A Balatonon egyetlen nap alatt kettő kapitális süllőt is fogtak egy családi horgászat során, de a történet nemcsak a halakról szólt.
Gelencsér Csaba ezúttal nem vendégekkel, hanem édesapjával szállt vízre.
A balatoni horgásztúra-vezető a Pergető Kalandok Facebook-oldalon megjelent beszámolójában azt írta, ritkán adódik olyan alkalom, amikor a folyamatos szervezések, horgásztúrák és last minute foglalások között saját magára is jut egy teljes nap a vízen.
„Horgászvezetőként az ember több időt tölt mások álmainak megvalósításával, mint a saját botját fogva” – fogalmazott.
Az indulás előtti este még az sem volt biztos, hogy valóban összejön a közös peca. Gelencsér Csaba előre szólt édesapjának, hogy csak akkor indulnak, ha nem jön közbe újabb munka. „Ha nem csörren meg a telefon… holnap miénk a víz” – mondta a faternak.
A telefon végül néma maradt, így másnap délelőtt 11 óra körül vízre is szálltak. A túravezető szerint ez már inkább nyugodt, ráérős indulás volt, amelyet humorosan „uzsis szakkörös tempónak” nevezett.
„Olyan napot raktunk össze, amire még én is csak csendben füttyentek egyet. Az idei szezon egyik legerősebb horgászata lett belőle. Minden idegszálammal azon voltam, hogy a nagy halakat apu fogja…de bizonyos archivált események miatt, melyek körülbelül 90 évre titkosításra kerülnek, a történelem végül másképp alakult. Így a nagy halakra kénytelen voltam én dobni. Nehéz sors” – mesélte Gelencsér Csaba.
A horogra került halak közül s horgásztúra-vezető posztjában csak egy halat, egy körülbelül 7 kilós süllőt mutatott meg. „Igen. Ez a kisebbik” – írta sejtelmesen.
A másik fogás részleteit ugyanis egyelőre nem árulta el, azt későbbre ígérte, de azt hangsúlyozta, hogy mindkét halat visszaengedték a Balatonba.
„Annyit viszont már most mondhatok, hogy a nap során nemcsak a halak, hanem bizonyos elméletek is nagyon komoly vizsgát kaptak. Az igazán érdekes rész nemcsak maga a fogás volt, hanem az, hogy milyen csalit választott a hal, és hogyan kellett vezetni ahhoz, hogy végül hibázzon” – csigázta tovább az érdeklődést.
A túravezető végül személyes hangvételű gondolattal zárta a történetet: „Néha nem a rekordok miatt marad emlékezetes egy nap. Hanem azért, mert ott ül melletted az ember, akitől az egészet tanultad.”
Várjuk a következő bejegyzést.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: Pergető Kalandok FB-oldal)
