Két év alatt készültek el közel 50 gyomortartalom részletes elemzése alapján Fesztóry Sándornak, a Sporthorgász Egyesületek Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Szövetsége ügyvezető igazgatójának vizsgálatai a táplálékul szolgáló halakról a Felső-Tiszán. A fajok meghatározását – a hitelesség kedvéért – a Debreceni Egyetem MÉK Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszékén végezték Juhász Lajos irányításával.
A legnagyobb tömegű gyomortartalom 656 gramm volt, a legnagyobb tömegű hal egy 600 grammos, 41 centiméteres süllő, míg a leghosszabb, egy 45 centiméteres-es, 457 grammos harcsa volt – olvasható a megjelent tanulmány a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (Mahal) honlapján.
A nagy kárókatona számára nem okoz tehát problémát a testhossza felénél nagyobb halak elnyelése sem. Megállapítható továbbá, hogy a testalakulás szempontjából hengeres, illetve megnyúlt testűnek tekinthető (sodráskedvelő és könnyen elnyelhető) halfajok aránya 82 százalék volt.
Meglepően magas volt a védett halak aránya, mind a fajszám (36 százalék) mind a darabszám (26,5 százalékos aránya) tekintetében, és meglepően alacsony az inváziós halfajok aránya.
Sőt, az elfogyasztott halfajok tömegét tekintve a védett halak aránya az inváziós halfajok arányának a 7,5-szerese volt, míg az elfogyasztott darabszámot tekintve a 4,5-szerese. Tehát a kormorán vagy nem szívesen fogyasztja az inváziós kategóriába sorolt halfajokat, vagy ezek előfordulási aránya volt kisebb ebben a térségben. A keszegek – a becsült populációk méretét és a gyakoriságukat tekintve – szintén a vártnál jóval kisebb arányban kerültek kimutatásra.
„A vizsgálatok alapján egyértelműen megállapítható, hogy a nagy kárókatona a szelektív táplálkozásával súlyos károkat képes okozni a védett halak populációiban, és az inváziós halfajok elleni biológiai védekezésre sem használható fel, ugyanis nem szívesen fogyasztja azokat. Kijelenthető tehát, hogy tévesek azok az állítások, amelyek szerint a nagy kárókatona az inváziós halak fogyasztásával jelentős ökológiai hasznot hajt. Ugyanezen okok miatt az is kijelenthető, hogy a gyomortartalom-vizsgálatok alapján a halfauna fajösszetételének megállapítására nem vonhatóak le érdemi következtetések” – írta Fesztóry Sándor.
Sajnos a védekezés szempontjából kevés eszköz adott, ami valójában hatékony és működőképes lenne a károkozás mérséklése érdekében.
Az egyik kényszerszülte lehetőség a haltelepítések vonatkozásában a megfelelő állományszerkezet megválasztása, azaz olyan méretű halak telepítése, amelyekre már nem jelent potenciális veszélyt a madár.
Az 500 gramm körüli vagy afölötti mérettartomány beszerzése azonban rendkívül gazdaságtalan. A riasztás a természetes vizeken igazából nem megoldás, egyenlő a probléma elodázásával.
Fesztóry Sándor szerint a károkozás csökkentésének egyetlen hatékony módja tehát a nagykárókatona-állomány szabályozása.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép:
