Két ember kellett ahhoz, hogy partra tudják emelni az új tórekord harcsát a Búzásvölgyi-víztározónál. A nyugdíjas horgász hosszú ideig küzdött sűrű ködben az éjszaka közepén megéhező, „huncut” ragadozóval. A hatalmas fogás híre pár óra alatt elterjedt a faluban, és reggelre már mindenki arról beszélt.
Tóth Rafael tűzoltóparancsnokként szolgált a XVII. kerületben, de már 10 éve nyugdíjas. Hiába lakik 100 kilométerre a Recsken található Búzásvölgyi-víztározótól, már 25 éve rendszeresen visszatér kedvelt horgászvízére.
Június 28-án is egy ötnapos horgászatra érkezett tűzoltó bajtársakkal, és olyan dolog történt vele, amire legalább annyira büszke lehet horgászberkekben, mint arra a lánglovagok között, hogy 23 évesen ő volt a legfiatalabb szolgálatparancsnok.
Az első nap csendesebben telt, de a másodikról, vagyis inkább a harmadik hajnaláról azonban már bőven van mit mesélni.
„Este siettünk, mert jöttek a szúnyogok. A feleségemmel behúztuk a 18 centiméteres dévérkeszeget, át a túlsó parttól pár méterre, ami tőlünk 120 méterre lehetett. A 1,5 méteres előkén felkínált csalihal alá májas bojlit szórtunk. Az egy csendes, nyugodt terület, ahol nincs kialakított hely, és a környékén sem horgásztak” – vágott bele a történtek taglalásába az immáron 40 éve aktívan pecázó Tóth Rafael.
Hajnali fél négy lehetett, amikor az egyik, pontyozó botra jött egy 13-15 kilogramm körüli jelentkező, de arra nem volt lehetőség, hogy azzal foglalkozzanak, ugyanis az események felgyorsultak.
„A keresztgyerekem megkértem, hogy fényképezzen le a ponttyal, de abban a pillanatban elhúzták a harcsázót. Rántott rajta egy rohadt nagyot, aztán beejtette. Állítva volt a bot, a kifeszített zsinór pedig a vízbe esett. Mondtam is egyből, hogy nem érdekel a ponty, gyorsan engedjék vissza, nem mérlegelünk és fotó sem lesz, mert itt a harcsa” – jelentette ki Tóth Rafael, tudva, hogy egy újabb fárasztás vár rá, amely az előzőnél minden valószínűség szerint sokkal nagyobb erőfeszítést és koncentrációt fog igényelni.
El is kezdődött a küzdelem, és elsőre minden úgy tűnt, megy ez majd, mint a karikacsapás, mégsem így lett…
„Nagyon huncut volt ez a harcsa, mert közepéig, körülbelül 50 méterig, könnyen jött, hozta a 400 grammos ólmot és a nagy méretű, saját gyártású stupekot is. Mondom, ez nincsen meg, olyan könnyen jött” – így a horgász, ám ekkora a hal elkergette a téves gondolatokat, és lepörgetett egy nagy adagot az orsóról a 0.50-es fonottból.
Dolgozott is szépen a háromméteres, 850 gramm dobósúlyú bot, a harcsa pedig egyre közelebb került, és kezdett fáradni.
„Amikor már előttünk volt néhány méterrel, akkor már nem engedtem, hogy akadót fogjon, jobbra volt egy stég, meg a nád is, féltem, nehogy belemásszon. Odaadtam a keresztgyereknek a botot, mondtam, hogy »tartsad, most már nem fog elmenni«. Megpaskoltam a fejét, de még négyszer kitört. Végül úgy emeltük ki, hogy az egyik barátom fia fogott engem, én meg a harcsát” – festett könnyen elképzelhető képet a végkifejletről.
Kellett is a segítség, mert a betonstég algás, csúszós volt. A nagy ködben pedig csak éppen annyit láttak, hogy hol ér vízbe a damil.
Amikor belenéztek a harcsa szájába, világossá vált, hogy szemből támadta a csalihalat, mert a dévér orrába rögzített horog teljesen lent volt a torkában, a másik meg a szája szélébe akadt.
Pirkadatig még volt egy kis idő, így a hatalmas ragadozót addig pányvára tették.
„Be volt zöldülve, kékülve a bal kezem, ami nekifeszült a botnak. Azt hittem, hogy 20 perc alatt kiszedtük, de kiderült, hogy 40 percig fárasztottuk. Engem már nem is érdekelt semmi, mert megdőlt a rekord. Nem is húztuk vissza a harcsázót, csak másnap este. Ünnepeltünk, lecsúszott pár pálinka is” – vallotta be őszintén.
A hír gyorsan terjedt a 2673 főt számláló, Heves vármegyei településen. A halőr reggel hétkor érkezett meg, és azzal fogadta a horgászokat, hogy már az egész falu azt beszéli, hogy nagy harcsát fogtak.
De, hogy mekkorát is, ahhoz a mérőeszköz elégtelennek bizonyult, így csak a hosszát tudták teljes bizonyossággal megállapítani. Bár ahhoz is először a kétméteres mérőszalag picinek mutatkozott, nagyobbat kellett elővenni. Azon már szépen látszott a 227 centiméter!
Megpróbálkoztak a tömegének a meghatározására, mert rendelkezésre állt pántos ponyva és 150 kilóg mérő mérleg is, de hiányzott egy hosszú faléc vagy rúd, amivel felemelhették volna. Egy evezőlapáttal próbálkoztak, de az első kísérlet után feladták, nem akarták kínozni a halat, és inkább visszaengedték, megkímélve a további megpróbáltatásoktól.
Ez a harcsa új tórekordnak minősül az 52 hektáros Búzásvölgyi-víztározón, és Tóth Rafaelnek személy rekord.
„Egy 205 centis harcsával korábban is én tartottam a tórekordot, de pár évre rá kettő centivel megdöntötték. Minden horgásznak kívánom, hogy ilyen nagy halat fogjon” – fogalmazott az új csúcstartó.
Tuti tippek a sikeres harcsafogáshoz kagylópusztuláskor. Részletek ITT.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(fotók: Búzásvölgyi-víztározó FB-oldala/Tóth Rafael)
