Az Agrárminisztérium Halgazdálkodási Főosztálya hagyományosan évente tájékoztatást adott a hazai természetes vízi haltelepítések és halfogások aktuális helyzetéről. Idén a 2021-től 2025-ig terjedő időszak adatait a Halászat szaklap két cikkben mutatja be, az elsőben a haltelepítéseket ismertették, míg a következő lapszámban pedig a halfogások következnek.
A „természetes vizek” kifejezés alatt jelen esetben – a haltermelési létesítményektől való megkülönböztetésként – a halgazdálkodási nyilvántartásban szereplő halgazdálkodási vízterületeket értjük, amelyek között nemcsak természetes eredetű, hanem mesterségesen kialakított vagy jelentősen átalakított víztestek is előfordulnak.
Utóbbi vízterületeken a hatályos jogszabályok lehetőséget biztosítanak idegenhonos halfajok jogszerű telepítésére is, amennyiben ezek nem juthatnak ki a természetes vízhálózatba. Ebből adódóan a telepítési tervekben, illetve a telepítési táblázatokban a vonatkozó jogszabályoknak megfelelően szerepelhetnek olyan fajok is, mint az amur, a fekete amur vagy a pisztrángsügér.
E telepítések tehát nem a természetes állapotú, ökológiai szempontból védendő vízterületeket érintik, hanem az ezektől a halak kijutását megbízhatóan meggátolni képes akadállyal elválasztott, halgazdálkodási hasznosítás körébe tartozó víztestekre (például egyes tározókra, bányatavakra, csatornaszakaszokra) korlátozódnak. Az ökológiai egyensúly, valamint a horgászturizmus biztosítása szempontjából a tervszerű haltelepítések meghatározó jelentőségűek lehetnek az állománystruktúra fenntartása révén.
Az 1. táblázatban a nyilvántartott halgazdálkodási vízterületeken megvalósult „kis korosztályok” haltelepítéseinek adatai (összegyedszám) láthatóak 2021-től 2025-ig a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) adatbázisa alapján. A „kis korosztályok” csoportjába a lárva, a zsenge ivadék és az előnevelt ivadék tartozik.
A hazai halgazdálkodás struktúráját a ponty dominanciája határozza meg. E halfaj kihelyezése a „kis korosztályokból” a vizsgált időszak minden évében milliós nagyságrendű összegyedszámban történt. A 2021-es csúcsértéket (13,02 millió darab) követően 2022 és 2024 között jelentős visszaesés következett be (2022: 8,65 millió darab; 2023: 9,38 millió darab; 2024: 8,95 millió darab), majd 2025-ben ismét számottevő növekedés történt, elérve a 12,66 milliós egyedszámot.
A ragadozó fajok közül a süllő telepítései mutatják a legmagasabb darabszámokat, ami a faj kiemelt horgászati és ökológiai értékét tükrözi. A süllőtelepítésekben a pontyéhoz hasonló tendencia figyelhető meg. A 2021. évi 8,13 milliós telepítés után 2022-ben és 2023-ban jelentős visszaesés következett be (5,87 millió, illetve 5,61 millió darab), majd 2024-ben és 2025-ben a telepítési egyedszám ismét növekedésnek indult (5,71 millió, majd 6,35 millió darab).
A másik fontos ragadozó, a csuka esetében a telepítés egyenletes a vizsgált időszakban (2,07–2,53 millió darab). A csukához képest a bemutatott időszakban jóval kevesebb harcsát helyeztek ki. Figyelemre méltó, hogy a telepítési egyedszámok a süllőével ellentétes tendenciát mutatnak, a harcsatelepítés csúcsa (2023: 956 ezer darab) a süllőtelepítés mélypontjával esik egybe.
A táblázat adataiból jól látható, hogy egyes fajok telepítése időszakos jellegű. Ilyen a bodorka, amelynek kis korosztályaiból 2021 és 2023 között egyetlen kihelyezést sem regisztráltak, ellenben 2024-ben 400 ezer, 2025-ben pedig több mint 500 ezer darabot helyeztek ki.
Hasonló trend figyelhető meg a vörösszárnyú keszeg esetében is, ahol a 2021-es 25 ezer után 2022-ben és 2023-ban nulla értéket rögzítettek, viszont 2024-ben 50 ezer, 2025-ben 430 ezer egyedet telepítettek. A (táblázatban nem feltüntetett) szilvaorrú keszeg esetében is 100 ezer darabos állománypótlás valósult meg 2025-ben. A többi keszegféle 2021-ben még magas, 589 ezres egyedszámot ért el, ez az érték 2023-ban 2500-ra esett vissza, de 2025-ben ismét 50 ezer egyed telepítését regisztrálták.
