. Szintén költségoldalon jelent növekedést a bérek emelkedése. Most ugyanis munkaadóként legalább 10-15 százalékos béremelést szükséges adni a munkavállalóknak, ami még így sem ellentételezi teljesen az infláció hatását.
A sort hosszan lehetne folytatni. Valójában nincs olyan eleme a gazdálkodásnak, ami ne drágult volna a járműveinkre vásárolt gumiabroncstól az oxigéntöltésig. Meglátásom szerint a hal ára a nyári hónapokban még emelkedhet, de az ősszel már nem lesz jelentős áremelkedés, viszont árcsökkenés sem.
Jelenleg igen erőteljes halhiányt tapasztalhatunk a piacon, nemcsak itthon, hanem Európa többi részén is. Kis túlzással két nap alatt az ország teljes halállományát el lehetne adni exportra. A költségemelkedés szintén érintette egész Európát, így a hal drágulása is általános volt a kontinensen.
Most tehát keresleti piac van. Mondhatni nem eladjuk, hanem osztogatjuk a halat. Mi például csak szerződéses partnerekkel dolgozunk, tehát a vevőink legalább 5 éve leszerződtek hozzánk. Ez azért előnyös, mert egy olyan helyzetben, mint a mostani, mi biztosítjuk, hogy minden körülmények közt megkapják az általuk rendelt halat, mi pedig tudjuk, hogy legyen jobb vagy rosszabb év, ennek a piaci szegmensnek akkor is értékesíthetjük a terméküket.
Említette, hogy az aszály következtében jelentős halpusztulás következett be. Mennyi idő visszapótolni az állományt?
Egy tavalyihoz hasonló esemény után 2 évig tart a pótlás. Nem csupán a halállomány pusztulása jelentett ráadásul problémát, hanem az ivadéktermelés elmaradása is a szárazság miatt kieső vízterületeken. Ilyenkor a meglévő területekről származó ivadékokból kell spórolni azokra a területekre, amelyek most feltöltődtek.
Így 1, de inkább 2 év kell ahhoz, hogy az a rend helyreálljon, hogy Magyarországon mintegy 15 ezer tonna halat termelnek, amelyből mintegy 5 ezer tonna megy horgászati célokra, körülbelül 5 ezer tonnát tesz ki a belföldi forgalom és szintén nagyságrendileg 5 ezer tonna az export.
Most ezek az arányok felbomlottak. Ebben a helyzetben a Mahal a tagjainak azt javasolta, hogy a jelentős összegből felfejlesztett hazai piacot – ahol komoly erőforrásokat fordítottunk a halfogyasztás népszerűsítésére –, ne engedjük veszni hagyni. Így most első a hazai piac, tehát addig, amíg a belső piac nincs kielégítve, nem vagy csak korlátozott mértékben adunk el külföldre halat.
Vízügyi beruházásokkal elkerülhető a jövőben, hogy hasonló problémák lépjenek fel a halágazatban? Egy újabb tavaly nyárihoz hasonló aszály okozhat újabb tókiszáradást?
A vízügyi beruházások mindig hosszú távúak. Míg korábban a túl sok víz ellen kellett védekezni, most bekövetkezett egy trendforduló, és a vízhiány ellen kell küzdeni. Nem szabad, hogy megtévesszen minket az utóbbi néhány csapadékos hónap. A trend velünk maradhat és csapadékhiányra, illetve területileg egyenlőtlen eloszlású csapadékviszonyokra kell készülni.
Úgy vélem, nincs más lehetőség, mint hogy a szomszédos országok mintájára meg kell építenünk nekünk is a nagy folyamainkra a vízlépcsőket, mivel azok nélkül nincs víz visszatartás. A Dunára legalább 2, illetve a Tiszára is legalább 1 vagy 2 vízlépcső lenne még szükséges, hogy az altalaji vizeket meg tudjuk tartani. Csak Németországnak 16 vízlépcsője van a Dunán, és Ausztriában is számos vízlépcső működik, de folytathatnánk a sort Szerbiával, Romániával vagy Szlovákiával is.
Eközben itthon a nagy folyóink bevágódtak, lemélyültek, nyáron elviszik a vizet az ország magasabban fekvő részei alól. Ezt meg kell akadályozni. Az egyetlen ország vagyunk a régióban, amelynek nincsenek a nagy folyóin vízlépcsői, és ezen csak veszítünk. Az ország kiszáradása, altalajvíz vesztesége és az egyéb problémák pedig csak sűrűsödni fognak, ha nem lépünk időben.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(forrás: novekedes.hu, nyitókép: Aranyponty Zrt. FB-oldala)
