Az idei Öreg-tavi Nagy Halászat Tatán két különleges alkalmakat kínált arra, hogy a nézők megismerkedhessenek a tradicionális halászati eszközökkel. Erről is kérdezte Lévai Ferencet, az Aranyponty Zrt. vezérigazgatóját a kemma.hu.
Nem csupán a halfogás technikája vet fel kérdést, hanem az is, vajon hogyan is kerültek egyáltalán halak az Öreg-tóba.
– Magyarország legrégebbi halastavánál állunk, ezt a halastavat még 1401-ben Luxemburgi Zsigmond királyunk építette, aki az egyik leghosszabb ideig regnáló királyunk volt. A középkor nagyon jeles alakja, aki többek között imádta a halászatot. Annak idején a Szigetközben óriás vizákat fogtak, sőt, amikor német-római császárrá avatták, meghívta a társuralkodókat, hogy egy igazi nagyhal-halászatot lássanak, hiszen ekkora többmázsás állatokat sehol nem lehetett fogni – kezdte Lévai Ferenc, az Aranyponty Zrt. vezérigazgatója.
– Úgy gondolta, hogy az évente kétszer vonuló halakból be kellene rakni valahova nyárra, ugyanis ilyenkor ezek a halak nem jönnek, csak ívni jöttek fel a Fekete-tengerből a Dunába. Akkor építette meg ennek a gátnak az alapjait. Ez a gát volt az, amely akkor itt az Által-ér mocsarát felduzzasztotta halastóvá. A vizák akkor sajnos elpusztultak a vízben, viszont a halastó és a víztározó óriási jelentőséggel bírt. Mátyás király tanult elődei hibájából, és tudta, hogy a halak el fognak pusztulni, ezért hatalmas ketreceket készíttetett – mesélte.
Tata 1727-től az Esterházy család birtokközpontja volt, és a 18. században alakult ki a környék mocsarainak lecsapolásával ma is meglévő tórendszere. Az Öreg-tó maihoz hasonló formáját Mikoviny Sámuel neves vízrendezési mérnök tervei alapján alakították ki 1747-ben.
– Akik igazán sokat tettek a tóért, azok az Esterházyak. Ők építették ki a parkműveket és a belső vízelvezető-rendszereket. S volt egy Valasek Ferenc nevű fantasztikus jószágigazgatójuk, aki behozatta a legmodernebb fajtákat Wittingauból. Itt már tenyésztették a pontyokat, és ezek a törzsek lettek a magyarországi pontytenyésztés első modern fajtái. Amikor a tataiak megkezdték a halászatot, tartottak egy lehalászó ünnepséget, amikor a halászok megvendégeltek mindenkit. A gróf kijött és megtekintette, és látszott, hogy rangja és becsülete volt az őszi betakarításnak, a nagy halászatnak. Egy kicsit ennek az életben tartása most ez az ünnep is, amelyet már csaknem húsz éve rendezünk. Mi, az Aranyponty Zrt. részéről a Tatai Öreg-tó Kft.-vel közösen műveljük a tavat – emelte ki.
Hozzátette, hogy a haltermelés nem az Öreg-tó elsődleges funkciója, hiszen legalább olyan fontosak a vízi sportok, a hatalmas madárvilág eltartása, továbbá az a látképi elem, amely nélkül Tata nem ilyen lenne.
A mostani látványhalászaton mintegy tíz mázsa halat fogtak, főképp pontyokat, de pár apró harcsa és kárász is akadt köztük.
– A világon nagyon kevés olyan csoda van, mint itt, ahol egy város körülépülte ezt a tavat, és megmaradt az élővilág. Aki körbesétált egyszer a tó körül, az sosem felejti el Tatát. Ez egy bemutató ilyenkor. Ideetetjük a halakat két-három hétig, bekészítjük a hálót, majd a két oldaláról kikanyarítjuk, amelyet nemcsak az emlék miatt teszünk, hanem mert a halünnepnek ez az alapanyaga. Elkészítik a halételeket, és a látogatók megkóstolhatják, ahogy régen is, amikor megvendégelték a halászok az érdeklődőket. Most már nem a halászok, hanem az itt lévő sütő-főzők, kereskedők. A legfontosabb, hogy végre halat együnk, hiszen a legegészségesebb étel a hal. Egy kicsit le vagyunk maradva ennek fogyasztásában, ugyanis az európai uniós éves átlag húsz kiló hal per fő. Akik tovább élnek, például a japánok, ők évente hetven kilogramm halat fogyasztanak fejenként – nyilatkozta Lévai Ferenc.
A szervezők egyik célja a bemutatóval, hogy már a gyermekeket is megismertessék az élővilággal, jelen esetben a halakkal. Szeretnék, ha a város lakossága, az érdeklődők kicsit közelebb kerülnének a természethez.
A szombati bemutató a szokásostól eltérően, igazán kellemes időben telt. – Egészen hihetetlen, milyen jó idő van. Általában ilyenkor vagy a havat hordja a szél, vagy egy hidegfront érkezik. Természetesen ez is befolyásolja a halászatot. Minél hidegebb a hal, annál kevésbé táplálkozik – mondta Lévai Ferenc a tó partján.
A nagy lehalászáson két hét alatt általában ezerötszáz-ezerhétszáz mázsa halat halásznak le.
– Amikor a vizet már leengedjük és a halak nagy része itt összezsúfolódik, akkor egy zsilipen keresztül átengedjük, átszorítjuk őket egy másik árokba – magyarázta.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: Tatai Televízió FB-videó képernyőfelvétel)