Hasonló tendenciát követ a tiszai faunisztikai elemként is jelentős kecsege, amely 2021-ben 143 ezer egyeddel szerepelt a kihelyezési statisztikában, 2023-ban minimális szintre (150 darabra) csökkent, de a 2025. évi állománypótlás ismét 102 ezer példányt ért el.
A Nébih adatsora jól mutatja a magyar halgazdálkodás prioritásainak kettősségét. Egyfelől megfigyelhető a horgászati tömegigényeket kiszolgáló ponty és ragadozó fajok (süllő, csuka) telepítésének folyamatos fenntartása, másfelől a biodiverzitás szempontjából kedvező jelenségként értékelhető a bodorka, vörösszárnyú keszeg és egyéb keszegfélék, valamint az őshonos folyóvízi fajok (szilvaorrú keszeg, kecsege, márna) periodikus, ám általánosságban növekvő tendenciájú célzott telepítése.
A halgazdálkodási gyakorlatban a „nagy korosztályok” – amelyek az egy-, két- és háromnyaras, valamint az extra méretű halakat és a kifejlett anyahalállományokat foglalják magukban – kihelyezése közvetlen hatást gyakorol a vízterületek ökológiai egyensúlyára és a horgászok fogási esélyeire.
A Nébih adatai alapján készített 2. számú táblázat a „nagy korosztályok” nyilvántartott halgazdálkodási vízterületeken megvalósult telepítéseinek adatait mutatja be a 2021–2025. évek közötti időszakban.
A nagy korosztályú kihelyezések alapját – a kis korosztályokhoz hasonlóan, de eltérő gazdasági súllyal – a ponty adja. A nagy korosztályú ponty, főként a két- és háromnyaras egyedek azonnal kifoghatóak, így ez a telepítés többnyire közvetlen horgászati célokat szolgál. A ponty esetében 2021-ben kiemelkedően magas, 4,68 milliós egyedszámú kihelyezés történt, a többi évben 2,8–3,7 millió közötti mennyiséget telepítettek.
Itt is megfigyelhető a kis korosztályoknál tapasztalt tendencia, azaz a 2021. évi magas értéket követő jelentős visszaesés, majd 2023 után a kihelyezett egyedek száma ismét fokozatosan növekedett.
A ragadozók esetében a nagyobb korosztályok telepítése kritikus fontosságú az ökológiai egyensúly fenntartása miatt, így a süllő esetében 87–190 ezer, a csuka esetében 40–65 ezer, a harcsa esetében 47–90 ezer példányt helyeztek ki a bemutatott időszakban.
A nagy korosztályú „egyéb keszegfélék” esetében a 2023. évben a domináns pontyhoz (2,85 millió (150 darab)) képest nagyon magas számú (2,26 millió (150 darab)) keszegfélét helyeztek ki (1. számú diagram).
A többi évben kisebb mennyiségben történt a telepítés, bár fontos megjegyezni, hogy minden évben a ponty után a legnagyobb mennyiségben keszegfélék telepítése történik. A dévérkeszeg önálló fajként is jelentős mennyiséget képvisel, a 2021-es 354 ezerről 2024-re 664 ezer egyedre nőtt a kihelyezett mennyiség, és 2025-ben is hasonló mértékű maradt (626 ezer (150 darab)).
A „kis korosztályok” és a „nagy korosztályok” telepítésének aránya és fajösszetétele eltérő ökológiai és gazdálkodási célokat szolgál a fenntartható halgazdálkodás érdekében.
A kis korosztályok tömeges, milliós kihelyezése (például a csuka esetében a stabil 2–2,5 milliós ivadékszámmal) a hosszú távú állományfenntartás költséghatékony megalapozását teszi lehetővé.
A ponty esetében a kis korosztályok kihelyezése eléri a 8–13 milliós éves nagyságrendet, míg a nagy korosztályokból 2,8–4,6 millió darab került telepítésre (2. számú diagram).
A ragadozók terén ez a különbség még nagyobb, míg süllőivadékból (kis korosztály) évente 5,6–8,1 millió darab kihelyezése történik, addig a nagy korosztályból mindössze 110–190 ezer darabot telepítettek.
Ezzel ellentétben a keszegfélék esetében a kis korosztályokhoz képest a nagy korosztályok kihelyezése jelentős, milliós nagyságrendben történik (2025-ben 1,14 millió (150 darab), mivel nagyobb biztonsággal helyezhetők ki már fejlettebb (egy- vagy kétnyaras) korban.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: Horgász Egyesületek Csongrád Megyei Szövetsége)
