„Tragédia helyszínén vagyunk, még nem akkora nagy a baj, de a két elhullott hal, amit látunk már előre jelzi azt, hogy problémákkal állunk szemben” – egy elpusztult keszeget és egy pontyot mutatott a Dinnyési Halgazdaság Kft. ügyvezetője a Fehérvár TV tudósításában.
Szabó Krisztián azt mondta, az időjárásváltozás nem tesz jót az aszály és a hosszú ideje tartó forróság miatt amúgy is megviselt víznek. A vízinövényzet borús időben nem tud oxigént termelni, a légnyomás esése pedig serkenti az iszapban lévő gázok felszabadulását, így tovább csökken a vízben az oxigén mennyisége.
A levegőztető készülékek folyamatosan dolgoznak, de Szabó Krisztián szerint azonban ahhoz, hogy a halpusztulást megelőzzék, sokkal több ilyen berendezésre lenne szükség, azonban az üzemeltetésük rendkívül drága lenne a működtetéshez szükséges áram miatt.
Az ügyvezető hozzátette, az aszály miatt 10 évvel ezelőtt kezdődtek a gazdaságban a nehézségek, azóta összesen közel 30 tonna haltetemet semmisítettek meg. Tavaly nem volt halpusztulás, idén azonban az extrém szárazság miatt közel 300 mázsa hal pusztult el.
„Öt nagyobb tavunk van és 12-13 kisebb. Ezeket a kicsiket időszakosan töltjük föl. Ezek a halszaporítás, előnevelés folyamatának a részei. Néhány hétre vannak víz alatt, és ilyenkor az elengedett vizet szigorúan visszaforgatjuk a nagy tavakba. Az öt nagy tóból most kettő üzemel, a többi parlagon van” – nyilatkozta Szabó Krisztián.
Ami a dinnyési halgazdaságban történik, az országos folyamat – erről már a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (Mahal) ügyvezetője, Timmel Ede beszélt.
Az aszály miatt az Alföldön jellemző úgynevezett körtöltéses tavaknál a csatornahálózatokban lecsökkent a vízszint. Az ezzel párhuzamosan felszaporodó növényállomány nehezíti a rendkívüli párolgás okozta vízhiány pótlását.
A Dunántúlon az úgynevezett völgyzárógátas halastavak esetében sem jobb a helyzet, a víz utánpótlását biztosító természetes vízfolyások vízhozama ugyanis drasztikusan lecsökkent, több helyen teljesen el is apadt.
A halgazdálkodást nem lehet elválasztani a vízgazdálkodástól – mondta Timmel Ede.
Minden halastó, bár nem természetes vízfelület, mégis egyfajta oázist jelent. Ha lehalászás után a gazdálkodók nem eresztik le a tavat, akkor az víztározóvá is válik.
Az ügyvezető szerint ahhoz, hogy minél több vizet meg lehessen tartani, beruházásokra van szükség, bár a hazai vízmegtartás problémája nem oldódna meg ezzel – tette hozzá az ügyvezető.
Timmel Ede kijelentette, az idei karácsonyon még biztosan lesz hazai hal a piacokon, mert az idei veszteség – mivel a halgazdaságok hároméves ciklusokban működnek – később jelentkezik. Exportra azonban kevesebb hal juthat és valószínűleg az árak is emelkednek.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: Fehérvár TV FB-videó képernyőfelvétel)
