Az utóbbi években minden tavasszal elönti a víz nagyjából egy hónapra a Sió árterét a Gemencben. Ez az áradás azonban tudatos emberi beavatkozás eredménye: a halak ívását és az ivadékok fejlődését segíti.
Kevesen sejtik, hogy a Sió mentén, a fő medertől akár már néhány tíz méterre is milyen csodálatos vízi világ rejtőzik a Gemenc szívében. Sőt, fel is tárul – már ha van olyan szerencsés az ember, hogy eljuthat egy ilyen helyre, olvasható a teol.hu cikkében.
A portal szerint a tájat csónakkal bejárni csak akkor lehet, ha a Sió vízállása elég magas, és a mederből kilépő víz elárasztja az árteret. Ilyen állapotok kialakulására azonban természetes alapon ritkán van alkalom, az egyre szélsőségesebbé, csapadékszegényebbé váló időjárás miatt. Pedig a halak szaporodására és a kikelő ivadékok fejlődésére pont a tavaszi árvizek nyomán átmenetileg elöntött sekély, könnyen felmelegedő, tápanyagban, planktonban gazdag, füves-növényes területek biztosítják az ideális környezetet.
Ám ha „magától” nem megy, a halállomány érdekében célszerű megpróbálni mesterségesen megteremteni a (hal)paradicsomi körülményeket. A Sió esetében az Árvízkapu módot is ad erre: a zsilip lezárásával felduzzasztható a csatorna vize, írja a megyei lap.
A megyei horgász szövetség és a vízügyi igazgatóság Tolna megyei szakaszmérnökségének kiváló együttműködése révén az utóbbi években ezt ki is használják – magyarázta Balog Attila halgazdálkodási szakértő. A vízügyi igazgatóság tavasszal 3-4 hétre tudja biztosítani a szokásosnál körülbelül egy-másfél méterrel magasabb vízállást.
A szakember elmondta, hogy választaniuk kell: a ragadozó halak (csuka, süllő) számára februártól áprilisig lenne kedvező az elöntés, a békés halak nagy része és a harcsa viszont májustól ívik. A kialakult gyakorlat szerint utóbbi időszakhoz igazítják a duzzasztást. Ami a kis ragadozóknak is kedvező, hiszen számukra a májusban kikelt egyéb ivadékok jó táplálékforrást jelentenek.
Balog Attila elmondása szerint a frissen elöntött füves-sásos területeket nagyon gyorsan megtalálják a kopoltyúsok. Annyi hal igyekszik ilyenkor a sekélyebb vizekbe, hogy elakad bennük az evező, szinte forr a víz az ívó pikkelyesektől.
Az idei változékony, hűvös időjárás miatt a halak „össze-vissza” ívtak – fogalmazott Attila. Csónakos kirándulásunk idején mi is már csak a halnász nyomait láttuk. Azok viszont nagyon meggyőzőek voltak: az elöntött füves területeken milliószám úszkáltak a különböző korú és fajú, 1-2 centis ivadékok.
(fotónk: teol.hu)
Pecaverzum a közösségi médiában:
Kövessétek Facebook-oldalunkat!
Csatlakozzatok hozzánk Instagramon!
Iratkozzatok fel Youtube-csatornánkra!
